Szorul a hurok Orbán körül, amitől kis hazánk nagy focistája egyre inkább ideges. A felcsúti kiöregedett demokrata nemzeti terrorista módszeresen, háborús pszichózisban, orosz dezinformációtól hangos mindennapok során ássa a sírunkat a sötét Putyini világ ígéretével összhangban.
Mindeközben országunk Viktátora nem rejtett szándékkal politikai és választási kampánnyá konvertálja az emberek legsötétebb ösztöneit, amihez bedobja a már tőle megszokott kocsmai szintű parlamenti performanszát is. A kormányon lévő semmirekellő, szemérmetlenül harácsoló csürhe pedig élükön a maffiaállamot építő, kétballábas focisztárral minduntalan azt harsogják, hogy ők bizony nem mást, de a jövőnket alapozzák. Nem is akárhogyan.
Szerda este az Eötvös József Csoport rendezvényén két órás előadásában Tölgyessy Péter jogász-politológus, és egyben egykori politikus értékelte a jelenlegi helyzetet és kilátásainkat. A termet megtöltötték az érdeklődők, valamint még kint a folyosón is fegyelmezetten hallgatták az előadást azok, akik már nem fértek be az előadóterembe. A politológus a hallgatóságot nem tudta túl sok jóval biztatni, ám eléggé átfogó magyarázatokkal szolgált számukra és hosszútávon viszont biztosnak véli azt, hogy Orbán Viktor az ellenzékével együtt fog bukni és eltűnni a következő rendszerváltás alkalmával. Viszonylag erősnek tűnő rendszerek kártyavárként tudnak összeomlani, aminek 1989-ben Orbán Viktor is a szemtanúja volt. Így érthető a rajta érezhető feszültség, hiszen minden bizonnyal ő maga sem és a rendszere sem fogja elkerülni a méltó sorsát.
Tölgyessy hosszú, egy évszázadra visszatekintő történelmi pályán vázolta fel Magyarország jelenlegi helyzetét. A negyven éve induló spanyol felzárkózáshoz, majd a közép-európai térség 1990 utáni fejlődéséhez viszonyítva állapította meg az ország folyamatos lemaradását és ebből fakadó sikertelenségét. Hazánk elmarad gazdasági mutatóiban még a geográfiailag szomszédos államokétól is. „Ez egy újabb diadalmenet a zsákutcában” – érzékeltette Tölgyessy a mostani helyzetet.
A politológus szerint Orbán Viktor úgy alakította ki a rendszerét, hogy egy sikertelen országot egyben tudjon tartani. Magyarország sikertelensége már legalább 100 éve tart, azóta igyekszik az ország felzárkózni a nyugathoz. Ám mindezt nem a bevált és szokásos nyugati berendezkedéssel tesszük, hanem megint inkább valamilyen sajátos, egyedi módszerrel kísérletezünk, amiből az eddigi tapasztalatok alapján sosem lett semmi, csak legfeljebb egy újabb rendszerváltás.
Ferenc József halála óta volt ilyenből már 11, és közülük csak az 1990-2010 közti rendszer próbálkozott inkább nyugatos módszerekkel, vagyis a polgári demokráciával. De még ebben az időben sem volt Magyarországon egyetlen olyan kormány sem, ami tisztán és teljes egészében elkötelezett lett volna iránta. „100 éve ez megy, és sosem működik. 1943-ban mindenki azt hitte, hogy Magyarországon 1945-ben már minden jó lesz, és Kádár alatt is mindenki azt hitte, hogy jobban állunk a környék többi országánál. Nem volt igazak ezek az érvelések akkor sem” – mondta Tölgyessy.
A fogyasztást egyetlen kormány sem merte és akarta a valódi gazdasági teljesítményhez igazítani. Ezért vagy hitelből, vagy mint most, mások vagyonának elvételéből osztogattak a hatalom képviselői népszerűségük érdekében. Ezek a gesztusok azonban hosszabb távon csak tovább mélyítették az egyébként is meglévő gondokat.
A kormányfő a politológus szerint nem oldja meg a problémákat, ehelyett inkább folyamatosan kijelöli azt, aki azokért hibás vagy hibáztatandó. Ezért van minden héten újabb harc és új ellenség. Orbán ebben azonban sikeres, aminek elsősorban három oka van: Orbán nem hitelből oszt jótéteményt rendszere támogatóinak és talpnyalóinak, hanem másét osztja szét közöttük, (nagy mértékben az európai uniós támogatásokból), így mégis csak a piacról tudja finanszírozni a sikertelen országot, aminek tetemes adósságai vannak. A második, hogy az elmúlt hét évben valamelyest, még ha elenyésző mértékben is, de csökkenteni tudta Magyarország lemaradását az unió fejlettebb, nyugati országaival szemben. Továbbá képes volt egy hozzá közel álló, szervilis felső réteg tagjainak gazdagodást biztosítani, akiknek az arányát 7-8 százalékra becsülte Tölgyessy.
