Szijjártó látogatást tett az orosz háborús bűnös terrorállammal szoros szövetségben álló Belarusz diktatúrába, amely diplomáciai nyelven azt jelenti, hogy Magyarország támogatja Belarusz oroszbarát és háborúpárti politikáját, miután aki Oroszország mellett áll, az a háború pártján áll. Ennek egyetlen oka, hogy a háborút az oroszok indították, mindenféle ukrán provokáció nélkül, és egyedül az oroszok tudnák befejezni is, miután egy általuk megtámadott idegen országban harcolnak. A béke egyetlen lehetséges módja, hogy az agresszor orosz hadsereg kivonul Ukrajnából.
Ezért hazugság, amikor Szijjártó azzal érvel, hogy ő a „béke” üzenetét viszi Minszkbe, miután azt mondta: „Magyarország azt várja el a nemzetközi közösség minden tagjától, hogy a mielőbbi béke érdekében lépjenek fel és kerüljék azokat a lépéseket, amelyek a háború meghosszabbodásának vagy eszkalációjának kockázatával járnak.” Ez konkrétan, mégcsak nem is burkoltan, a megtámadott Ukrajnát és a jogos önvédelmet folytató ukránokat támogató Nyugatot teszi felelőssé a háborúért és a háború folytatásáért.
Az oroszbarát Orbán-rezsim nem a harcokat folytató oroszokat szólítja fel a békére és a háború befejezésére, hanem a nyugati országokat, amelyek Ukrajnát segítik. Az ukránoknak adott segítséget tartják a háború okának, „meghosszabbodásának és eszkalációjának”, mert nyugati segítség nélkül az oroszok már győztek volna: elfoglalták volna Ukrajnát, megdöntötték volna a törvényes ukrán kormányt, orosz bábkormányt állítottak volna az ukránok fölé, és orosz gyarmattá tették volna. Majd fenyegették volna a többi szomszédos országot. Ez az orosz béke, ezt támogatja Orbán.
Lukasenka diktatúrája is ezen az oldalon áll, és Szijjártó tárgyalásain nyilvánvalóan közös erővel szidják és okolják a nyugati támogatást, amely megakadályozza a végtelenül gyenge orosz hadsereg győzelmét. Szijjártó és a belarusz állam vezetői egyetértenek majd abban, hogy a béke egyetlen útja a nyugati segítség megszüntetése, ami egyenlő az orosz háborús tervek sikerével. Az orosz győzelem azonban nem a békét hozná el, hanem egész Európa fenyegetését, a rendszerváltás utáni NATO országok NATO-ból való kilépésének követelését, ami védtelenné tenné őket.
Ezért a magyar békeszólamok éppen olyanok, mint amilyenek a náci békeszólamok voltak a II. világháború előtt. Az Orbán-féle „béke” az orosz győzelmet és az orosz terjeszkedést, hódítást jelenti. Az oroszoknak való behódolás és engedelmesség az Orbán-féle béke jelentése. Orbán Magyarországa a „béke” jelszavával az oroszok előtt akarja megnyitni az utat a volt Szovjetunió határainak a visszaállítása előtt. Az oroszok előtt akarnak utat nyitni Európa felé, hogy megerősítsék és hatalomra segítsék az európai szélsőjobboldalt, megdöntsék az európai demokráciákat. Ez az orbáni béke.
Szijjártó úgy beszél a nyugati demokrációk dplomatáival, minisztereivel, mint egy sintér a kutyákkal, és határtalanul nyájas, barátságos a Nyugattal ellenséges diktatúrákkal, az oroszokkal, a kínai és a volt szovjet köztársaságok helyén kialakult zsarnoki rendszerekkel, mint amilyen Lukasenka diktatúrája. Orbán Magyarországa az Európai Unióban és a NATO-ban az ellenség érdekeit védi, az orosz népirtó fasiszta terrorállam oldalán áll. Magyarország a Nyugat, az Európai Unió és a NATO ellensége, áruló, kém és orosz ügynök.
Ez a Belaruszba történt látogatás is botrány. Szijjártó azzal indokolta, hogy „a kommunikációs csatornákat nyitva kell tartani”. Ehhez azonban nem kell baráti látogatást tenni, a kommunikációs csatornákon pedig egyértelmű üzenetet kellene továbbítani a belarusz állam vezetőinek, hogy az orosz agresszió támogatásával hagyjanak fel, a háború befejezésének egyetlen módja, hogy a támadó visszavonul és befejezi a harcokat. Szijjártó ehelyett azt közli, hogy a Nyugat a felelős, a Nyugatot szólítja fel a honvédő Ukrajna támogatásának befejezésére, hogy az oroszok győzhessenek.
Ez a látogatás két nyugatellenes, oroszpárti, fasiszta diktatúra diplomáciai találkozója, amelynek célja, hogy megerősítse az oroszok melletti kiállást, az orosz háború támogatását és a Nyugat elleni közös harcot, szövetséget. Magyarországot, mint az Európai Unió és a NATO árulóját, mint egy ellenséges országot, amely a Nyugat ellen harcoló oroszokat támogatja, fel kell szólítani arra, hogy a kétkulacsos, kétszínű politikáját fejezze be, és deklarálja, tegye egyértelművé, hogy melyik oldalon áll.
Ha a Nyugat oldalán, akkor fejezze be az ellenséggel való összejátszást. Ha az oroszok oldalán, akkor lépjen ki az Európai Unióból és a NATO-ból. Az elfogadhatatlan, hogy a Nyugat ellenségeként az orosz érdekek képviselője és harcosa legyen az Európai Unión és a NATO-n belül. Háború van, egy ellenséges ország támadja belülről moszkvai utasítások alapján a nyugati demokráciák védelmét. Az álságos magyar kommunikáció érthető és átlátható, a nyugati szabad világnak véget kell vetnie Magyarország bomlasztó tevékenységének a nyugati szövetségi rendszeren belül.
Végezetül, felhívnánk a figyelmet arra, hogy az Orbán-rezsim kommunikációjának legnagyobb hazugsága az, hogy „az ország történetének legnagyobb humanitárius akcióját hajtjuk végre annak érdekében, hogy segítsünk a nehéz helyzetben lévő embereken”. Magyarország egyáltalán nem fogadja szívesen az ukrán menekülteket (ami nem igaz a lakosságra és a civilszervezetekre, amelyek tevékenységét viszont korlátozták), nem ad meg nekik minden támogatást, mint például a lengyelek, emiatt az ukrán menekültek nagyobb része csak átutazik az országon, minden segítség nélkül.
Az átutazás nem „humanitárius mentőakció”. Magyarország csak felveszi az uniós támogatást az ukrán menekültek után, de semmiféle komoly és gyors segítséget nem ad, ezért az ukránok kerülik Magyarországot. Magyarország történetének legjelentősebb humanitárius mentőakciója az NDK-s menekültek megsegítése volt, amelynek világtörténelmi jelentősége felmérhetetlen. Akkor baráti módon viszonyult Magyarország a kelet-német menekültekhez, míg az Orbán-rezsim ellenségként tekint az ukrán menekültekre, ahogy az ukrán államra is.
