Semjén Zsolt a benyújtója, de Rogán Antal propagandaminiszter az előadója annak a sarkallatos törvénymódosításnak, amely megváltoztatja a hírműsorokban a tájékoztatást szolgáló és a bulvár bűnügyi hírek arányát. Emellett csökkentenék is a hírműsorok hosszát, amelyben az eddigi húsz százalék helyett harmincöt százalék lehet a műsoridőt kitöltő kacsa, bulvár, bűnügy, krimi, figyelemelterelő érdektelenség.
A kormány által megszállt közmédia a központi propaganda irányítása alatt működik, és egyetlen funkciója, hogy a kizárólag közmédiából tájékozódó embereket elzárja a valóságtól és a hiteles információktól. Az Orbán-rendszer közmédiája azzal a fordított feladattal működik, hogy akadályozza a polgárok tájékozódását és ne nyújtson hiteles tájékoztatást. A propaganda a célját kétféle módon éri el: részben agymosó álhírekkel, hamis információkkal, propagandaanyagokkal, részben a közéleti érdeklődéssel kapcsolatos igények leépítésével.
Ezt szolgálja a bulvárhírek híradókban megemelt aránya, hogy az embereket „altassa el”, keltse azt az érzést, hogy a propagandán kívül semmi lényeges és fontos nem történt, a közéleti izgalomra semmi ok. A valódi sajtóban egy híradó végére legfeljebb egy bulvár vagy színes hír kerülhetett oldásként, a NER által ellenőrzött médiában a hírek sokszor érdektelen, unalmas, jelentéktelen bulvárhírekkel kezdődnek, nem is a legfontosabb belpolitikai eseményekkel. Ez a bulvárosodás szándékos figyelemelterelés és butítás.
Most ennek arányát növelik, hogy Magyarországon az emberek ne tudjanak semmit arról, hogy mi történik valójában az országban, a fennmaradó műsoridőben pedig megkapják a propagandát. Ezért sem lehet beszélni Magyarországon szabad válastzásokról, mert nincs szabad sajtó, nincs szabad nyilvánosság, nincs szabad civil élet. Minden az állam (Orbán bűnszervezete) ellenőrzése alatt áll. Az embereknek nincs szabad választási lehetőségük, mert nincsenek a szabad választáshoz szükséges információk birtokában.
Nem véletlen az sem, hogy a propagandaminiszter az előadója a törvényjavaslatnak, akinek az a feladata, hogy az emberek ne foglalkozzanak a politikával, illetve csak annyit, és csak úgy, amit a rendszer nekik megenged.
