Mint arról beszámoltunk, vízválasztó lesz az Újlipótvárosba tervezett Szent István-szobor ügye. Ennek a szobornak ugyanis antiszemita üzenete van. A Jobbik által javasolt szoborcsere, miszerint a jelképes Újlipótvárosban egy nemzetközi hírű zsidó filozófus szobrát a szentistváni államot szimbolizáló keresztény magyar király szobrára cserélik, a NER fenyegető lépése. Ha az új főpolgármester a Jobbik követelésére, a náci párttal megkötött „ellenzéki összefogás” érdekében ezt megengedi, akkor megengedhetetlen kompromisszumot köt, és lehetővé teszi, hogy Budapest egy újabb antiszemita tartalmú szoborral gyarapodjon.
A Jobbik javaslatára felállítandó szobor ugyanis nem a történelmi személynek állít emléket, hanem a Horthy-rendszer ideológiájának szellemét helyezi el Újlipótváros szívében, amelynek nevében a holokauszt áldozatait deportálták. A szentistáni állameszme, a „keresztény Magyarország” antiszemita ideológiája, amely a népirtásban való részvételt eredményezte Magyarországon. A „keresztény-magyar” identitás jelentése az, hogy nem zsidó. Ha egy ilyen szobrot felállíthatnak a nácik Újlipótvárosban Lukács György szobra helyett, akkor nem tudjuk, miért választott Budapest liberális demokratát vezetőnek. Hol van a határ, ahol meg kell különböztetnie magát egy demokratának az alig burkoltan antiszemita rezsim politikai komisszárjaitól?
Ezúttal bemutatjuk a tervezett szobrot is, amely egyértelműen a „keresztény” államalapító magyar királyt mutatja, aki a „keresztény Magyarország” megalapítója a szélsőjobboldali értelmezés szerint. Ennek az eszmének a nevében adtak át a „keresztény Magyarország” urai csaknem félmillió magyar zsidó polgárt a náciknak meggyilkolásra. Ennek a Magyarországnak a része volt a nyilas uralom is, amelynek során a szobor tervezett helyétől nem messze zsidókat lőttek tömegesen a Dunába.
A szobor nagysága, alakja, az égbe mutató kéz, az országalmával, ezt a fenyegetést fejezi ki, hogy a zsidók soha ne felejtsék el, hogy Magyarországon nincs hazájuk, mert ez a keresztény magyarok hazája. A szobor helyszínének kiválasztása is szándékos és provokatív, és teljesen más jelentést ad az Újlipótvárosban levő Szent István térnek. Ez a szobor fasiszta, antiszemita tartalommal tölti meg a tér elnevezését is. Ha nem a Jobbik javaslata lenne a szoborcsere, és nem a NER fővárosi közgyűlése választotta volna ki a fenyegető antiszemita szobrot, akkor hihetnénk tévedésnek, dilettantizmusnak, érzéketlenségnek, de a jellegéből semmit fel nem adó náci párt javaslataként tudatos antiszemita támadásnak minősül.
Karácsony Gergely és az új fővárosi közgyűlés feladata, hogy ezt ne engedje meg. Nem engedheti meg azt sem, hogy a Jobbik zsarolja a többi ellenzéki pártot, mert nemcsak a demokratikus ellenzék nyert az „összefogással”, hanem a Jobbik is, és a Jobbik demokratikus legitimációját köszönheti ennek. Ez pedig arra az ígéretre épült, hogy a Jobbik már nem rasszista, nem antiszemita és nem náci párt. Ha ehhez a szoborhoz ragaszkodnak, akkor azt bizonyítják, hogy ez hazugság volt: a Jobbik továbbra is egy náci párt. Akkor pedig az a kérdés merül fel, hogy nácikkal összefoghatnak-e demokraták, és adhatnak-e ennek érdekében antiszemita szobrot ajándékba a náciknak az Újlipótvárosban? Az a kérdés, hogy hol a határ? Lehet-e a holokauszt egy olyan határ, amit nem lehet átlépni?
