Nyereg alatt puhított hős

0

Szomorúnak látták a Kedves Vezetőt a szolgálatába szegődött lakájok. Nem szerették, ha az uruk szomorú, mert olyankor hamar méregbe gurult. Ha pedig megmérgesedett, akkor nem ismert se istent, se embert.

Olyankor meneküljön, ki merre lát.

Szerencsére, tudták, hogy mi lehet gyógyír a Kedves Vezető bajára. Ellenség kell neki, mert semmi mást nem szeret jobban, mint harcolni.

Háborúzni, ha úgy tetszik.

Egyedül ahhoz ért, abban leli örömét.

A háborúhoz, legalábbis, úgy tudjuk a régiektől, három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Csak hát a régiek is tévedhetnek olykor. Kell hozzá egy negyedik dolog is: ellenség.

Ellenséget kellett keresni a Kedves Vezetőnek, mert nem volt neki nyugodása. Voltak neki korábban ellenségei számosan, de már mindegyikkel végzett. Legyőzte az oligarchákat például. Nem mindet, csak azokat, akik nem neki gyűjtögették a pénzt. Aztán elintézte a bankokat, háborúzott a filozófusokkal.

A kockás inges tanárokkal a fekete ruhás nővérekkel. Mindegyik csatát megnyerte a Kedves Vezető, legalábbis, ezt mondták neki az udvari hírlapírók.

Nem akarták bosszantani fölöslegességekkel.

Lassanként ő maga is elhitte, hogy legyőzhetetlen. A migránsok ellen is, hogy megvédte Magyarországot! Hát még Európát! Egyedül a Világegyetemet nem tudta megvédeni. De azt is csak azért nem, mert nem jutott az eszébe.

Megint nyugi volt egy ideig, de aztán megint jöttek azok a csúnya elvonási tünetek. Ellenséget nekem azonnal, verte az asztalt a Kedves Vezető! Harcolni akarok, győzni!

Lett nagy sürgés-forgás, szaladgálás a királyi udvarban! Ki tud gyorsan kéz alól egy alig használt ellenséget? Megszerezték neki a Sorost a háttérhatalmával együtt, bonuszként a civileket.

Legyőzte azokat is, mind egy szálig.

De azután megint elhatalmasodott rajta a kórság: ellenség kellett neki újra.

Törték a fejüket az udvarban a Prosti Srácok csakúgy, mint az Origo, vagy a lebutított közmédiások.

– Heineken sör? – kérdezte valamelyik idomított sajtómunkás.

– Nem elég nagy falat az a kedves Vezetőnek, meghagyjuk Lázárnak – mondta egy sokat tapasztalt udvaronc.

A dolog nem tűrt halasztást, mert egyre több gyógyszer fogyott az udvarban, már stadionra is alig futotta. Ellenséget, de hamar!

Így jött a képbe Brüsszel! A Kedves Vezető most megint harcol, öklét rázza, és válogatott szitkokat szór. Hangját kiereszti, szemeit forgatja. Ne zavarjátok köreit, kegyelmi állapot ez neki.

Forrás: Huppa.hu.