Forrásban van a Momentum, mint hordóban a must, és még nem lehet tudni, milyen bor lesz belőle. Mint fiatal pártnak, nem az a legfontosabb, hogyan szerepelnek jövőre a választáson, mivel a választásnak a végeredmény szempontjából nincs tétje: Orbán előre beállított győzelmével végződik. Az ország szempontjából csak annak van jelentősége, hogy ne lehessen kifogást találni, és a választók megértsék, hogy Orbánt nem lehet demokratikus úton leváltani, mert felszámolta a demokráciát, s ezzel a helyzettel kell szembenézni, megoldást találni.
Ebből a szempontból fontos, hogy a Momentum válsága megoldódjon, és ne úgy tűnjön, hogy emiatt nem lehetett leváltani Orbánt, „talán majd legközelebb”. Számukra azonban a legfontosabb, hogy megtalálják végre az identitásukat, kialakuljon a párt eszmei arculata, ideológiája, politikai irányzata. Az ellenzéki előválasztáson úgy tűnt, hogy Fekete-Győr András bukott meg, de inkább a Momentum se jobboldali, se baloldali, se színe, se szaga pogramja és eszmeisége, a világos karakter hiánya szenvedett vereséget.
Kicsit elhúzódik a Momentum kamaszkora és a felnőtté válás kissé késik. Ennek az elvi és eszmei válságnak a legsúlyosabb jele, hogy még mindig nem tudnak különbséget tenni a 2010 előtti jogállam és a 2010 utáni diktatúra között. A „harmincévezéssel”, a Gyurcsány és Orbán közötti hamis egyenlőségjellel csak mélyítik saját válságukat, ráadásul olyasmivel, ami nem igaz. 2010 előtt alkotmányos demokrácia volt Magyarországon, amelyben voltak visszaélések, hibák és tévedések, mint minden alkotmányos demokráciában, de attól az még egy jogállam volt.
2010 után ez megszűnt, önkényesen eltörölték az Alkotmányt, és egy önkényuralmi rendszer jött létre. Ezt a kettőt egy kategóriának tekinteni, a szereplőket és a felelősöket azonos nevezőre hozni nem korrekt, nem igazságos és nem tisztességes. Ez hamis. Lerombolja a jogállami demokráciába vetett hitet. Lehet jobb demokráciát, jobb Alkotmányt, jobban felépített jogállamot létrehozni, de egy diktatúra és egy parlamentáris jogállami rendszer közé egyenlőségjelet húzni nem lehet.
A Momentum ideológiai válságának alapja az, hogy soha nem tudta eldönteni, hogy jobboldali vagy baloldali párt. Azt csak a Márki-Zay-féle demagóg populista autokratikus karrieristák hiszik, hogy létezik „se nem jobb, se nem bal”, mert ahol nincs se nem jobb, se nem bal, ott szélsőjobb van: diktatúra. Csak diktátor hajlamú emberek vonják kétségbe a jobboldal és a baloldal létezését, amivel valójában a pluralizmust szeretnék felszámolni. De a Momentum nem vezérelvű szélsőjobboldali párt, ezért ez az ideológiai zűrzavar inkább azonosíthatatlanná teszi őket.
Ha rátekintenek Magyarországra, láthatják, hogy itt a jobboldaliság mit jelent. Nem konzervativizmust, nem polgári értékeket, hanem vallásos ideológiai államot, amely korlátozza a szabadságot és az emberi jogokat. A Momentum nem ez a párt. A Momentum tiszteli az emberi és polgári jogokat, a törvény előtti egyenlőséget, a világnézetileg semleges államot, ezért nincs helye a jobboldalon, ami Magyarországon mindennek az ellentéte. A kommunistázás nem is annyira igazságos, nem is annyira elegáns, hogy az MSZP beütésű baloldaltól ezzel kelljen megkülönböztetni magukat.
A világot az illiberalizmus veszélyezteti, és a Momentumnak, mint fiatal pártnak (és fiatalok pártjának), ezzel a veszéllyel szemben kell harcolnia. Ez pedig kijelöli a helyét a progresszív liberálisok között. Mert ami ezzel a veszéllyel szemben áll, az a baloldali liberalizmus, mely elválasztja az államot és az egyházat, a törvényuralom és a törvény előtti egyenlőség, a hatalmi ágak megosztásának híve. Attól, hogy ezen az oldalon vannak régi vágású, másféle szocializációjú pártok és emberek is, az nem baj, nekik nem kell azzá válni, ők egy új korosztály, és nem kell azokat támadni sem.
Nincs olyan, hogy „se nem jobb, se nem bal, hanem csak felfelé”. Ilyet csak szélhámos karrieristák hirdetnek, akik valamit el akarnak rejteni. A se színe, se szaga korszaknak kellene véget vetni, s el kellene hagyni a gyermekhez illő dolgokat. Ki kéne nőni most már a Momentum első éveinek éretlenségét, sok butaságát, amit szerencsésen túléltek. Most itt az alkalom, új elnököt választanak, ami egy lehetőség arra, hogy valakinek legyen valamilyen víziója, eszmerendszere, ami mellett állást foglalhat a párt.
Nem ismerjük Orosz Anna programját, de kíváncsian várjuk. Donáth Anna programjáról annyit tudunk, amennyit az elnöki posztért való indulásakor bejelentett, hogy szociálisan érzékeny, zöld és progresszív pártot szeretne, ami nem hangzik rosszul. Kikerülte a baloldali és a liberális jelzőket, de ha ezek azt jelentik, a mai modern formában, stílusban, akkor az teljesen rendben van. Donáth Anna nagy előnye, hogy olyan családban nőtt fel, ahol a baloldali és a jobboldali diktatúrák ellen is be vannak oltva, az állam és az egyház szétválasztását, mint fundamentumot, jól ismeri.
Ezért jó esély van arra, hogy a Momentum a maga tinédzseres pattanásaitól megszabaduljon, tisztában legyen végre azzal, hogy kicsoda és mit akar. Ha elfelejti azokat a sutaságokat, amelyekkel el akarta választani magát mindenki mástól, ezért tagadott mindent, és végül nem lett semmilyen, akkor érett felnőtté válhat. Koruknál fogva is övék a jövő, mert Orbánt akkor is túlélik, ha leváltani nem lehet. A biológiai előny mellettük szól. Ezért nem mindegy, hogy a diktatúra árnyékában milyen elveket képviselő pártja lesz a progresszív, demokratikus, szabadelvű magyar fiataloknak.
Előbb vagy utóbb eljön az ő idejük, és a Márki-Zay-féle zagyvaságokat, simlisségeket ki kell nőniük addigra.
