Sokféle aspektusa van a Szájer-ügynek, az egyik legérdekesebb például az, hogy a Fidesz ezúttal felismerte, hogy „mindannyian esendőek vagyunk”, és „az vesse rá az első követ, aki bűntelen”. Eddig nem nagyon vették ezt észre, pedig ezzel a keresztényi megközelítéssel próbál a magyar társadalom mindenféle megkövezésre ítélt kisebbsége érvelni a NER megbélyegző, jogsértő és jogtipró gyakorlata ellen, amely a legteljesebb mértékben sincs tekintettel semmiféle különbözőségre, hanem felsőbbrendű gőggel igyekszik megbélyegezni és felszámolni azt. S ezek között nem csupán szexuális kisebbségek vannak, hanem mindenki, aki mást hisz, mást gondol, másképp él, más a világnézete és nem antiszemita keresztényfasiszta. Az csak a szabadelvű emberek megbélyegzésére szolgál, hogy a szexuális kisebbségek jogaival próbálják lejáratni őket, mintha a liberális demokrácia csak erről szólna. Viszont erről is szól.
A különbözőségek többsége mégcsak nem is bűn, hanem jogszerű és természetes emberi tulajdonság, mint a gondolat-, a vélemény-, a vallás- és a lelkiismeret szabadsága, a világnézeti szabadság, amelyek alapvető emberi jogok. Ahogy a sokszínűség, a pluralizmus, a tolerancia és a befogadás csak fasisztáknak negatív dolog. De a Fidesz az általuk képviselt, nemlétező embertípustól minden eltérőt üldöz és megkövez, és csak akkor jut eszébe, hogy az ember egyrészt esendő, másrészt szabadságra született, más világnézete, más felfogása lehet, amikor közülük derül ki valakiről, hogy az általuk követelményként állított mintának nem felel meg. A minta is hamis, hazug, álnok, képmutató, és ők maguk cáfolják azokat. A legdurvább mindebben, hogy éppen az a fideszes politikus cáfolja ezt, aki a magyar emberek lelkét megnyomorító álkeresztény vallásos ideoógiát írt bele az alaptörvénybe, gúzsba kötve minden ember lelkét, gondolatait szabadságát. Majd annak alapján egy fasiszta állam gépezete kezdte el az élet minden területén érvényesíteni ezt az aljas ideológiai államot.
Nem új senkinek az, hogy Szájer József nemi identitása micsoda. Mindenki tudja róla évtizedek óta. Ezért „száműzték” Brüsszelbe, hogy ne legyen szem előtt. A döbbenetes az, hogy míg másokat ugyanezért üldözött, megvetett és jogaiban korlátozott másodrendű vagy még inkább harmadrendű emberré tesznek Magyarországon, méghozzá éppen Szájer keresztény-nemzeti alaptörvénye alapján, addig ő a legkicsapongóbb életet éli, tömegszexpartiban vesz részt, drogokkal a táskájában menekül az ereszcsatornán át, és a hírek szerint mindezt hivalkodó életformaszerűen, nem is esendő emberként. Ez a kontraszt a döbbenetes és a visszataszító, hogy miközben esendő embereket, más adottságokkal született embertársaikat megbélyegeznek, alapvető emberi jogaiktól megfosztanak (akik ilyen szennyes életformát soha nem folytatnának), ezek dobzódnak, mindent megengednek maguknak, és hirdetik az álkeresztény lózungokat a népnek.
Szájer József magánemberként azt csinálhatna, amit akar, és ami nem ütközik a törvénybe. De a nagyszájú, szentkoronáskodó, istvánkirályozó, keresztényező, erkölcsökről szájaló alaptörvény készítőjeként meg kellene ütnie minimum az átlagember (s hogy klasszikusokat idézzünk), az esendő átlagember színvonalát. Neki saját élete alapján kellett volna nemet mondania azokra a hazugságokra, amelyeket beleírt az alaptörvénybe, amelyekkel kirekeszt magyar embereket a magyar alaptörvény. Neki vagy meg kellett volna tagadnia ennek a sok hazugságnak az alaptörvénybe foglalását, s képviselni azt, hogy alkotmányosan nem lehet ilyen korlátokat előírni az embereknek, ami nemcsak a szexuális életről szól. Bár mostanában ebbe akarnak beleszólni leginkább a mindenkit elnémító és megigéző „család” hamis jelszava alatt. Vagy legalább egy kicsit olyannak kellene lennie, amit a borzalmas alaptörvénye mindenkitől elvár, legyen az bármennyire keresztényfasiszta übermensch. De ez a kettő együtt nem megy.
