Nem szívesen szólnánk bele senki munkájába, nem szívesen kritizálnánk senkit a sajtóban, de azért azt érdemes megemlíteni, micsoda figyelemelterelés zajlik a magát függetlennek és szabadnak tartó, ellenzéki médiában.
Tegnap kiderült, hogy Orbán utasította a minisztériumot, hogy készítsen a CEU kinyírására alkalmas törvénytervezetet. Kiderült, hogy mindezt orosz kérésre tette, Putyin budapesti látogatásán rendelte meg Orbántól a CEU bezárását. Indok: a CEU jól képzett demokratikus elitet képez a volt szovjet tagköztársaságokban, ahol ez demokratikus folyamatokat indít el, és nehezíti az orosz befolyást és az alt-right illiberális autokráciák kialakítását s működését.
Tegnap kiderült, hogy Orbán 2014-ben arra akarta rávenni Simicskát, hogy orosz állami pénzból, a Roszatom pénzéből vegyék meg az RTL Klubot, és utána a Népszabadsághoz hasonlóan zárják be. Ez arra utal, hogy Orbán az oroszokkal sokkal mélyebb kapcsolatban áll, mint ahogy gondoltuk, és egy idegen állammal finamszíroztatja a demokratikus sajtó és a sajtószabadság felszámolását, magántelevíziók megszerzését vagy kinyírását. S még ki tudja mit. Az orosz állami pénz, az orosz titkosszolgálat is egyben.
Hét éve nem volt ilyen forró a politikai légkör, a mai napon szavazza meg a fideszes gépezet a Lex CEU-t. Orbán most lepleződött le először, hogy hazudik, lop és csal, egy külföldi ország ügynöke, Putyin tartja a kezében, a magyar érdekek ellen dolgozik. Amerikában a sajtó nem enged elaludni egyetlen témát sem, most például folyamatosan napirenden tartja az orosz kémek és Trump kampányának kapcsolatát.
Hiába talál ki Trump bármit, nem tudja a sajtót levenni az ügyről. Ezért az emberek nézik, figyelnek, a szerveknek dolgozniuk kell, amit számon is kérnek, és ha kiderül az igazság, Trumpnak mennie kell. Ha a sajtó hagyná, nem történne semmi.
Nézzük meg, hogy ebben a forró politikai légkörben milyen címek töltik meg a szabadnak és ellenzékinek tartott lapok címlapját. A legújabb sztár, a 444.hu egy cikket szentel a CEU ügyének. Orbánról és az oroszokról egy szó sincs. Utána H. Gáborról van szó, aki átment lassítás nélkül két kislányon, ami borzalmas, de talán nem ez lenne a címlap második helyen álló témája. Aztán jön a világ legjobb háborús filmje, majd dohánykörkép a Don-kanyarból. Ezután Ridley Scott meg akarta ölni Ripley-t, aztán az afrikai és dél-amerikai követségek.
Ezt követi a lengyel ügyészség véleménye a szmolenszki légikatasztrófáról, és a legnagyobb dobás ebben a felforrósodott politikai pillanatban: „Tegnap és ma is megdőlt az országos és a fővárosi melegrekord”. Utána a szakállas férfi, aki robbanthatott Szentpéterváron, s attól kezdve a tegnapi hírek. Égni kellene a címlapnak az orosz témától, Orbánról, a leleplezett helyzetről a CEU-val. Ehelyett megdőlt a melegrekord és dohánykörkép a Donról. Normális ez?
Természetesen nem szakmai alapon bírálunk bárkit, semmi közünk egyetlen újsághoz sem, mindenki erejéhez mérten csinál, amit tud. De ez nem kapacitás kérdése. Itt szándékosan altatva van a téma. Elterelik a figyelmet a megbukott Orbánról. Az Indexen sem sokkal jobb a helyzet. Amikor Orbán orosz állami pénzből hekkeli a sajtószabadságot és a demokráciát, s orosz megrendelésre zár be egy amerikai nemzetközi egyetemet, a vezető hír ez: „A világ legkülönlegesebb állatainak gyógyítója: Dr. Zoltán”. Ez véletlen lenne? Hozzá nem értés? Nem hinnénk, kiváló szakemberek vannak ott. Utána már csak a tegnapi hírek, amelyek ma már elhalnak majd.
