A tekintélyes amerikai lap szerkesztőségi véleménycikkben ír a kvótaperről, és ennek kapcsán arról, hogy „szégyen, hogy az a Magyarország nem fogad be menekülteket, amelyik 1989-ben az elsők között nyitotta meg a határait a kommunista vezetés alatt élő kelet-európaiak számára Kelet és Nyugat között”.
A cikk szerzőjének alapgondolata szerint Magyarország és több más kelet-európai ország elmélyíti a menekültválságot, amikor visszautasítja a menekültek befogadását.
Arra is felhívja a figyelmet, hogy hiába utasította el az Európai Bíróság az Orbán-kormány keresetét, amely megtámadta az 1294 menekült befogadásáról szóló EU-s döntést, a testületnek voltaképpen nincs megfelelő eszköze az ellenszegülő EU-tagországok megbüntetésére.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig közben nyugodtan szónokolhat arról, hogy „a politika megerőszakolta az európai jogot és az európai törvényeket.”
A New York Times emlékeztet rá, hogy európai értéknek leginkább a toleranciát, a kulturális sokszínűséget, a kisebbségeknek nyújtott védelmet és az idegengyűlölet elutasítását szokás tartani, pont ezért kéne az EU-tagországoknak befogadniuk a menekülőket.
Ugyanakkor a cikk azt is megjegyzi, hogy nem Magyarország az egyetlen ország, amely elzárkózik a menekültektől: Donald Trump amerikai elnök demagóg menekültpolitikája ugyanezt az utat követi.
Szomorúan állapítja meg az írás szerzője, hogy azok az országok, amelyek hajdan együtt ünnepelték a vasfüggöny lebontását, most néhány menekült befogadását az európai törvények és értékek sérelmeként próbálják kommunikálni.
A „keményvonalas” magyar miniszterelnök – ahogy a lap fogalmaz – odáig merészkedett (mondjuk úgy: volt annyira arcátlan), hogy az Európai Uniót felszólítsa a magyar határok lezárásának költségeihez való hozzájárulásra. A „kérést” Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke gyorsan vissza is utasította.
Az Európai Bíróságnak inkább emlékeztetnie kéne Magyarországot és néhány szomszédját, hogy az emberi jogok és a humanitárius megfontolások elvei – amelyeket egykor még magukénak vallottak – nem választás kérdései, nemzetközi törvények kötelezik erre. Az csak belpolitikai propagandafogásnak elfogadható, hogy „migráns” címkével egybemossák az illegális bevándorlók és a menekültek közötti határt, hogy így a valódi menekülteket is elutasíthassák.
Tegyük hozzá, minthogy a fentieket Magyarország kormánya magától nem látja be, sajnos nem lehet belső meggyőződésévé tenni. Ezek után nem irigyelnénk azokat a menekülteket, akiket valamilyen módszerrel mégis az Európai Uniónak ebbe az elátkozott szegletébe kényszerítenének. Szerencséjükre – és a mi hatalmas szégyenünkre – Brüsszelnek ez esze ágában sincs. Elég volt nekik az a szenvedés, amit Európába érkezésükig át kellett élniük.