A remény hal meg utoljára.
Ez év januárjában az Eleven Emlékmű (EE) csoport egyik szervezője, Rényi András levelet írt a szintén a Szabadság téren tevékenykedő Szabadságszínpad (Szsz) csoportnak, hogy a tudomásukra jutott, az idei év Radnóti Miklós Antirasszista díjra jelöltek közé kerülhet a Szabadság téri civil ellenállás és ők úgy gondolják, hogy ezt közösen kell megkapniuk a téri csoportoknak. Később kiderült, nem kerültek be itt a díjazottak közé, de a Szsz csoportnak szembesülnie kellett, hogy egy másik díj odaítélésénél az EE csoport díjat kapott.
2017. február 12-én az Eleven Emlékmű csoport kapta meg az Ars Humana Hungarica körtől, a Magyar Civil Becsületrendet. Miért érdemelte meg ez a csoport a díjat? A jelölésnél a csoport tevékenységére mutató linken elolvashatjuk a történetüket, valamint a díjátadáson elhangzó beszédből megtudhattuk mi volt a díj odaítélésének indoka: Demokrácia teret teremtettek a budapesti Szabadság téren a német megszállási emlékműnél, ahol személyes tárgyakkal és moderált beszélgetésekkel tiltakoztak a vitatott szobor ellen. (A díjat odaítélő kör oldalán hivatalos bejegyzés erre vonatkozóan még nem található.)
Honnan tudja ország-világ, hogy a Szabadság téren több éve civil ellenállás folyik? Szeretnék ezzel kapcsolatban egy titkot elárulni, egy nyílt titkot: a sasos-angyalos szoborral szembeni civil emlékhely, az a bizonyos személyes tárgyegyüttes mutatja ezt. A tárgyak, a képek, a több nyelvre lefordított tájékoztatók mutatják, mindazt, ami a téren történik. A civil emlékhelyet például egy utazási bédekker is feltüntette Budapest látnivalói között 2015-ben és sok külföldi megismerve a történetét, célzottan keresi fel a helyszínt.
A Szabadságszínpadról ejtenék egy pár szót. A csoport főszervezői 2014 eleje óta részt vettek többféle felállásban, de 2014 augusztusa óta Szabadságszínpad néven, a Szabadság téri civil ellenállásban. Az állandó napi jelenléten a különböző demonstrációk szervezésén felül, a civil emlékhely fenntartása vált az egyik fő feladatukká. Erre azért került, kerülhetett sor, mert 2014 őszén az EE csoport úgy gondolta, hogy nekik erre nincs kapacitásuk és talán annyira nem tartották fontosnak a kinn lévő tárgyak gondozását, hogy inkább csak a moderált beszélgetéseikre fókuszáltak és sorsára hagyták az ellenemlékművet. A Szsz csoport tagjai, mivel sokak családi emlékei is ott voltak, és nem akarták, hogy mindezek a tárgyak, képek eltűnjenek onnan, elkezdték a fenntartást, ápolást és gondozást, amit a mai napig végeznek. A csoport tagjai ezen felül most már kilenc nyelven osztanak ki tájékoztató szórólapokat, és ha kell, több nyelven szóban is beszélnek arról, mióta vannak kinn, és miért tiltakoznak. Sebő Gábor erről így mesél: „A legnagyobb élményei a kinti három év alatt ezekből a sok nemzetiséget megismertető találkozásokból voltak, ezekért az emberi, nagyon szép pillanatokért csinálja fáradhatatlanul.”
A két csoport között régóta rossz viszony alakult ki. A téri jelenlét más-más felfogása, az ellenállás formáinak különbözősége, de főleg az emlékhely miatt. Az EE csoport szerint a moderált beszélgetések fontosabbak és emelkedettebb szellemi munkát feltételeznek, mint az emlékhely fenntartása. Lekezelőn viszonyulnak a Szsz-hez. Kihasználják, hogy az ő tagjaik közül sokak rokonai, barátai, munkatársai ismertebb emberek köréből kerültek ki, ezért könnyebben tudják minden lépésüket, minden ténykedésüket továbbadni a nagyközönségnek. A Szsz csoport nem ismert emberekből áll, ezért nem tudják felvenni ezzel a versenyt. Az EE csoport kevés kivételtől eltekintve igyekszik, hogy mindaz, amit az Szsz csoport a téri ellenállásért tesz, említésre se kerüljön.
A Radnóti Miklós Antirasszista-díj közös átvételének felvetése után úgy tűnt elkezdődhet egy konszolidáció a téri kapcsolatokban, de ezzel a mostani díjátvétellel látni kell: minden maradt a régiben.
Utójáték:
Az EE csoport megosztotta az örömhírt az internetoldalán, hogy idén Magyar Civil Becsületrenddel díjazták őket. Amikor valaki felvetette nekik, hogy elfeledkeztek a téri civilek másik csoportjáról, mert a Szsz csoport részéről senki nem volt jelen a díjátadásnál – akik nélkül ma már a civil emlékhely sem létezne – az EE csoport egyik tagja azt válaszolta, hogy tetszik vagy sem, ezt a díjat ők egészében a magukénak tartják, gondolhat bárki bármit.
Felidézném Kuthi Csaba, az Ars Humana Hungarica kör vezetőségi tagjának szavait: „A becsületrend díjazottjai erkölcsi, szellemi magasságokat értek el, olyan teljesítményeket mutattak fel életművükkel, melyek a társadalom elismertségére joggal tarthatnak igényt.”
Ha az Ars Humana Hungarica kör tagjai szerint az EE csoport által elért erkölcsi és szellemi magasság, a civil kurázsi ilyen mérvű teljesítménye igazi érték, akkor tényleg megérdemlik a díjat!
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
József Attila
