Az Ukrajnának megszavazott amerikai segélycsomag elfogadása feletti örömünket csak növelheti az a hisztérikus reakció, ahogyan az orosz parancsnokság alatt álló Szijjártó reagált arra. A pánikreakció abból a szempontból is megnyugtató, hogy az Európai Unió felzárkózik az amerikai segély mellé és további támogatásokat szorgalmaz.
Szijjártó szövege egyszerűen nevetséges, amikor arról beszél, hogy „mára kritikussá vált a harctéri helyzet Ukrajna szempontjából”, mert így messziről ordít, hogy az oroszok pártján áll, boldog volt, hogy az általuk is késleltetett nyugati segítség nélkül az ukránok hátrálni kényszerültek. Szijjártó hisztériás rohama annak szól, hogy ez a helyzet megváltozhat.
Szijjártó frusztráltan számolt be az európai uniós külügyi tanács üléséről, mert „a brüsszeli reakció az ukrán szempontból egyre rosszabb hadszíntéri helyzetre az, hogy minél több fegyverszállításra kerüljön sor, sok százezer, sok millió darab lőszerről, fegyverről volt itt szó, sok milliárd euró értékben, holott jól tudjuk, hogy ez a stratégia totális kudarcot szenvedett az elmúlt két évben”. Ez nagyszerű, Európa is észnél van.
Kínos lehet egy ilyen ülésen ülni egyedül a GRU és Lavrov orosz ügynökeként, ahol átnéz mindenki rajta és nem vesznek tudomást róla, a Kreml képviselőjéról. Ennél savanyúbb szőlőt még nem láttunk, annál is inkább, hogy mindenki tudja: az elmúlt két évben az EU és az uniós tagországok segítsége hozzájárult ahhoz, hogy a nagy orosz hadsereg beragadt két keleti ukrán megyébe, és nem tudta elfoglalni Ukrajnát.
Ami kiderült, hogy e segélyek és az amerikai támogatás nélkül Ukrajna nem tudja tartani magát, és veresége esetén Oroszország további országokat és egész Európát fenyegeti, ami világháborús veszélyt idézhet elő. Amíg az ukránok feltartóztatják az oroszokat, addig nincs világháborús veszély, és ha kiszorítanák őket Ukrajnából, azzal eljöhetne a béke is. A békepárti nyugati politika megértette, hogy ehhez folytatni, növelni kell a támogatásokat.
Szijjártó frusztrációját növelte, hogy készül a 14. szankció csomag is Oroszország ellen, amit Szijjártó igazi fideszes logikával úgy mutatott be, mintha azt a magyarok fizetnék meg. A következtetés abból a hamis premisszából indul ki, hogy az eddigi szankciók nem működtek, hanem Európának ártottak, köztük a magyaroknak.
Ezért Szijjártó azt jelentette be, hogy az orosz fennhatóság alatt álló magyar kormány nem támogat egyetlen szankciót sem, mert az „a magyar emberekkel fizettetné meg a jövőben is ennek a háborúnak az árát”. A magyar emberek nem a háború, hanem az Orbán vezette tolvaj bűnszervezet lopásainak és rablásainak, pénzszórásainak, oligarchái és strómanjai luxus életmódját és vagyonosodásáénak árát fizetik meg.
Örömmel hallottuk Szijjártótól, hogy az uniós országok között „licitálási hangulat” van, hogy ki ad több fegyvert és segítséget Ukrajnának, ehhez képest jelentette be Szijjártó azt is, hogy Magyarország semmit nem ad, és nem engedi, hogy Magyaország területén az oroszok ellen harcoló ukránoknak fegyvereket és lőszereket szállítsanak. Az oroszbarát és az oroszokkal szövetséges Orbán-rezsim ezzel is az oroszok oldalán avatkozik a háborúba.
Jó látni Szijjártón, hogy Putyin, Lavrov és az orosz katonai titkosszolgálat ideges.
