Az Eurostat ma nyilvánosságra hozott felmérése szerint az Európai Unió legnagyobb zuhanása tapasztalható a magyarországi beruházási kedvben.
Az Eurostat adataiban azt vizsgálták, hogy a GDP-hez képest mennyi beruházás történt az egyes tagállamokban. Magyarország hátulról a hatodik helyre került, itthon a GDP 17,8 százalékát tették ki a beruházások 2016-ban. Előttünk jár többek között Csehország, Szlovénia, Románia, Lettország, Litvánia és Bulgária is.
A magyar beruházások arányának mutatója 2015-ben még két százalékkal volt az EU-átlag fölött, most ugyanannyival van alatta. Ennek oka, hogy 2015 végén kifutottak az EU-s finanszírozású projektek.
Voltaképpen a GDP-hez mérve több, mint húsz éve nem volt ennyire kevés a beruházás nálunk. A helyzet még annál is rosszabb, mint az az Eurostat adataiból kiderül, mert a szervezet 1996-ig tekintett vissza, a KSH azonban egészen a rendszerváltásig, így a több, mint 20 év 28-ra módosul: a legrosszabb beruházási adatokat produkáltuk a rendszerváltás óta.
E statisztikákkal is bepillantást nyerhetünk abba, mivé lennénk (válunk) az EU-s források nélkül. Szomorú, hogy a beruházások ilyen rosszul alakultak, ugyanakkor a hír kellő megszellőztetésével talán néhány fejben tudatosítani lehetne: miért nem járunk rosszul az EU-s tagsággal, miért nem az unió az ellenség.
Nem kívánunk rosszat a saját hazánknak, épp ellenkezőleg: úgy véljük, ha az uniós források elapadása ennyire drámai különbséget produkál ezen a területen, akkor éppen ez lehetne az eszköz az országot feldúló – a magyaroké után az EU pénzén hízlalt – maffiózók megfékezésére. Akik a beruházásokra szánt pénzek jelentős részét már rég büntetlenül elnyelték.
