Világgá repült a hír, hogy Karsai Dániel e pillanatban akkor sem élne az eutanázia jogával, ha lenne. Némelyek ezt úgy értelmezték, hogy Karsai Dániel...

Ennek az ellenzéki tömeghisztériának és a sajtó szereptévesztésének következménye, hogy egy független újság egyes vezetőinek és az érintett újságírónak a belső viták és támadások miatt távoznia kell. Magyar miatt egy szerkesztőség szétszakadt, jellemzően azok maradtak a lapnál, akik a Magyar melletti hisztáriakampányt támogatják. Ez a sajtószabadság egyik legsúlyosabb sérelme, amelyért a Fideszben szocializálódott Magyar a felelős. Emellett megemlítendő a HVG kiadójának és szerkesztőségének felelőssége is, hogy utat enged egy szerkesztőségben annak, hogy az újságírók és szerkesztők, menedzserek egy része a tömeghisztéria hatása alá kerüljön és elfelejtse, mi a sajtó feladata és kötelessége. A HVG nem állt ki saját szakmai függetlensége, éthosza és retorikája mellett, hanem engedett az elfogadhatatlan nyomásnak és terrornak. Ez a sajtószabadság elárulása.

Az új Orbán katasztrófa az országnak, de ami az öreg Orbánnak félelmetes, az a remény. Mert Magyar eltűnhet, a tömeges vágy és remény itt marad, hogy utálják őket. Még nem készek a lázadásra, de ha néhány hamis messiás megbukik, és ha már nem marad más, eljuthatnak a lázadásig. Ennek szele csapta meg Orbánt. Emellett Orbánt elérte a diktátorok magánya. Nem bízik senkiben. Még a hűségesek is csak idegesítőek inkább. Darálják a szokásost, de Szijjártó is csak idegesítő: minek mászkál, mit rohangál Dominikában? Üresben pörögnek kerekek, nem halad a kocsi. Európa elfoglalása várat magára, nincs a levegőben az Orbán iránti olthatatlan vágy Európában. Ijesztő neki az, hogy mennyien szeretnének megszabadulni tőle, s milyen erős az utálat, amit az efféle enervált kampány csak erősít. Orbán elhitte, hogy szereti őt az ő népe, és kiderült, hogy nem, hanem utálja. Legalábbis egy jelentős része. Nem Magyar az ijesztő, hanem a vágy, ami belőle messiást csinál, amit belelátnak. Magyarral elbánnak, de ezzel nem.