Az andorrai fényes mérkőzés után az egy éve még világbajnoki aranyról álmodozó magyar futballhuligánok megszégyenítették a magyar válogatottat, és levetették velük a mezt. Az külön említést érdemelne, hogy ezt miért tették meg, és mekkora szerepet játszott benne a fizikai megfélemlítés. Kívülről ez semmivel nem látszott szebb jelenetnek, mint a csecsen Magomed akciója, amikor fenyegetéssel bocsánatkérésre kényszerített egy civil aktivistát.
Mondhatnánk, hogy a futballdrukkerek mindenhol ilyenek, hogy vagy az égig magasztalják a játékosokat, vagy a sárba döngölik őket, ehhez hasonló jelenetet azonban még nem láttunk. Ahogy sorban bedobálták a válogatott játékosai a mezeiket a kopaszoknak, az olyan jelenet volt, mint a világosi fegyverletétel, amikor letették a fegyvereiket az őket legyőző ellenség lábaihoz. S a kép nem csal: a kopaszok ahogy Magyarországnak, úgy a magyar futballnak is ellenségei. Csak az Orbán-rezsimnek barátai, amely szintén Magyarország ellensége.
Én mindig is az Orbán-csapat ellen szurkoltam, mert egy futballsiker nálunk nem a nemzet sikere, hanem Orbáné. Megtéveszti az embereket, s ez a kijelölt funkciója is. De sohasem a játékosok ellen szurkoltam, akik nem politizálnak, hanem futballoznak. Úgy, ahogy tudnak. Ezért nem őket hibáztatom az andorrai vereség miatt sem, kivéve csupán egyetlen játékost, aki nem futballista, hanem maffiózó üzletember, mióta az európai élvonalból elment az orosz maffia egyik csapatába, s most arab sejkeket szolgál ki, s ezzel a sport helyett a cirkuszt és a pénzt választotta. De még azért sem ő felel, hogy beteszik a válogatottba, pedig az sport.
A magyar mez, szülessen bármilyen eredmény, Magyarország jelképe. Amikor odadobják a futballhuligánok lábaihoz, az szimbolikus cselekedet. Kifejezi, hogy kiknek adják vissza ők a megbízást, a meghatalmazást, hogy viseljék. Kőkemény bűnözőknek, erőszakos fasiszták söpredékének. Én nem adtam volna oda ezeknek a mezt, még olyan szöveg kíséretében se, hogy „töröljétek ki vele a seggeteket”. Ezek ne töröljék ki vele a valóságban is a seggüket, megteszik ezt képletesen úgyis naponta. Ha én egyszer levetném így a mezt, nem venném vissza soha többé.
A jelenet túlmutat önmagán. Ezek a feketébe öltözött, letagadott karlendítést végző kopasz futballhuligánok Orbán emberei, őt és az ő rendszerét szimbolizálják. Nem csak képletesen, hanem valóságosan is: ez az ő rohamcsapata, ezek gyújtogattak 2006-ban, ezek támadtak rendőrökre, ezek rengették meg az alkotmányos rendet Orbán megbízásából, ezek védték a Fidesz székházát tüntető fiatalokkal szemben és ezek akadályozták meg a népszavazást a Nemzeti Választási Irodánál. Ezek állnak ugrásra készen, hogy bárkit megfélemlíthessenek.
Ezek éneklik az antiszemita nótákat, ezek buzizzák a hamar ötszörös aranylabdás Christiano Ronaldo-t, ezek fejezik ki az Orbán-rendszer kultúráját, ideológiáját és szellemi színvonalát. Ezeknek kellene megfelelni azoknak a szerencsétlen játékosoknak, akik csak annyit tudnak produkálni, amire az Orbán által magánosított magyar futballban a Fidesz-bajnokság őket képessé teszi. Nekik kellene „újra naggyá tenni Magyarországot”, hivalkodóvá tenni egy olyan rendszert, amely gyűlöletre épül, amely az emberi jogokat lejártnak nevezi és tapossa.
Az Európa-bajnokságon elért, erősen viszonylagos magyar siker nem az Orbán-rendszerből nőtt ki, hanem a liberális demokratikus országok piaci viszonyaiból, a szabad versenyből, az Orbán által hanyatlónak és meghaladottnak hazudott nyugati világból. Onnan jöttek haza a válogatott játékosai, a mostaniak többsége viszont Orbán keze alatt nevelődött, konkrétan is Felcsúton, és nem a Felcsút lett elsőosztályú, hanem az egész magyar futball megyei II. színvonalú. Gyengébb, mint az andorrai futball, amely a világranglista 186. helyén áll.
Ugyanilyen csalás Orbán rendszere: ami érték, az még a nyugati demokrácia maradéka és a nyugati cégek befektetése. Amiből élnek, az a liberális országok polgárainak pénze. Ebből az eltulajdonított pénzből gyalázza és mocskolja a nyugati világot, ettől a teljesítménytől zárja el a magyarokat: nemcsak a futballistákat, hanem minden magyar embert. A magyar nép nem vette észre a rombolást és az erőszakot, a hazugságot, amellyel hatalmat vett ez az ember felettük, és ők letették a magyar mezt Orbán lábai elé.
Azóta ő, s a futballhuligánok színvonalán álló rendszere és vazallusai viselik a nemzeti mezt, Szijjártó, Rogán, Kósa, Lázár, és a megannyi gyalázatos gazember, akik naponta járatják le a világ előtt Magyarországot, naponta kell elviselnünk az andorrainál is megalázóbb vereséget, amit ezek Magyarország és a magyar nép képviseletében mérnek erre a nyomorult országra, amelyet erőszakkal elfoglaltak, kisajátítottak és kifosztanak. Amit saját hasonlatossagukra formáltak át, megszégyenítve a magyar nevet, és megalázva az egész világ előtt bennünket.