Talán nem véletlen, hogy ez történt, s éppen Szájerrel történt. Mert ez világít rá arra, hogy ez a sok hazug istenezés, keresztényezés, erkölcsözés, hazug handabandázás mit ér. Hogy amit Szájer az alaptörvénybe írt, mind hamis és hazug, és nem azért, mert ő nem tartja be, hanem azért, mert életidegen, embertelen, bibliaellenes. Törvényszerű, hogy akik másokat ilyen korlátok alá kényszerítenek, akik másokkal így törvénykeznek, azok lesznek mindenkinél mocskosabbak és szennyesebbek, mert a bűn ereje a törvényben van. Szájerre pedig az egész alaptörvényének súlya nehezedett, ami a Biblia szerint szükségképpen tette őt mindenkinél bűnösebb, mocskosabb emberré, mert ennél lejjebb, mint az ereszen lecsúszva menekülni, már vélhetően nincs. Ha saját identitása, életformája ismeretében megtagadja, hogy másokat ilyen törvények alá kényszerítsen, azal egy egész ország mindenre kiterjedő szabadságát gúzsba kösse, talán soha nem is jut ilyen helyzetbe.
De ez az ügy nem Szájerről szól, hanem az egész NER-ről, élén a miniszterelnöknek nevezett bandavezérről, aki a kriminológia történetében is előkelő helyet foglal el. Ő nem szexuális téren, de ugyanolyan aljas és mocskos életformát űz, mint az ereszen meleg szexpartiról droggal menekülő Szájer. Ezt kellene észrevennie a magyar népnek, és ugyanúgy fogadnia, mint Szájer lebukását. Mészáros Lőrinc nevén kifosztani az államkasszát, az súlyosabb, mint egy szexparti, az legalább olyan mocskos és szennyes. Az egész rendszert felépíteni, ilyen képmutató hazugságokkal működtetni, mindent kisajátítani, mindenki jogát lábbal taposni, ami nem tetszik, azt megszüntetni, elvenni, bedarálni, elfoglalni, kivégezni, az emberek életének az értelmét elvenni, korlátozni, erre jogot alapítani, az legalább olyan mocskos, mint Szájerként viselkedni. Borkai, Szájer, Demeter, Deutsch és a többiek botrányai csak kisülései egy hazug, képmutató rendszernek, és szükségszerű velejárói is.
A magyarok nem értik, miért van szükség jogállamra. Jogállamban ilyen alaptörvény nem születhet meg. Ilyen rendszer nem jöhet létre. Szájer József nem lehetett volna diplomata, európai parlamenti képviselő, mert a nemzetbiztonsági átvilágításon az első percben megbukott volna. Jogállamban nem egy felcsúti önkényúr dönti el, hogy kiküldjük Brüsszelbe, hanem meg kell felelni a törvényes követelményeknek. Magyarországon nem röhöghetne így az egész világ, ha jogállam lenne, mert ilyen helyzet nem fordulhatna elő. Egy magát „keresztény konzervatívnak” nevező, arról szónokoló politikus, akinek alaptörvényébe beleírják a melegjogok korlátozását és kirekesztik a melegeket, zsarolható ember. A nemzetbiztonsági átvilágítás egyik célja, hogy feltárjon olyan rejtett dolgokat, amelyek alapján zsarolni lehet egy diplomatát, brüsszeli képviselőt. Jogállamban az ilyen személyeket ellenőrzik, nem szervezték-e be, nem teremtettek-e vele a gyenge pontján keresztül olyan kapcsolatot, amely árt Magyarország érdekeinek. Nem szereznek-e tőle információkat ezen a csatornán keresztül? Ahol a külügyminiszter a sajtóból értesül egy ilyen esetről, az nem jogállam.
