Legalábbis úgy tűnik, csak rá tartozik, miről tárgyalt pontosan Iránban, és milyen atomegyezményt írt alá az országgal. (Útját sok titok lengi körül, akkor történt meg az is, hogy távollétében a CEU ellehetetlenítését célzó, április 4-én törvényjavaslat elfogadását egy április 3-án Budapesten keltezett és általa aláírt beadvánnyal kezdeményezte.)

Az LMP már korábban adatigénylést nyújtott be az iráni úttal kapcsolatban, és április 8-án meg is kapták a szándéknyilatkozatot, amiben konkrétumok azonban nem szerepelnek az együttműködésről. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szerint ugyanis ezek nem adhatók ki közérdekű adatként.

Magyarul az egyszerű népre nem tartozik, majd állam bácsi jár-kel, intézkedik, ők meg éljék a maguk – egyre, hát, bocsánat, de tyúkszarosabb – kis életüket.

A dokumentum elvileg az atomenergia „békés célú”, illetve „polgári célú” közös fejlesztéséről szól, épp ezért lehetne akár a tartalma nyilvános is, ám Ungár Péter attól tart, nincsenek benne garanciák arra nézve, hogy Irán kizárólag erre használja a magyar hozzájárulást. Az LMP-s politikus szerint Irán a világ egyik legkockázatosabb partnere, aki soha senkivel nem játszott egyenesen.

Maga a közös atomreaktor építés ügye nem is a magyar, hanem az iráni sajtóból derült ki.

Semjén Zsolt Magyarország nevében kötött megállapodást Teheránban, aminek értelmében a magyar Eximbank 26,4 milliárd forintos hitelt ad Iránnak a projekthez. Szijjártó Péter külügyminiszter később azt közölte, hogy ez nem az atomegyezményre, hanem magyar-iráni együttműködésére vonatkozik.

Egy hónappal később Semjén Belgrádba utazott, hogy újból titkos tárgyalást folytasson Iránnal- ez is az iráni hírügynökség jelentéséből derült ki. Akár meg is nyugodhatnánk, hiszen a kormányszóvivő Havasi Bertalan azt mondta: az egyezmény az atomenergia-együttműködésről, elsősorban annak biztonságáról szólt, és megfelel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és az Európai Unió normáinak.

Végképp nem értjük, mire fel akkor a nagy titkolózás. Békés, biztonságos, minden normának megfelel. Csak éppen nem tudjuk, pontosan mi. Inkább attól tartunk, hogy mivel a magyar-iráni egyezmény egy orosz-iráni egyezmény részeként jött létre, hogy az oroszok strómanja lett Magyarország, és a terroristák atomfelfegyverzésében veszünk részt.

Erre utal a legelső hír, hogy kisméretű atomreaktorokat adnak el olyan ázsiai és észak-afrikai országoknak, ahol káosz uralkodik és virágzik a terrorizmus és a terroristakiképzés. A gyanú mlg erősebb amiatt, hogy Orbán az ügylettel Semjént bízta meg, aki nem ért semmihez, és akit – ha bármi baj van – odadobhat maga és a Fidesz helyett.





Nincs hozzászólás : Semjén magánegyezményt kötött Iránnal atomügyben

  1. Tóth Zoltán

    June 10th, 2017

    Mielőtt kifejtem a véleményemet, szeretném méltatni az Amerikai Népszava szerkesztőségét, hiszen ennek a véletlenül napvilágot látott hírnek a kapcsán eleinte kizárólag ennél a portálnál lehetett objektív és lényegre törő elemzést olvasni (Markó Beáta tollából), miközben a honi média bárgyún leragadt az idétlen viccelődésen! (A HVG-től Seres László említhető meg, aki szintén mert a lényegre térve figyelmeztetni a közvéleményt.)

    Ideje lenne már felfogni, hogy ez vélhetőleg egy “fedőprojekt” az oroszok közreműködésének fedezésére az iráni atomfegyverkezés leplezésében. Ez rögtön magyarázhatná, miért “szellős” a finanszírozási oldala a részünkről. Ezúton is bátorítok mindenkit, hogy rugaszkodjon el a hír pénzügyi szempontjaitól (persze, azok sem mellékesek), mivel nem ez a lényege ennek a beruházásnak. A korábbi elemzések (kiemelten ez: http://hvg.hu/gazdasag/20170415_Nemzetbiztonsagi_riziko_magyar_irani_nuklearis_megallapodas#article-comments ) mellé szeretném szóba hozni a következőket, további szempontokkal bővítve felhívni a figyelmet a várható és kedvezőtlen fordulatokra (a CEU körüli botrány fejleményei kapcsán is, különösen annak USA-beli fogadtatásával összefüggésben). Már a tavalyi elnökválasztási kampány üzemszerű “trumpozása/clintonozása” közepette jeleztem (vissza lehet keresni), hogy egy republikánus elnöktől (főleg egy elszabaduló hajóágyútól) még kevesebb tapintatot várhatunk, mint a felénk végtelen türelemmel kommunikáló demokrata Obama kormányzattól. Goodfriend – aki szerintem egy zseniális diplomata, és az Orbán-kormány a színfalak mögött remegve várta a távozását – sokkal empatikusabb és kezelhetőbb hozzáállást tanúsított, szemben a jelenlegi, csípőből visszatüzelő adminisztrációval.

