Az ellenzék gyorsan túl akar lépni a Horthyt magasztaló kormányfői provokáción, mert – állítólag – ennél fontosabb problémái vannak az országnak.
A magyar ellenzék számára nem téma, hogy az ország kormányfője kivételes államférfinek nevezte Horthy Miklóst, aki megmagyarázhatatlanul kerülte el a felelősségre vonást tömeggyilkosságért és háborús bűnökért. Az ország jelenlegi miniszterelnöke, aki nálam a Horthy Viktor nevet viseli a szélsőjobboldalhoz kívánt szólni és ott keresett a jövő évi választásokra támogatást, de egyben leleplezte az erkölcsi és politikai fertőt, amelyben ő és pártja fetreng, amikor példaképének nevezett egy terroristát, Horthy Miklóst, akinek fehér kesztyűs kezéhez a fehérterrorban kiontott magyar baloldaliak vére tapad, aki felelős az orosz frontokon elesettekért és a magyar zsidóság megaláztatásáért, jogfosztásáért és haláltáborokba szállításáért.
Az ominózus, provokatív és egy magyar miniszterelnök szájából elfogadhatatlan szavakat a DK és az MSZP nyilatkozatban ítélte el. A kormányfő véres fröcsögése azonban nem érte el a többi ellenzéki párt ingerküszöbét. (Együtt, LMP, Momentum) Arról meg csak naivak álmodoztak, hogy az ellenzéki erőknek eszébe jut egy közös nyilatkozat megfogalmazása, amelyben szankciókat követelnek, minimum azt, hogy pártja határolódjon el elnökétől, Horthy Viktor pedig azonnal álljon fel a miniszterelnöki székből.
Az ellenzékiek megalkuvó magatartásának indokát saját nevében kiadott közleményben Mesterházy Attila, az MSZP korábbi elnöke, jelenlegi parlamenti képviselője világította meg, amikor így fogalmazott: (…) „a kampány megkezdődött és Orbán Viktor most éppen úgy ítélte meg, hogy Horthy felmagasztalásával tudja uralni a pillanatot. Nem tehetünk mást, mint megőrizve józanságunkat, visszautasítjuk az orbáni történelemhamisítást és az ország valóságos helyzetével foglalkozunk.”
Tehát Mesterházy szerint – és úgy látszik, a többiek véleményes sem más – Magyarországnak több és fontosabb problémája van, mint az, hogy egy náci, antiszemita, politikai számításból a szélsőjobbhoz dörgölődző, Európa ellenes, orosz bérenc kormányfője van. Az, hogy Horthy Viktor magyar miniszterelnök nem csak – de facto – egy fasiszta államot épít, de immár igyekszik maga is fasisztának látszani – szerintük – csak elterelő hadművelet, aminek az a célja, hogy elvonja az ellenzék figyelmét az ország valóságos helyzetéről. Ez az elvtelen és erkölcstelen, de pragmatikusnak feltüntetett megközelítés egyenértékű egy részletes beismerő vallomással.
Annak beismerése ugyanis, hogy a magát demokratikusnak nevező ellenzék kevesebb, mint egy évvel a 2018-as választások előtt – nem csak teljesen felkészületlen és nulla eséllyel bír, hogy leváltsa a jelenlegi politikai kurzust, hanem – arra sem képes, hogy felismerje országa tényleges helyzetét. Azt a szörnyű tényt, hogy Magyarország uralkodó pártja, miután leépítette a demokráciát, lassan hozzálát, hogy kifaroljon az Európai Unióból és átfazonírozza magát Putyin Oroszországának szövetségesévé. Ez lenne, amire nem szabad ugrani – Mesterházyék szerint – hiszen vannak ennél fontosabb, valódi problémák. Mi a bánatos franc lenne ennél fontosabb és valóságosabb problémája Magyarországnak?
Hogy egészen érthető és világos legyek: vannak olyan megnyilatkozások és politikai állásfoglalások, amelyekre nem elég egy rövidke közleményben reagálni. Azzal túllépni rajtuk, hogy vannak fontosabb dolgaink ezeknél, mert nincsenek. Ha a magyar kormányfő országa történelmét meghamisítva Horthy Miklóst magasztalja, miután az agyagba döngölte a Magyarország javára dollármilliárdokat költő zsidót, Soros Györgyöt, akkor a normális hallószervekkel felszerelt magyar embernél, hacsak politikai indíttatásból nem tetteti magát süketnek, vagy nem sík hülye, megszólal a vészcsengő. Tűz van! A tűzhatárra felszerelt ajtók maguktól bezárulnak, a plafonból dőlni kezd a víz. Ahol ez nem működik automatikusan, ott leég a toronyház és benne pusztulnak a lakói, mint Londonban.
Amikor a magyar kormányfőt – neve említése nélkül – a francia elnök elrettentő példaként említi és azzal vádolja, hogy az EU-t csak arra használja, hogy – mint egy szupermarketből – hazavigye a neki tetsző dolgokat onnan, viszont az EU szelleméből semmit sem vall a magáénak, akkor a magyar ellenzék megint nem érzékeli, hogy a diplomáciában nem megszokott drasztikus figyelmeztetés mögött a „betelt a pohár” üzenete áll. Ami akkor is veszélyes, ha – a magyar kormányfő állításával ellentétben – Brüsszel nem Moszkva és nem kell német vagy francia tankokra számítani, amiért szembe fordulunk a saját szövetségeseinkkel, akiket egyébként – most kivételesen – magunk választottunk és nem ránk kényszerítették őket.
Fel kellene ébredni az ellenzéki oldalon és rádöbbenni végre, hogy 2017-ben nem arról van szó Magyarországon, hogy ki nyeri a parlamenti választásokat, mert a győztes már borítékolva van, hanem arról, hogy az országot vissza kellene rántani a szakadék széléről. Ehhez pedig nem kormányváltásra, meg parlamenti mandátumokra, hanem arra lenne szükség, hogy az ellenzék felrázza a magyarokat és mobilizálja – először önmagát – aztán az elégedetleneket, az ország többségét, hogy szabaduljunk meg – ha kell erőszakkal – Horthy Viktor rendszerétől, amíg nem késő.
Mert – ha ezt elmulasztjuk – akkor ott fejezzük be, ahol 1944-ben és kezdhetünk mindent elölről a keleti blokk legundorítóbb újfasiszta barakkjaként, amelyben – baráti és testvéri segítségért, paksi hitelért, olajért, gázért és Orbán Viktor hatalmon tartásáért cserében – megint az kell csinálni, amit Moszkvában, és tényleg Moszkvában, nem a Moszkvára hasonlító Brüsszelben mondanak. Nem csak az a tragédia, hogy a magyar ellenzék képtelen maga mögé állítani az ország elégedetlen tömegeit, hanem az, hogy nincs tudatában: lázadást kellene szerveznie a rendszer ellen, nem megnyerhetetlen választásokra gyúrni. Az ellenzéknek nem listákban, nem közös jelöltekben és választási programban kellene egyezséget kötnie, hanem abban, hogy bojkottálja a 2018-as választásokat, teljes és mindenre kiterjedő ellenállást, elsőnek polgári engedetlenséget, majd össznépi felkelést kezdeményez a rendszer megdöntésére.
Zsebesi Zsolt