Ezért vannak olyan állások, pozíciók, amelyeket nem mindenki tölthet be. A legdurvább példa Kaleta Gábor esete, aki súlyos pedofil hajlamokkal nagykövet lehetett egy idegen országban. Jogállamban ilyen nem lehetséges. Vajon Orbánt a pénzügyeivel, a ki tudja hol őrzött titkos számláival, a posztkommunista volt szovjet köztársaságok diktátoraival folytatott üzleteléseivel, a baltás gyilkosért fizetett pénzzel, stb., nem lehet zsarolni? Nincs Putyin kezében? Tudja ezt valaki? Van a NER-ben olyan független polgári titkosszolgálat, amely a parlamentnek felelős, és amely árgus szemekkel figyeli ezt? Szijjártó? Honnan van a háza? Hol kapott még olyan ajándékokat, mint a yachtozás? Semjén? Akinek vadászati szenvedélye van, ezen keresztül két perc alatt beszervezhető úgy, hogy nem is tud róla. Szájer Józsefet például megvédhette volna a jogállam ettől a megszégyenüléstől. Ha kiszuperálják ezen az alapon, magánemberként partizhatna, és nem kellene menekülnie sem. Ha például a rendszere nem üldözné, nem mocskolná az olyan embereket, mint ő, méghozzá az ő alaptörvénye alapján, szabadon élhetne. Novák Katalin tudja, hogy azt a „családvédelmet”, amelybe besétált, az orosz titkosszolgálat szervezi és irányítja?
Ezért ez az ügy rámutat ennek a rendszernek az egész mocskosságára, hazug, képmutató voltára, álkeresztény csalására. A kereszténység nem ez. A kereszténység nem megbélyegez, nem üldöz, nem törvénykezik, nem pellengérezi ki a bűnöst. Mert úgy van, ahogy a klasszikus fideszes most észrevette, hogy mindnyájan másképpen vétkezünk, és nem tudjuk magunkat megváltani, kicserélni. Ezért jött a Megváltó, aki kifizette a bűnök árát, és ingyen kegyelemből igazítja meg a bűnös, esendő embert. Ez a kereszténység, amire rászorul mindenki, fideszes és nem fideszes. Ezért békén kellene hagyni az embereket, mert aki másra követ emel, annak a porba írják a bűneit. Arról nem beszélve, hogy nemcsak bűnösöket üldöznek ezek a fasiszták, hanem mindenkit, aki nem olyan, mint ők, s aki nem tartozik közéjük. A kereszténység nem üldöz senkit. Nem mondunk vele semmi újat, hogy ezek nem keresztények, hanem fasiszták.
A nevetséges az, hogy ezt liberális újságíróknak kell megmondani, kifejteni, mert a keresztény egyházak ezt nem teszik meg (tisztelet a kivételnek), hanem fasisztákat hitelesítenek kereszténynek. Nem azzal van a baj, hogy Szájer József nem viselkedett jól, mert Szájer József az, aki. Hanem azzal, hogy másnak hazudta magát, és másoktól megkövetelik azt, amit maga sem tudott megtartani. S ez nem csak rá igaz, hanem az egész keresztényfasiszta rendszerre és minden keresztényfasisztára, a hazug, képmutató, farizeus álkereszténységre. S nem azért álkeresztények, mert nem erkölcsösek, nem bűntelenek, hanem azért, mert azt hirdetik, mintha azok lennének, s bárki az lehetne. A törvényt hirdetik a kegyelem helyett. Ezért nem keresztények, és ezért kínos, amikor lebuknak. De akkor sem jönnek rá, hogy a kereszténység a liberális jogállammal összhangban áll: szabadságot ad társadalmi szinten és szabaddá tesz a kegyelem által az egyházban. Ezt a kettőt pedig nem szabad összekeverni. Mert attól kezdve nem magánügy.
