María Corina Machado venezuelai ellenzéki vezető átadta Trumpnak a Nobel-békedíj érmét. Machado ezzel megsértette a Nobel Bizottságot, s bizonyította azt is, hogy méltatlan volt a díjra, amelyet nem tisztelt és nem becsült meg eléggé. Ráadásul arra méltatlan embernek adta, akinek a politikai támogatását (kíméletét) ezzel kívánta megvásárolni.
Az adományozás lehetett volna nemes gesztus is, ha Machado az érmet egy arra méltó személynek, testületnek vagy ügynek ajánlja fel. Donald Trump a legkevésbé érdemel Nobel-békedíjat, miután békét még saját hazájába sem hozott, csak háborúságot, ma is fenyegeti a világot. Ukrajna támogatását gyengítette, épp Grönland elfoglalására készül.
Még az adományozás indoka is hamis, mert Machado azzal a szöveggel adta át az érmet (ráadásul a venezuelai nép nevében, amire senki nem hatalmazta fel), hogy azzal elismeri Trump erőfeszítéseit Venezuela szabadságáért. Trump nem felszabadítóként, hanem olajat rabolni ment Venezuelába, ahol hatalomban hagyta a zsarnok diktatúra képviselőit.
A Nobel-békedíjat odaítélő bizottság már korábban jelezte, hogy a díjat nem lehet átadni és átruházni. Machado nem jogosult Nobel-békedíjat adni senkinek, még akkor sem, ha ő azt jogszerűen megkapta. Ezért hiába került az érem Trump birtokába, a díj továbbra is az övé, Trump nem lett ezzel Nobel-békedíjas, és e zsarolás után remélhetőleg soha nem is lesz.
Mert azt mondani sem kell, hogy az érmét Trump kizsarolta. Machado érezhette úgy, hogy nincs más választása, mint a Venezuelát gyarmatosító Trump előtt meghajolni, és a díját az arra méltatlan zsarnoknak átadni. De ettől még nem kellett volna megtennie. Ezzel beállt azok sorába, akik dicstelen módon meghajoltak Trump agressziója és fenyegetései előtt.
Machado akkor lett volna méltó a díjhoz, ha minden lehetséges következmény ellenére nemet mond vagy szó nélkül hagyja Trump „vágyódását”. Hiába járt Canossát a Fehér Házban, hiába adta át az érmet, amit nem Trump, hanem ő kapott, mert Trump semmit nem adott neki cserébe. Legfeljebb nem nevezi majd „piggy”-nek, de még az sem biztos.
Machado láthatóan megtisztelve érezte magát, hogy átadhatja a világ egyik legrangosabb díját egy zsarnoknak. Meghajol és behódol egy diktátornak, miközben a díjat ellenkezőleg, a diktatúrával szembeni kiállásáért kapta. Nem érezte, mennyire megalázva távozott, mikor egy giccses, piros színű üres MAGA ajándéktáskával távozott, Trump aranyozott aláírásával.
Amilyen értéktelen volt a viszonzás, olyan méltóságon aluli, értéktelen volt az, amit tett.
Trump emberi tulajdonságairól és jelleméről mindent elmond, hogy az érmét elfogadta, s meg van győződve arról, hogy az neki jár (mi nem?), s mindenhova be is írja majd, hogy Nobel-békedíjas, mert a jutalmazott átadta neki, mivel ő is elismerte, hogy ő érdemli meg. Szégyen és ijesztő, más szempontból gyalázatos, hogy ez megtörténhetett.
Trump eddigi megítélésén mindez nem sokat változtat, rajta kívül ilyen becstelenségre más nem képes. A motívumai még kínosabbak: Obamától irigyelte el a Nobel-békedíját. Ezzel az újabb húzásával nem nevetségesebbé, hanem fenyegetőbbé vált a világ szuperhatalmának és legerősebb hadseregének vezetőjeként. A legnagyobb veszélyt jelenti a világra.
Újabb okot szolgáltatott pszichiáterek távdiagnózisához, akik érzelmileg és értelmileg egy hatéves gyerek szintjén megrekedt személyiségnek jellemezték. A baj az, hogy katonásdit szeret játszani, igazi katonákkal, és nem tett le arról sem, hogy egyszer király legyen. Vagy pápa. Vagy mindkettő. Most már Nobel-békedíj éremmel bombázhat, ahol csak akar.