    [Nem régi hír, hogy Trump – ráérezve a csapásmérés ízére – rögtön szintet ugorva, már a “Minden Bomba Anyját” vetette be, amire válaszul gondolom nem sokat kell várni Vlagyimír “Minden Bomba Atyjára” sem. Hacsak nem veti be rögtön egy huszárvágással a “cár-bombácskát”… https://www.youtube.com/watch?v=XrwK-zS2HZ8 Azóta persze a Koreai-félsziget felőli készülődésről is mind aggasztóbb hírek jönnek.]

    Mindezeket csak azért jegyzem meg, mert ezekkel is kívánom még inkább kontrasztba vonni a körülmények változását, miközben az Orbán kormány egyre kockázatosabb és felelőtlen hazardírozásba hajszolja magát, folytonosan emelve a tétet.

    Kérem, emlékezzenek vissza, az USA kampányának mennyire fontos elemei voltak (Obama bírálatának egyik oszlopát képezték) Trump őrjöngő szólamai Iránnal kapcsolatban. Ezt támogatták leginkább Izrael illetve a vele szimpatizáló szavazói (Netanjahu “vörös vonala”: https://www.youtube.com/watch?v=vFYvwICHxXo ), ez a kérdés képezi a világpolitikai folyamatok egyik megkerülhetetlen szempontját, nem kizárólag az USA, de a szövetségesei (NATO), úgy általában is a “nyugati demokráciák” valamint a nemzetközi szervezetek (ENSZ) tekintetében is.

    Ebben a légkörben fogant meg (a paksi bővítéshez hasonló gyorsasággal) a rezsim újabb forradalmi projektje: iráni “zseberőművek” – s ennek kapcsán hadd hívjam fel a figyelmet valamire, aminek érdemes lenne alaposabban is utánajárni (bár kétlem, hogy újat mondanék). Nyilván ennek az egyértelműen moszkvai “sugalmazásra” futó projektnek az égvilágon semmi köze sem lesz Irán megfelelően dúsított uránnal (vagy egyéb radioaktív anyagokkal) történő leplezett ellátásához, illetve a szükséges technológia fejlesztéséhez (annak fegyverkezési programjának sikere érdekében). [Mindez persze irónia.]
    Putyin meg majd jogosan mutogathat: EU/NATO-tagállam látta el a szükséges anyagokkal Iránt. Bizonyára sokan “hálásak” lesznek érte… Gondoljunk bele, mi történhet, amennyiben kiderülne, hogy az iráni atomfegyverkezés sikerében a fő támogató oroszok épp a mi beruházásaink mögé álcázva érhettek el visszafordíthatatlan sikereket. Mit fog akkor ehhez szólni mondjuk Izrael (MOSZAD), az USA (CIA), az EU vagy épp az angolok (MI6-SAS) és így tovább…? Szóval biztosan jó poén lesz .. ja, mégsem!

    Visszatérve a hivatalban lévő USA-kormányzathoz mostanra világossá vált: Trump nem szarozik. Erről szólnak a mind autokratikusabb, egyben mind keményebb lépései is. Gondoljanak csak vissza az elmúlt időszak történéseire – ráadásul ez az önimádó twittercézár még csak most kezd igazán ráérezni a hatalom ízére, s egyben most körvonalazódik számára, mely területeken van kisebb (otthoni belpolitika, nézzük akárcsak a minapi Comey-meghallgatást) és mely területeken több (háborúk, konfliktusok) esélye. Értelemszerűen várható, hogy arra fog elmozdulni, amerre kevesebb ellenállást tapasztal. Tehát hajlamos lesz háborúskodni.

    S ebben a légkörben, egy ilyen mentalitással szemben (akiről már jó ideje kiderült, hogy nagyban tojik Orbán megszokott nyalakodására), a nyugatias, fejlett demokráciák, közösségek ellenében is a magyar kormány (MAGYARORSZÁG NEVÉBEN) nekiáll támogatni az iráni atomfegyverkezést (fedezve annak orosz közreműködését).

