Úgy tűnik, a korlátozott kijárási tilalom elérte a horgászokat is, ezért Áder János, akit a magyar nép „Bajszos Szar” néven ismerhet, megszólal a világjárvány ügyében. Nem lehet pecázni, mond valamit. Nem mintha hiányzott volna, de legalább ebből tudhatjuk, hogy még él és működik, mint Orbán csicskás aláírója. E minőségében feltűnt néhány napja, de a „törvényesség őreként” olyan gyorsan aláírta az Európai Unió és az egész világ által kifogásolt felhatalmazási törvényt, amellyel bevezették Magyarországon a nyílt diktatúrát, hogy szinte alig vettük észre.
Azt már legalább senki nem várta, hogy majd nem írja alá a törvények és a jogállam teljes kikapcsolását. Hála Istennek a koronavírus elterelte még a leghülyébbek figyelmét is, akik a „Ne írd alá János!” kezdetű nevetséges sirámaikkal bosszantják rendszeresen a normális civilizált emberek világát. Az egykor Áder János névre hallgató „Bajszos Szar” a magyar egyetemista fiataloktól, a jövő generációjától kapta a nevét, akik azóta már külföldre távoztak, és soha nem is térnek vissza, aminek az Orbán-féle bűnszervezet csak örül. Magyarországon leginkább a Müller Cecíliával fémjelzett réteg marad, és maradt a „Bajszos Szar” is.
Hogy valaki hogyan tud reggel úgy felkelni, és belenézni a tükörbe, hogy beültették egy palotába, cserébe pedig le kellett mondania az agyáról, a gerincéről, a jelleméről, az emberi méltóság és az emberi minőség maradékáról is, hogy lábakapcája lehessen egy köztörvényes bűnözőnek, aki akkor rúgja ki onnan, ha nem engedelmeskedik, amikor akarja, azt nem tudjuk elképzelni. Főleg úgy, hogy a tevékenysége nem ártalmatlan, nemcsak magának és saját önbecsülésének árt vele, hanem egy ország totális tönkretételéhez és kifosztásához járul hozzá. Amit elé tesznek azt alá kell írnia. Borzalmas lehet így élni.
De mindezt ő választotta, és lett Áder Jánosból „Bajszos Szar”. Miután már az angol királynő is megszólalt a járvány ügyében, aki 68 éves uralkodása alatt most szólalt meg negyedik alkalommal, ami jelent valamit, a Bajszos Szar” is kiáll a komor képével, hogy előadjon valamit. Nem tudjuk, hogy Müller Cecília után mit tudhat még nekünk mondani a csornai Bronson, milyen hamis Wass Albert idézettel kergeti őrületbe a normális emberek kicsiny maradékát, akik még nem tudtak elmenekülni az Orbán-rendszernek nevezett elmegyógyintézetből, de valaki mondta neki, hogy ilyenkor meg kéne szólalnia. Mert ha lenne Köztársaság, és ha lenne köztársasági elnök, az már mondott volna valamit.
A „Bajszos Szar” jelentőségét és személyiségének súlyát mutatja, hogy a beszéde nem éri el az Operatív Törzs által keltett halovány ingerület szintjét sem, és ha azt akarná, hogy bárki említésre méltónak találja megszűnt személyiségének és létezésének ezt a gyengécske jelét, akkor a kezdődő horgászszezonról kellene beszélnie, a csalikról, a horgokról, a fenekezés technikai trükkjeiről. Csupa olyan dologról, amit legalább szeret, amitől életjelek látszódnak a bajusza fölött, amihez legalább egy kicsit ért és ami érdekli az emberek egy részét. Mert amit ők mondani tudnak, abból semmi nem érdekel semmit.
Nekik figyelemre méltó megszólalásuk csak az „Orbán és bűntársai” per főtárgyalásán lehet, ahol az életfogytig tartó ítélet előtt megszólalnak az utolsó szó jogán, és az életben utoljára hall róluk ez az ország, mielőtt eltűnnek valamelyik vidéki sötét börtön cellájában a teljes vagyonelkobzás után. Mint a mesében: amíg meg nem halnak.
