Magyarországon minden csoda három napig tart. Történjen bármi, zavartalanul megy tovább az élet. Kivártuk a három napot, s valóban így történt: lekerült a napirendről az évtized legnagyobb ellenzéki botránya, mindössze három napig tartott. Ungár Péter az LMP társelnöke marad, mintha mi sem történt volna. Orbán pontosan így képzelte el a Nemeti Együttműködés Rendszerét. A parla,mentáris demokráciát egy kleptokráciára, fasiszta államra, zsarnok önkényuralmi rendszerre cseréli, amelyben olyan ellenzéke lesz, mint Ungár Péter, aki egyben az üzlettársa.
Mi azt gondoltuk, hogy Ungár Péter beszélő viszonyban sincs az anyjával, aki a homofób, kirekesztő, rasszista diktatúra egyik ideológusa, aki maga is holokauszttagadó (pontosítsuk: relativizáló) áltörténész, aki közpénzmilliárdokból meghamisítja az összes létező magyar történelmi eseményt, ünnepet és évfordulót, aki a botrányos és hazug Terror Háza Múzeum igazgatójaként a diktatúra hazug propagandájának egyik legfőbb teoretikusa, Magyarország fasiszta diktátorának, Orbán Viktornak személyes barátja. De ennél sokkal többről van szó, amiről álmodni sem mertünk.
Mint azt Hadházy Ákos megírta (aki leleplezi Orbán visszaéléseit, nem véletlenül csak egy „szőrét hullató vidéki sunyi róka” Magyarország legnagyobb köztörvényes bűnözőjének, aki aki a törvény és a nép, az egész társadalom felett állónak képzeli magát), hogy Ungár Péter benne maradt a családi cégben, amelyből milliárdos bevételekre tesz szert, az ingatlanhasznosítással foglalkozó BIF Nyrt-ben, amely az anyja által adott ideológiai szolgáltatásokért, baráti támogatásért testreszabott adókedvezményt élvez, s a cégben Mészáros Lőrinc stróman nevén tulajdonrésze van Orbánnak.
Mint Hadházy Ákos megírta: „2018-ban az akkor már Mészáros Lőrinc érdekkörébe került Takarékbank 5,7 milliárd forint értékben tőkét emelt a BIF-ben, ennyivel megnövelte a cég értékét. A Takarékbank jogutódjaként az MBH Banknak ma is van 10 százaléka a BIF-ben, vagyis Mészáros Lőrinc (tehát Orbán Viktor) üzlettársa az Ungár családnak.” Ez önmagában is elképesztő, ami azt jelenti: Ungár Péter közvetve a NER része, kedvezményezettje, Orbán egyik oligarchája, miközben a „Lehet Más a Politika” nevű „ellenzéki” párt társelnöke. Ezt jelenti, hogy lehet más a politika.
Mindez semmi, mert az összefonódás és a korrupt kapcsolat ennél is szorosabb: „az Orbán Viktor által vezetett kormány pontosan nem ismert, de milliárdos összegért kibérelte a BIF-től a Vigadó épületét (Szerk: valójában a szomszédos Vigadó Palotát), hogy ott „ideiglenesen“ elhelyezte az Agrárminisztériumot (a Kossuth téri épület barbár és pazarló „felújításának” egyelőre nem látszik a vége, szóval néhány évig még biztosan fizetnek a bérelt épületért).” Ungár Péter az Orbán-rendszer korrupt és tolvaj működésének egyik legnagyobb haszonélvezője, s így ellenzéki párt(társ)elnök.
Mindez a „Mariska” néven elhíresült közhazudozó és történelemhamisító Schmidt Máriát is elhelyezi a NER „vegyiértéktáblázatában”, de azon nem kell csodálkozni: az ebédekre járó Orbán fizet a közvagyonból a családjának, a barátainak, a kiszolgálóinak és a talpnyalóinak. Ám arról álmodni sem mertünk volna, hogy az egyik ellenzéki párt társelnöke is részesül ebből. Mindennek akkor van még nagyobb súlya, ha szembenézünk azzal, hogy Orbán kicsoda. Demokráciában is hatalmas korrupciós botrány lenne ez, ha nem lenne az egyik érintett ellenzéki pártelnök, akkor is.
De itt többről van szó. Orbán Viktor egy példaértékű rendszerváltás után, amely Magyarországot a régió legfejlettebb, és legfelvilágosultabb vezető államává tette, megdöntötte az alkotmányos rendet. Felszámolta a demokráciát és a jogállamot, egy fasiszta maffiaállamot, egy zsarnok diktatúrát hozott létre, amely lábbal tapossa az emberi jogokat (egy bizonyos tekintetben Ungár Péterét is), lerombolta az oktatást, a kultúrát, a gazdaságot, amit strómanokra és oligarchákra bízott, felszámolta a szabad versenyt. Tömeggyilkosok barátja, az ország a régió legsötétebb helye lett.
Becsületes demokrata szóba sem áll a diktátorral. A Fidesz nevű pártot az alkotmányos rend megdöntése miatt örökre be kell tiltani. Orbánt és bűntársait törvényesen bíróság elé kell állítani. Vele minden együttműködést fel kell mondani. Az ellenzéki pártoknak a parlamentből ki kell vonulniuk (ha le tudnának mondani a pénzről, amit ez jelent). Az Orbán-rendszer legitimációját meg kell vonni, az egészet el kell utasítani. Az illegitim alaptörvényüket semmissé kell nyilvánítani, a kormányzásukat törvénytelennek kell nevezni és elutasítani. Az egész rendszert bojkottálni kell.
