Donald Trump második elnöksége nem gazdasági reformokat, hanem politikai zsarolást hozott a világkereskedelem színpadára. A vámok nem egyszerű gazdasági eszközökként jelentek meg, hanem birodalmi igénnyel fellépő fenyegetésként, amelyekkel Trump Amerika elsőbbségét akarja kikényszeríteni – minden áron, bármi áron, a nemzetközi szabályok figyelmen kívül hagyásával. Aki nem hajol meg, az fizet – szó szerint.
Az American Community Media vendégei erről a témáról beszélgettek. Köztük Larry Rubin, az Amerikai Mexikói Társaság igazgatótanácsának elnöke, Alberto Diaz-Cayeros, a Freeman Spogli Intézet professzora, a Stanford Egyetem Latin-amerikai Tanulmányok Központjának (CLAS) korábbi igazgatója és Luis Alvarado, Los Angeles-i politikai elemző.
Az új vámcsomag a világ országai felé azt az üzenetet küldi, hogy Amerika csak úgy hajlandó kereskedni, ha ő diktál. Ezzel Trump nem egyszerűen beavatkozik a gazdaságba, hanem új világrendet akar felépíteni, ahol az Egyesült Államok maffiamódszerekkel tartja sakkban a gyengébbeket. Aki nem fizet „védelmi pénzt”, azt megbüntetik. Ez nem külkereskedelem – ez egy globális alvilági doktrína.
Trump „egyenlő versenyfeltételeket” emleget, de a valóságban vámokkal zsarol, és ezzel olyan gazdasági instabilitást kelt, amely a világgazdaságot a recesszió szélére sodorja. A 10%-os alapvám minden importtermékre már önmagában kockázatot jelentene, de Kínára 145%-os vámot vetett ki, amely gyakorlatilag gazdasági hadüzenet.
A tőzsdék reakciója azonnali volt. A Dow Jones és az S&P 500 zuhanása több mint 6 billió dolláros piaci veszteséget hozott, és ez csak a kezdet. Az IMF csökkentette az idei globális növekedési előrejelzést, és figyelmeztetett: ha ez így folytatódik, a világgazdaság 2008 óta nem látott válságba süllyedhet. A vámpolitika romboló hatása már érezhető az ellátási láncokban, a fogyasztói árakban és a globális beruházási kedvben.
Claudia Sheinbaum és a határozott „nem”
Mexikó új elnöke, Claudia Sheinbaum, egy baloldali tudósnő, nemcsak nemet mondott Trump követeléseire, hanem világossá tette: Mexikó nem hajlandó térdre borulni. A latin-amerikai ország visszautasította, hogy Trump „vámzsarolással” kényszerítse ki a migrációs politikájának betartatását. Sheinbaum nyilatkozata – „Mexikó nem lesz senki alattvalója” – új hangot hozott a diplomáciába: bátor és méltóságteljes választ egy megalázó politikai játszmára.
Miközben Mexikó és más országok próbálnak ellenállni, a világ más részein inkább a kétszínű diplomácia lett az uralkodó irány. Tudják, hogy Trump csak az erő nyelvén ért, de azt is tudják, hogy hízelgéssel és látszategyezményekkel manipulálható. Ezért alakult ki az a diplomáciai kötéltánc, ahol egyszerre mondanak nemet, és mégis megpróbálják meggyőzni, hogy vonja vissza a vámokat.
A felfüggesztés, ami nem béke
A piacok összeomlása után Trump kénytelen volt 90 napra felfüggeszteni a vámintézkedések többségét – kivéve Kínát. Ez nem volt békeajánlat, inkább egy visszavonulás. A nemzetközi piacok fellélegeztek, a tőzsde rövid időre magára talált, de mindenki tudta, hogy ez csak szünet. Trump bármikor újra előveheti a vámfegyvert, ha úgy érzi, hogy engedetlenséggel találkozik.
Ez a kiszámíthatatlanság, a vámpolitika „szeszélye”, teszi lehetetlenné a hosszú távú gazdasági tervezést. A világ vállalatai nem tudják, mi lesz holnap, és ez bénító hatással van a beruházásokra. A világgazdaság bizonytalanságba fullad, az amerikai export pedig már most szenved a válaszvámok miatt.
Amerika sem győz
Trump módszere hosszú távon az Egyesült Államoknak is veszteséget jelent. A mezőgazdasági termelők például már most panaszkodnak, hogy a vámháborúk miatt elvesztették külföldi piacaikat. Az ipari termelők drágábban jutnak hozzá az importált alkatrészekhez. A fogyasztók pedig magasabb árakkal szembesülnek – mindezt egy hamis „nemzeti érdek” jegyében.
A vámháború Trump fejében nem gazdasági kérdés, hanem hatalmi kérdés. Az ellenségképzés eszköze. A „kemény Amerika” narratívája része annak az autoriter retorikának, amely minden kritikát árulásnak, minden együttműködést gyengeségnek minősít. Ez a világ rendjének átalakítása nem együttműködésen, hanem dominancián keresztül.
Egyensúlyozás a szakadék felett
A világnak most azt kell megtanulnia, hogyan kezelje ezt az új helyzetet. A válaszvámokkal való határozott kiállás jelzi, hogy Trump nem nyomhatja térdre a világot. De a diplomáciai játék is fontos: hogyan lehet úgy visszavonulásra kényszeríteni, hogy közben az ő egóját ne sértsék meg – mert különben tombolni kezd.
Ez a diplomácia nem becsületbeli kérdés, hanem a világgazdaság megmentésének eszköze. A világ államai most kényszerpályán mozognak: ki kell védeniük Trump gazdasági fegyverét anélkül, hogy háborút indítanának. A vámháború nem csupán gazdasági eszköz, hanem ideológiai fegyver is. Aki nem engedelmeskedik, az ellenség. Aki nem fizet, azt megbüntetik. De a világ országai most tanulják meg, hogyan kell nemet mondani. A vámok nem Amerika erejét, hanem Trump zsarnoki hajlamait tükrözik. Az igazi próba az, hogy ki tud-e állni a világ a gazdasági zsarolás és az újfajta amerikai önkény ellen. Mert ha nem, akkor nemcsak a vámok maradnak, hanem az új világrend is, amelyben nem a szabadság, hanem az erő diktál.