A Népszava sem támadja telibe Orbánt, a tegnap kiderült információk alapján, de legalább a fő híre az, hogy „Orbánék ma kivégezik a CEU-t”. Ez is beletörődve és elsikálva. Talán túl sokat nézzük mi a CNN-t, az MSNBC-t, és más csatornákat, de érthetetlen, hogy ebben a helyzetben miért nem ront neki Orbánnak a média az oroszok miatt, a megrendelt kivégzés miatt. Lebukott, ő rendelte meg a CEU kinyírását. Mit kell csinálnia egy miniszterelnöknek?
Azonnal lemondásra kellene felszólítani, keresni a parlamenti vizsgálóbizottságot felállítókat, a büntetőfeljelentést, bizalmatlansági indtványra rákérdezni, szakembereket megszólaltatni, hogy mi van ilyenkor, ha ez kiderül a miniszterelnökről. De semmi. A HVG is követi csupán a fejleményeket, hogy mi történt a frakcióülésen. A 168 Óra fő híre az orlai színház előadása, majd az eddig történt fejlemények a CEU ügyben. Élőben közvetítik itt is a CEU kivégzést, és senki nem veti fel Orbán felelősségét, az orosz kapcsolatok elfogadhatatlanságát, az ország szuverenitásának kérdését.
Nem folytatjuk. Nem a kollegialitás hiányáról van szó a részünkről, nagyra becsüljük a hazai kollégákat, éppen ezért nem értjük, hogy miért nem az történik az ellenzékinek nevezett médiában, mint ami bárhol történne a világban. Miért nem nevezik meg a csalást, a csalót, a lebukott hazudozót, aki parancsba adta, hogy a CEU kinyírására készítsenek egy törvényt. Hát ilyen nincs. Kiderül, hogy orosz pénzen akarta bezárni egy külföldi cég tévécsatornáját? Ennek nincs folyománya, következménye? Ez senkit nem érdekel? Jön a melegrekord?
Egyedül a Magyar Narancs címlapsztorija szól érintőlegesen a legfontosabb kérdésről, Kozák Márton „Magyarország teljhatalmú kormányfője elvesztette szuverenitását” című cikkében, de vajon ezt a fontos ténymegállapítást mi követi egészen odáig, hogy ilyen miniszterelnök vagy lemond, vagy mindenki bojkottálja rendszert és követeli a bünvádas eljárást. Még a Magyar Nemzet is Rogán Antal bizalmasára írt törvénnyel foglalkozik vezető helyen. A HírTV is csak a rektor-helyettessel készült riportot hozza fő helyen és annyi.
A legnagyobb hazug, szemfényvesztő ATV a figyelemelterelés nagymestere, belemenekül a szentpétervári terrorakcióba, majd a vezető hír ebben a pillanatban az, hogy „Hazarendelik nyáron Szemerkényi Rékát Washingtonból”. Ez állítólag az ellenzék televíziója. Németh Szilárd hírigazgató és a tulajdonos apuka így határozza meg a csatorna profilját. A kérdés az, hogy ennyire elszoktak a NER sajtómunkásai a lényeglátó újságírástól, ennyire megszokták, hogy élőben tudósítanak a diktatúra fejlődéséről, vagy tulajdonosi és finanszírozási kérdések állnak a háttérben? Ez a sajtó nem pótolja a nép informálását és nem a negyedik hatalmi ág, amely védi a demokráciát. Még a sajtó objektív ellenőrző funkciója is hiányzik.
A magát függetlennek és legalább részben szabadnak tekintő sajtó gyakran, okkal és joggal leplezi le, figurázza ki az Orbán-nyalonc lakájmédiát. Arra valóban nincsenek szavak. De az nem tűnik fel, hogy a nem Orbán-vezérelte goebbelsi sajtón túli világ sem tölti be a sajtó funkcióját? Hogy nem megy utána, nem marad rajta, nem veri végig, nem tár fel, hanem az események után kullog, legfeljebb depressziósan, beletörődve helytelenít.
Ha így működne mindenhol a sajtó, Watergate-ügy soha nem lett volna.