Ez az Orbán-rendszer ellenszere és becsületes demokraták reakciója a NER-re. Ehhez képest kell megítélni Ungár Péter magatartását, aki nem is érti, hogy mi a baj ezzel. Ezzel kapcsolatban Ungár elmondta a legkorruptabb és leghazugabb „ellenzéki” mondatot a NER fennállása óta: „Szerintem nekem nagy előnyöm az, hogy láttam már ezt az embert közelről, hogy hallottam már beszélni, mert a magyar ellenzékben én vagyok jelenleg az egyetlen ember, aki nem tartja őt egy mitikus lénynek, aki nem szenved az ő betegségében, nem érez fanatizmust iránta, ellene.”
Ungár téved: mi nem tarjuk Orbánt „mitikus lénynek”, hanem egy köztörvényes bűnözőnek, tolvajnak, Európa legkorruptabb politikusának, egy fasiszta zsarnoknak. Annak látjuk, ami, nem pedig egy baráti ismerősnek, aki két százmilliós lopás, három gyalázatos „törvény”, négy gyűlölködő plakát és öt orbitális hazugság között kedélyeskedik, s „emberi arcát” mutatja. Ungár ne akarja eladni coming out-olt melegként sem az emberarcú Orbánt, aki őt és társait a pedofíliával azonosítja, és gyűlöletre uszít ellenük, hogy a hatalmát géppisztolyok nélkül is fenntarthassa.
De ezt a példát csupán a nyíltan vállalt személyes érintettsége miatt mondjuk. Ugyanez igaz az élet minden területére, minden társadalmi csoportra. Orbánnál kártékonyabb és pusztítóbb zsarnok nem nagyon volt még Magyarországon, vagy őt látva, mindenki eltörpül mellette, s még nincs vége. Még nem tudjuk, mire lesz képes, ezért még korai lenne megítélni pusztításának mértékét. Ez az ember tönkretett egy országot, elüldözött százezreket a hazájukból, felszámolta Magyarország jövőjét a következő ötven évre, s boldogtalanná tette a magyarok millióit. Szégyen magyarnak lenni.
Erről az emberről Ungár Péter ne oktasson bennünket, mennyire kedves ember. Ha pedig annak találja, akkor álljon be mellé, azok közé, akik között keresi a pénzét, és akikkel szemben nem talál kifogásolni valót arra, hogy megszakítsa velük a kapcsolatot. Vagy legalább ne legyen az „üzlettársuk”. Ha még az sem tűnik fel, hogy a diktátor azután nyaralt ingyen a család luxusnyaralójában, hogy előtte milliárdos kedvezményeket és juttatásokat adott a család cégének, akkor miről beszél? Jogállamokban ezért börtön jár. Ungár Péter pedig közvetve ennek a korrupciónak a része.
Szépen leosztották a szerepeket a családban. Az anya főideológus propagandaista, a fia ellenzéki pártvezér. A diktatúrából pedig közösen kaszálnak. Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
A baj az, hogy az egész magyar társadalom, nemcsak az ellenzék és a magát függetlennek vagy szabadnak tartó („ellenzéki”) sajtó, hanem a társadalom egésze is olyan magatartást tanúsít, és olyan normát közvetít, amelyhez képest Ungár Péter ügye kirívó, de csupán fokozatbeli különbséget jelent, az általános társadalmi felfogáshoz és az össztársadalmi kollaborációhoz képest. Mondhatnánk úgyis, hogy a „nemzeti együttműködéshez” képest. Mindenki egy kis Mephisto, senkinek nincs elég alapja arra, hogy elítélje a másikat, aki már Mészáros Lőrinc üzlettársaként akar ellenzéki lenni.
Ami az LMP nevű pártot illeti, azon cseppet sem csodálkozunk. Az LMP-nek már a születése körülményei és valódi céljai is tisztázatlanok voltak, élén Schiffer Andrással, aki ma sem a liberális parlamenti demokrácia harcosaként, hanem konteók híveként ismert, a legjobban szélsőjobboldali fasiszták társaságában érzi magát, és elég sokáig így volt az „ellenzéke” Orbánnak. Ahogy érdekes a politikába a „semmiből” visszatért Vona Gábor új pártja is, amelynek semmi arculata és programja nincs, azt leszámítva, hogy nem zárkózik el Orbántól és az ellenzéket tovább darabolja.
Beszélhetnénk itt az MSZP-ről is, amely a pártpénztárnoki együttműködésből lett a Fidesz egyik szatellitpártja, ezért komolyan felmerül a kérdés: az igazi ellenzéknek nem kellene most már ezektől a kamuellenzéki kollaboráns pártoktól elszakadni, velük nem játszani az „összefogást”, hanem megszüntetni azt az állapotot is, hogy csak árnyalatokban különböznek a kollaborációt illetően? Mert ez az egész bűzlik a mocsoktól, s Ungár Péter nem egy kivétel közöttük, hanem a legcinikusabb „együttműködő”, akinek esete ráirányította a figyelmet a többiekre is, hogy nem sokkal különbek.
