Határon túli magyarok, külföldön élő magyarok. A Fidesz ezzel a két fogalommal jelölte ki a barát és ellenség fogalmát. A határon túli magyaroknak azokat nevezte, akiktől politikai haszonszerzést remélt szavazatok formájában a magyar országgyűlési választásokon. Külföldön élőknek a Fidesz azokat a – korábbi szóhasználattal disszidensnek, újabban hazájukat elhagyókat – nevezte, akik gazdasági, politikai, tanulási, családi célból a világ más országaiban élnek.
A Gyurcsány-kormány idején a magyar állampolgárság kedvezményes megszerzésének érdekében még népszavazást is elértek, amelyet a korabeli szocialisták dicstelenül elvesztettek, így a Fidesz első politikai győzelmét arathatta Trianon fölött. A kedvezményes állampolgársággal eredetileg nem járt együtt a választójog, ezt eltitkolták az Alaptörvény módosításakor, csupán a „magyar igazolvány” volt az előjáték még 1998-ban.
Az Alaptörvénybe 2013-ban csak egy dodonai szöveg került be: a választójog teljessége csak sarkalatos törvény alapján gyakorolható. A lakosság egyáltalán nem értette meg ezt a burkolt javaslatot, hogy a határon túli magyarok komplett választójogot kapnak, a külföldön élők csak annak egy részét…, és megszületett a sarkalatos törvény!
Ennek lényege, hogy a határon túli magyar választópolgároknak a vasárnapi ebédjüknél segítik kitölteni a „levélben” házhoz szállított szavazólapot, míg a külföldön élőket arra buzdították, hogy mindenki menjen a magyar követségekre személyesen szavazni. A 2/3-os törvényben nem ez a durva diszkrimináció szerepelt, de a Fidesz propagandisták mindent átvittek a közvéleményen.
S az ellenzéki oldalon egyetlen tiltakozó sem volt, aki világgá kiáltotta volna: ez hazugság. Külön érdekesség, hogy még a Nemzeti Választási Bizottságba delegált ellenzéki pártképviselők sem vették észre, hogy a választójog gyakorlásának módja súlyosan diszkriminatív, az Alkotmánybíróság pedig elutasította az ezzel kapcsolatos szerény indítványt.
Valószínűleg a Tisza Párt politikai csillaga hozta felszínre a politikai érdeklődést a diaszpórában élő magyarok között, hogy miképpen lehetne a politikai szintérre feltenni külföldön élő, Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok szavazási jogának a levélben való gyakorlását. (Már erre is volt egy halvány kezdeményezés korábban, de média érdeklődés hiányában elhalt.)
Síme: a törvényszöveg szakmai megfejtése, és a média hack (átverés, figyelemfelhívás) elfelejtése meghozta az eredményét: a külföldön élő magyar állampolgárok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakóhellyel (nincs magyar lakcímkártyájuk), azok levélben is szavazhatnak, hasonlóan a határon túl élő magyar választópolgárokhoz!
Azonban mindenkinek magának kell eljárnia és regisztrálni a magyar választási hatóságnál annak érdekében, hogy ezt az alkotmányos alapjogukat gyakorolhassák.
A részletekről később.
