Gyermekvédelmi képzést indít a magyar katolikus püspöki kar a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Katolikus Pedagógiai Intézet közreműködésével. A képzés deklarált célja csupán burkoltan utal arra, hogy a képzés a pedofil ügyek megelőzése vagy kezelése. Az alapító dokumentum így fogalmaz: a cél egyebek mellett „a hagyományos és újonnan megjelenő bántalmazások” felismerése és kezelése. Kecskére bízzák a káposztát, az új képzés új szakembereket teremt a katolikus egyházban, akik közvetlenül gyerekekkel foglalkozhatnak, és ezzel az érintkezési felületet növelhetik.
A képzésre való felhívás akár egy pedofil toborzónak is tekinthető, mert eddig a katolikus egyház papjai esetlegesen találkozhattak és érintkezhettek gyerekekkel. Mostantól hivatalosan kereshetik az intim találkozási lehetőségeket az új képesítéssel tanácsadói és gyermekvédelmi megbízással. Ez rosszabb szituációt teremt a gyerekek számára, mint a ministrálás és a gyerekkórus, mert kifejezetten a lelkizés kerül a kapcsolatteremtés középpontjába. Olyan korban, amikor a gyerekek zavartak és nem képesek a rájuk leselkedő veszélyt felismerni. Kiszolgáltatottak a felnőttnek, aki ráadásul isteni tekintéllyel közelít hozzájuk.
Az igazi gyermekvédelem az lenne, ha az egyházi személyek, papok, püspökök gyermekekkel való érintkezési formáit szabályoznák, megelőzve azt, hogy a pap zárt térben kettesbe kerülhessen potenciális áldozatával. Nem újabb lehetőséget kellene teremteni arra, hogy ezek a körülmények létrejöjjenek. A katolikus egyház a nőtlenség miatt századok óta az elfojtott szexuális vágyakkal küzdő férfiak búvóhelye, ahol egy idő után felszínre kerülnek az elfojtások, és a körülmények, amelybe beletartozik az ügyek elsimítása, eltussolása is, megteremtik a lehetőséget ezek kiélésére.
Októbertől működik az egyházmegyék szexuális visszaéléseket bejelentő rendszere, amely csak utókezelés, a megelőzés lenne a segítség. Ebben azonban nem az segít, ha újabb gyerekekkel foglalkozó képzést hoznak létre, ahol kifejezetten létrejönnek azok az alkalmak, amelyek az elkövetéshez vezethetnek, hanem azt a lehetőséget kellene kizárni, hogy a pap zárt térben kettesben maradhasson gyerekekkel és fiatalokkal, ahol visszaélhet a pozíciójával. Ehhez nem kell képzés, csak szabályozás, amiről fel kell világosítani a szülőket is. Sok esetben a szülő is felnéz a papra, és nem a gyerekét védi a bántalmazás során.
Az ötlet Hoffmann Rózsától származik, ő a képzés alapítója. Ez ugyanolyan színvonalú ötlet, éppen olyan eszetlenség, mint Hoffmann Rózsa egész életműve. Nem mentség, hogy nem tudja, mit cselekszik.