Ellenzék is van, amelyik mozgolódik rendesen. Az elégedetlenkedők számát jóval többre becsülte a politológus (megközelítőleg 60-70 százalékra), bár megjegyezte azt is, hogy őket képtelen egyetlen párt egybekovácsolni. A fiatalabb korosztályok számára az antikapitalista zöld irányzat vagy a Jobbik a vonzó alternatíva, aminek az erőssége pedig a Fidesznek kedvez, mert a jobboldalon képez bázist, amiből Orbán meríteni tud minden esetben, ha szüksége van rá. Tölgyessy véleménye szerint ez egy valódi magyar rendszer, amelyik a dualizmus és Horthy korára emlékeztet. A jelenlegi helyzetben kormányváltást nem lehet elképzelni, de törést igen – állította a Fidesz – illetve még korábban az SZDSZ – egykori parlamenti képviselője.
Bár nem a Fidesz intézte úgy, hogy az ellenzék sokszínű, sokpólusú legyen, de minden bizonnyal segít fenntartani ezt az állapotot, ami számára rendkívül kedvező helyzetet teremt. Az országban gerjedő egyre nagyobb elégedetlenség, a mindinkább jellemző gyűlölködés viszont egyszer csak robbanást okozhat, amitől joggal tarthat Orbán Viktor.
Tölgyessy azonban egyáltalán nem biztos abban, hogy a mostani gyűlölettel teli, minduntalan hergelt társadalmat képes lenne egy normális parlamenti demokrácia kézben tartani. Ennek indoklásaképpen fel is sorolta azokat a példákat a két világháború közötti időből, hogy a demokráciák hogyan buktak bele az akkori egymással szemben álló oldalak kibékíthetetlen ellentéteibe, és váltotta fel őket a polgárháború vagy a diktatúra. Emiatt is lényeges lenne életben tartani a racionális, észérveken alapuló viták rendszerét az érzelmek és indulatok szülte kinyilatkoztatások helyett. Továbbá fontos lenne megtalálni annak is a módját, hogy ezek az érvelések minél több emberhez eljuthassanak országszerte.
Az ország gondjai egyébként sokkal mélyebbek és jelentősebbek annál, mint hogy a most hatalmon lévők lopnak és módszeresen leépítik a polgári demokráciát. Tölgyessy szerint a legdrámaibb probléma, hogy az ország egyáltalán nem versenyképes. A magyar cégek pedig korántsem hatékonyak. Magyarországon van a legnagyobb a különbség az egész EU-ban a hazai és a külföldi tulajdonban lévő cégek termelékenysége között. Meglepő, de még a román és a bolgár vállalatok is jobban állnak ezen a téren. Példaként említette, hogy a magyarországinál néhány éve még jóval gyengébb lengyel mezőgazdaság is már hektáronként száz euróval többet tud kihozni a földből.
Ennek nyilván köze van a korrupcióhoz, bár nem az ellopott pénzek miatt elsősorban, hanem lényegében azért, mert a magyar vállalkozások a piaci verseny helyett a járadékvadászatra rendezkedtek be hosszútávon. Ami azt jelenti, hogy valós munka helyett a politikai támogatással megszerezhető előnyökből élnek és ezen nem is kívánnak már változtatni. Ez már ismerős lehet a Kádár-korszak örökségeként is, ami alkukon és szabálykerülésen keresztül adta meg a lehetőségeket. Másrészt pedig abból is fakad, hogy az állam minél erősebben szándékozik befolyásolni piacot. Egyértelműen utalt arra is a politológus, hogy a Mészáros Lőrincek eltűnésével, a probléma még továbbra is a régi marad.
A PISA-jelentés előrevetíti, hogy a hazai munkaerő harmada hosszabb távon is nehezen lesz alkalmazható a magyar oktatás borzalmasan alacsony színvonala miatt. A jelenlegi 15 éves fiúk 32 százaléka funkcionális analfabéta. Amiből az derül ki, hogy nagyon sokan egyszerűen alkalmatlanok napi 8 órában dolgozni. Ugyanis képtelenek ennyi ideig összpontosítani és megtanulni azt, amit tőlük elvárnak a munkavégzésük során. Ez sajnos a mostani leszakadó diákokra is jellemző lehet a közeljövőben. Harmadik faktorként pedig ott van az állam mint probléma. Ki meri ezeket kimondani? – kérdezte Tölgyessy, aki szerint így már nem csoda, hogy inkább Felcsútra mutogatnak.
Magyarország nem tud a kelet felé vonzó dolgokat felmutatni, hiszen a keleti nyitással próbálkoztak már mások is és ebben is a leggyengébben teljesítő ország a miénk. Érthető módon egyébként, hiszen ami nem versenyképes Bécsben, az nem lesz az Moszkvában vagy Pekingben sem. Éppen ezért az egyetlen dolog, amit Orbán az oroszoknak tud nyújtani, az nem más, mint a nyugati rend bomlasztása, vagyis az árulás. Ez érdekli Moszkvát, viszont ezzel Orbán hatalmas feszültségeket szít, és állandóan durva ütközésekre kényszerül a nyugattal, de adott esetben az oroszokkal is. Régi és jól ismert mondás, hogy nem lehet két lovat egy seggel megülni, ez még Orbán Viktornak sem sikerülhet, bármennyire is agyafúrtnak és mindenek felettinek hiszi magát.
