A vak is láthatja, hogy a magyarokat nem lehet megfélemlíteni. Ha mégis, csak világos nappal.
A felcsúti Pancho Arénában a bátor magyarok jól odamondtak a nagy hatalmú Mészáros Lőrincnek, a még nagyobb hatalmú Orbán Viktor legújabb jobb kezének, melyet – a szent Jobbhoz hasonlóan – a nem oly távoli jövőben aranyba fognak önteni és úgy fogják mutogatni, mígnem az országházban díszdobozban ki nem állítják. A világítás meghibásodása miatt nem régen félbeszakadt Videoton-Fradi focimeccs közönsége bátor és tárgyszerű kritikát fogalmazva meg, kórusban kérte számon Mészároson a villanyt, amit – egy másik rigmus szerint – a Lőrinc ellopott volna. Valahogy így:
Évek óta várom, hogy a magyar emberek kimondják végre, mit kimondják, bele üvöltsék a felcsúti éjszakába a rosszallásukat, amiért Orbán Viktor rezsimje Mészáros Lőrincek dolgos kezével dézsmálja a nemzeti vagyont, éjjel-nappal, szerteszéjjel lopva azt. Most végre kimondatott az igazság. Százak torkából törtek elő a számonkérő és bíráló, őszinte szavak. Mintegy lyukat ütve a felcsúti sötét égbolton, amely ezzel szinte kettéválni látszott, utat nyitva az újabb, még harsányabb és még őszintébb tiltakozások előtt.
Nem kellett sok, hogy az emberek végre bátran kinyissák a szájukat, csak annyi, hogy valaki leoltsa a villanyt. Csak annyi, hogy ne láthassa senki, név szerint ki kiabál, ne lehessen a tágra nyílt szájakat és a boldog tekinteteket videóra venni. Fel se merüljön annak az esélyes sem, hogy itt bármelyik megszólaló, bármilyen harsányan üvöltötte is a rigmust, azonosítható legyen.
A magyar nép fiatal és bátor képviselői csak akkor emelik fel a hangjukat, ha előtte valaki leoltja nekik a villanyt. Akkor aztán – amikor nem látja senki – megmutatják, ki a legény a gáton. Meddig a szem nem lát, messzi földön égen. A bátraknak egészen addig a szemük sem rebben, a félelem vagy a rettegés szikrái sem látszanak a kipirult orcákon, amíg az éj sötétje borul a stadionra és a benne üvöltőkre. A vak is láthatja, hogy a magyarokat nem lehet megfélemlíteni. Ha mégis, akkor csak világos nappal. Az éj sötétjében ugyanis úgy bömbölnek, oly bátran mint az afrikai oroszlán.
A magyar demokratikus ellenzék nyilván árgus szemekkel (éjjel látókkal) figyeli a néphangulat minden rezdülését és az események pulzusán tartja érzékeny fakezét. Anélkül, hogy titkot árulnék el, megsúghatom, hogy mégiscsak lesz ellenzéki összefogás a Fidesz leváltása érdekében. Az előkészületek előrehaladott állapotban vannak. Maga az aktus egyszerű és sötét lesz. Nem világos, mert a lényeg pontosan a sötétség. Ahogy a felcsúti Pancho Arénában sem kellett semmi más, hogy a népakarat kellő hangerővel megnyilvánulhasson, csak annyi, hogy valaki leoltsa a villanyt, úgy az egész országban sem fog ez másképpen történni.
A technikai feltételek már ma is adottak, hogy Gyurcsány Ferenc egy intésére az egész országban leoltsák a villany, és jótékony sötétség boruljon mindenkire, aki ki akarja mondani az igazságot, vagy ki akarja fejezni a véleményét, amivel egy szempillantás alatt meglesz az ellenzéki kétharmad. Ez az általános és bátorságot szülő vak sötétség lesz a magyar felvilágosodás.
A magyar demokratikus és progresszív ellenzék legnagyobb ellenfele nem Orbán Viktor, még csak nem is a Fidesz, legkevésbé a Jobbik, vagy az ellenzéki összefogás hiánya. Az ellenzék győzelmének igazi akadálya a világosság. Ahogy a magyar szólás is mondja: sötétben minden tehén fekete. Másképpen: a magyar ember bátor a sötétben, de óvatos a napvilágon. E felismerés birtokában nem kívánhatunk semmi jobbat a magyar ellenzéknek, mint hogy az örök sötétség fényeskedjen nekik. Mindörökké. Ámen.
Zsebesi Zsolt