Ennek része, és a valóság elfedezésének eszköze lenne a megálmodott magyar futballsiker, amely azonban lehetetlen, ahogy lehetetlen az is, hogy Orbán illiberális unortodox rendszere valaha az életben sikeres legyen a propagandagyár plakátkampányán kívül. Azt hiszi ez a mentális beteg felcsúti törpe, hogy ha mindent az ellenőrzése alá von, mindent kivon a piac és a szabad világ törvényei alól, ha mesterségesen pénzt pumpál bele, az működik. Téved.
A magyar futball Magyarország allegóriája. Mindent pontosan tükröz, ami Orbán primitív fasiszta rendszerének lényege. Orbán lerohanta, kisajátította, kontroll alatt tartja, kinevezi a strómanjait vezetőknek, álbajnokság van, ahol a fideszes csinovnyikok csapatai játszanak egymás ellen. Öli bele a közpénzt, pofára osztogatják a milliárdokat, zajlik a szemfényvesztő stadionépítés, amelyekben nincs futball, nincs néző, nincs élet, minden hamis és hazug.
A világot azonban leváltani nem lehet. Jön egy Andorra képességű csapat és legyőzi Orbán Patyomkin rendszerének Patyomkin-csapatát. Még az is lehet, hogy nem lesz világbajnoki döntő egyszer Felcsúton. Anyám, az álmok hazudnak, dicső neve futballista fiadnak nem él majd örökké. Ezzel szemben megemlékeznek azok a magyar családok, akiknek ok nélkül halt meg a hozzátartozójuk, a férjük, az apjuk, az anyjuk, a kisgyerekük, mert az orvos helyett egy elmebeteg felcsúti idióta üres futballstadionokra költötte pénzt.
Ez nem demagógia, hanem maga a véres valóság. Olyan emberek tízezrei haltak meg ezért a magyar egészségügyben, akiknek nem kellett volna meghalniuk, akik ma is élhetnének. S ha semmi mást nem tesznek, csak megadják a sportág szabadságát, piaci alapokra helyezik a futballt, és nem egy őrült Néro magánhobbija lesz belőle, talán még Andorrát is legyőzik. A „király” meztelen, és a meztelensége azt árulja el róla, hogy nem egy király, hanem csupán egy szélhámos csavargó. Haramia és rabló, kötözni való futóbolond, egy primitív bunkó.
Nem az a borzasztó, hogy Magyarország futballcsapata kikapott Andorrától, hanem az, ami emögött van. Egy megszállt ország, kifosztott és megalázott nép, egy gyűlöletpropagandával megosztott nép, egy maffiaállam, a kereszténység nevének káromlása, istengyalázó korrupt hatalom, amelyet nem lehet leváltani, amely ostoba futballdrukker szotyikubjának kezében rohasztja szét az országot. Üldöz el százezreket, butít el generációkat, pusztítja el az ország lakosságának harmadát, infantilizál egy valaha volt kultúrnépet a futballhuligánok szintjére.
Velük kell levetetni a mezt, akik elrabolták, erőszakkal elvették és szégyent hoznak rá. Nem minket képviselnek, nem a mi akaratunkból uralkodnak, nincs legitimáció és törvényes rend a hatalmuk mögött. Nem alkalmasak és nem méltók, hogy ezt a mezt viseljék. Orbán vegye le magáról a magyar nemzeti mezt, amelyet elrabolt a magyar néptől és amit bemocskolt az egész világ előtt. Adják vissza a mezt, a szabadságot, az életet, a becsületet, szuverenitást és önrendelkezést a magyar népnek.
Az egyfordulós, csaló parlamenti választás ugyanolyan hamis, mint az egész rendszer. Ahogy Mészáros Lőrinc sikeres vállalkozó, mert tehetséges. Amilyenné lett a futballválogatottjuk. A mezt soha nem fogják demokratikus választás útján átadni, mert demokratikus választást, a sportszerűség szabályait követő választást nem tartanak. Magyarország nem azonos velük, nem azonos a fuballhuligánokkal, Szijjártóval, Rogánnal, Lázárral, Kósával, Kövérrel, Áderrel, és legfőképp nem azonos Orbánnal. Ez a magyar társadalom legalja.
Nincs más út, nincs más lehetőség, mint az ország megbénítása, a rendszer bojkottja, és a totális passzív ellenállás, amíg ez a bűnszervezet le nem teszi a mezt, és el nem takarodik a korlátlan hatalomból, amelyet erőszakkal szerzett meg. Színvallásra kell késztetni, hajlandó-e azonos feltételekkel, demokratikus szabályok között, egyenlő médiahozzáféréssel, azonos anyagi lehetőségekkel választást tartani vagy nem? Ha nem, akkor nincs miről beszélni vele tovább. Az egyetlen békés út, ami nem kollaborál vele, a választás és a rendszer bojkottja.
Már én is unom magamat, annyiszor leírtam: ha nem állítják meg időben ezt a bűnözőt, ha a pénz helyett nem a szabadságot választja Orbán ellenzéke, s ha nem születik egyetértés a rendszer megállításának szükségességéről az antidemokratikus feltételek között, akkor ez az ember ölni fog. Nemcsak kórházakban, nemcsak az iskolákban a buta Balog lélekölésével, hanem fizikailag is.
Andorra figyelmeztetés, hol tartunk. Magyarország már a világranglista 186. helyén sem áll. De nem az andorrai vereség lesz a legnagyobb.