    Nem tartozik közvetlenül ide, de azért csak fel kellene tűnnie a szakértői közönségnek, hogy a legutóbbi időszak csörtéi már egy újabb parti elemeiként (“a nagy sakktáblán”) értékelendőek, s ekként Putyin lépése Irán “felturbózásával” (vagyis a sikeresen megakasztott atomprogramjának felgyorsításával) értékelhető egy újabb bástya felhelyezéseként a táblán. Nyilván a játszmapartnertől is várhatóak megfelelő ellenlépések. Ennek során természetes következményként kalkulálható az újabb szereplők támadása is. Vagyis mostanra magunkat jelöltük ki, kínáltuk fel egy számunkra nyilvánvalóan esélytelen, haszonnal sem kecsegetető, ellenben akár tragikus kimenetelt is prognosztizáló küzdelemre.

    Biztosan ezt szeretnénk?

    Reply
    • Tóth Zoltán

      June 10th, 2017

      Ui.:

      Megelőzésképpen jelzem, a korábban felsorolt (és megannyi más) szervezet, szerveződés felől az írásom végén említett “válaszreakciók” nem arra utalnak, hogy például az USA jól “lerakétáz” minket holnapra, hanem például arra, hogy rengeteg oldal érdekeltté fog válni az azonnali irányváltásunk “kieszközlésére”, de már kevésbé finom vagy diplomatikusan türelmes megközelítésből operálva.

      1. A prognosztizálható ellenlépések végrehajtás alatt nem csak a perzsa államra kell gondolni. Épp arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy ebben a történetben már nem kizárólag Iránban történhetnek “váratlan” és igen kellemetlen fordulatok.

      2. Nem véletlenül ideges az izraeli vezetés, tehát ők is tudják, van mitől tartani. Éppen ezért, mint említettem a hozzászólásomban is: ez egy olyan “játszma”, ahol nincs pardon! Nekem nem úgy tűnik, mintha ezt tényleg felfogták volna felénk.

      3. Visszatérve az iráni atomfegyverkezésre (ugyanis a jelenlegi beruházás ezt kívánja támogatni, kétségünk se legyen efelől ): a radioaktív hasadóanyagok koncentrációja a fő kérdések egyike, melyek elérésében van jelentősége a centrifugáknak, amennyiben nem közvetlenül az oroszoktól akarják beszerezni azokat (mondjuk egy fedőprojekt révén). Tehát vagy a technológiát kell fejleszteniük, vagy közvetlenül beszerezniük a terméket. Jé, épp indul is egy projekt, általunk, melynek révén megvalósulhat (némi csalafintasággal) akár mindkettő! Mikor is jött szóba ez a projekt? Mi zajlik épp a világpolitika színpadán? Milyen események történtek akárcsak az elmúlt időszakban?
      Az USA (Trump beígérte, hogy legyalulja Iránt, ha kell) és szövetségesei ellenében épp Putyin készülődik, ismét. Pont beleillik Irán felturbózása. Persze nyíltan, egyértelműen ez neccesebb – viszont pont jól jön egy “projekt”! Miről is szól, miről is szólhat ez a projekt?
      A szükséges minőségű urán vagy plutónium eléréséhez még át sem kell menniük ezeknek az anyagoknak Magyarországon (bár magyar projektként kerülhetnek Iránba), miként a szükséges technológia sem feltétlen kell rajtunk áthaladjon – de a MI projektünk lesz!
      Putyin amellett, hogy ezáltal kijátszhatja az ellenőrzéseket, még remekül ránk is kenheti az egészet (egy EU/NATO-tagállamra), mely az ENSZ-közgyűlést is bevonva csak tovább gáncsolhatja az érdemi ellenlépéseket.

      Amennyiben az USA (NATO), a “nyugati demokráciák”, legfőképp pedig Izrael nem szeretnék, hogy Irán atomfegyvert legyen képes beszerezni, előállítani, úgy racionálisan kalkulálhatóak olyan akciók, melyek ezen folyamat ellen – így tehát akár a magyar-iráni beruházás megbuktatása érdekében – indulnak. Többedjére is arra próbálok utalni, az iráni atomfegyverkezés előkészületeit (erről szónokol Netanjahu a korábban linkelt videón) nem kizárólag Iránban lehet befolyásolni. Ekkor jön képbe a MAGYAR projekt… Én leginkább ezért fogalmaztam meg az aggodalmaimat, mert biztatni szeretnék mindenkit: innen gondolja tovább a dolgot!

      Miként is lehetne gyorsan begáncsolni ezt a beruházást? Erre tessenek válaszolni!

      Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)