A gyávaságnak, a félelemnek, a megalkuvásnak számos színárnyalatát láttuk eddig is, ami most újabb színnel gazdagodott: az Országos Közös Akarat feltalálta a „csendes tüntetést”. Eddig is mindent megtettek a rendszer rabszolgái, nehogy megbántsák a diktátort, nehogy bármi kellemetlenséget okozzanak az önkényuralomnak, de ez nem volt elég.
Ennél sokkal jobban ki kell fejezni a mélységes megalázkodást, a behódolást, ki kell fejezni, hogy mi nem akarunk semmi rosszat, ellenkezőleg, ezért úgy szervezünk tiltakozást, hogy ne is hallják: csendben vonulunk, fáklyákkal, mint a szerzetesek éjszakai imára. Ez méltó folytatása a Pottyondi-féle pisszegésnek, egy 200 ezres tömeg elnémításának.
Szerintünk még nem tökéletes az alattvalói attitüd, van még hova fejlődni, mert látszanak a csendes tüntetők. Azt kell valahogy megoldani, hogy ne csak csendesek, láthatatlanok is legyenek. A fáklyákkal (és a naiv Egységes Diákfront bepalizásával) sikerült élét venni a vonulásnak, hogy ballagásnak vagy szerenádnak tűnjön a sunnyogó vonulás.
De ez nem elég, még nem elég. Nem elég leplezni, láthatatlanná kell tenni. A felhívásnak így kellene szólnia: „láthatatlan tüntetésre hívunk minden gyáva, képmutató, korrupt lelkű embert, aki fél a hatalomtól, aki szeretné kifejezni a lojalitását a rendszerrel szemben, aki nem akar semmi kellemetlenséget okozni Orbán Viktornak, viszont előnyökre számít”.
Ennek azonban egyetlen hátránya, hogy így nem mutatkozhat, nem szerezhet jó pontot egyetlen sunyi seggnyaló sem, akik tulajdonképpen tüntetésnek álcázott smúzolást és egy nagy nyalizást hajtanak végre, mint a mostani csendes tüntetés szervezői: egy pedofilügy egyetlen felelőséről, Orbán Viktorról a gyermekvédelmi rendszerre irányítva a figyelmet.
Vannak szakmai hiányosságok, elvtársak bajtársak testvérek, amelyeket orvosolni kell.
Ezek után cseppet sem lepődtünk meg, hogy a csendesre parancsolt „tüntetés” főszónoka Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke volt, aki szociális érdekvédőként még nem járt az Iványi Gábor-féle hajléktalanszállón, viszont Iványi Gábort tette felelőssé azért, amit Orbán tesz vele. Ez az ember nemcsak gyáva, hanem szemét is.
A „csendes tüntetés” új normát próbál állítani a tiltakozások szervezői elé: rendes ember így tüntet, hogy befogja a száját, majd meghallgatja a rendszer helyezkedő seggnyalóit, amint éppen elmossák, eltüntetik a diktátor felelősségét tüntetésnek álcázva. A rabszolga mentalitás és a gyávaság is rossz látvány, de kéztördelő benyalással párosítva, undorító.
A csendes tüntetés feltalálói találmányukat annyiban tökéletesre fejlesztették, hogy amikor beszéltek, az is olyan volt, mintha nem tennék. Az Egységes Diákfront elnökségi tagja már „a nem gyermekbarát könyvek befóliázásáról” beszélt, ezzel hitelesítve az uszító hatalom hazug retorikáját, hogy amit befóliáztatnak, az nem gyermekbarát.
De a Felcsúttal összenőtt bicskei pedofilok gyermekbarátnak minősülnek, nem győzik őket mosdatni. Van még hova fejlődni ezen a téren is Meleg Sándornak és társainak, akik erre az ügyre is rátenyereltek és normát próbálnak teremteni a csicskás mentalitásból. A diákok képviselői figyelmeztetniük kell, ne használjanak olyan csúnya szavakat, hogy „undorító”.
Talán azért se, mert annál undorítóbb nincs, mint amit ők csinálnak. Eddig is kínos volt a nevén nevezni bármit, szélsőséges mindenki, aki egyenesen beszél, az igazságot mondja, egy milliméter gerince van, ami Meleg Sándornak és elvbarátainak nincs, de mostantól a pisszegés és a csendes, néma, alázatos vonulás lesz a norma.
Aki ezt átlépi, az nem szalonképes. Ki kell emelnünk még a csicskásság másik találmányát is, ami a csendes tüntetésen hangzott el: kerekasztalt kell javasolnak a hatalomnak, ahova a Meleg Sándor-féle jellemtelen karrierista sunyi segnyalók beülnek, majd ők elintézik az ügyeket, együtt a diktatúrával. Javasoljuk a gyermekvédelmi kerekasztalba Meleg Sándort.
Félreértés ne essék, van olyan többszázezres tüntetés adott pillanatban, amikor a néma és csendes tüntetés hangosabb tud lenni bárminél, fenyegetőbb az ordításnál. De ez a sunyi látszattüntetés nem az a kategória. Ez összekacsintás a hatalommal, segítségére sietnek a diktátornak, és a kerekasztal javaslatával megjelölték, hol kérik az ellentételezést.
Az egészben a legborzasztóbb az, hogy ebbe beszervezték a diákokat is, akik normálisak voltak eddig, de most megtörik a gerincüket. Megteszi ezt Orbán helyett Meleg Sándor és a többi nemzeti együttműködő. Szerény véleményünk szerint ez is a gyermekbántalmazás egy típusa, itt is megerőszakolják a gyerekeket, lelkileg. Ez az, ami undorító.
Mert ugye, azt tudjuk, hogy miért volt szükség a diákokra: vattának. Ha ők nincsenek, Meleg Sándor egyedül vonul. Belebújt egy haldokló egyesület bőrébe, amely senkit nem képvisel, ezért embere nincs, egy szál se. Az ő esetében a némaság kivételesen előny.
*
Erről jut eszünkbe. Ez a Meleg Sándor egy rendes ember. Nagyon hasznos. Olyan szociális munkás, aki elméletben űzi a szakmát, ami számunkra hasznos. Észre kell venni, hogy úgy kritizál, hogy tulajdonképpen dicsér. Csak egy jó állást akar magának, szakmai karriert, és elismerést, hogy ő legyen a megmondó ember, „a” szakember.
Ha megkapja, néma lesz, mint a tüntetői. Nem érett meg arra, hogy tanszékvezető legyen valahol a NER-ben? Szerintünk igen.
