(Fotó: Államellenes bűncselekménnyel létrejött törvényen kívüli hatalom vezeti az országot. A törvényes rend helyreállításának követelése helyett megy a szédítés és a mellébeszélés.)
Magyarországon március 15-e és október 23-a hagyományosan a politikai véleménynyilvánítás napja. A rendszerváltás előtt és után ezeken a napokon fejezte ki nemtetszését és akaratát a nép (egy része). A NER létrejötte után a szabadság hívei és a diktatúra ellenfelei ezeken a napokon tartottak tömegdemonstrációt, fejezték ki a rendszerrel való egyet nem értésüket. Szűk öt évvel az Unió első fasiszta államának létrejötte után megélhettük, hogy alig néhány százan vettek részt az ellenzéki rendezvényeken.
Ennél nagyobb szégyene ennek a népnek már nem nagyon lehet. Belesimul a diktatúrába, tudomásul veszi a látható és láthatatlan szögesdrótokat, amelyek között él. Konszolidálódott a fasiszta rendszer, mindenki megtalálta benne a helyét és védi a maga pozícióit. A diktátor engedélyt adott a létezésre, a vegetálásra, az emberhez méltatlan megalázottságban való sunyításra, és mindenki elégedett ezzel. Tudomásul vette, hogy egyetlen ember tulajdona az ország, az ország egész vagyona, annak adja, akinek akarja. Nagyobb hatalma van, mint alkotmányos királyságok uralkodóinak, mert őt alkotmány sem köti. Leválthatatlan, elpusztíthatatlan, uralkodik a csürhe kisebbség vállán, míg a többség mindezt eltűri a tőle kapott egy tál lencsénél is kevesebbért.
Egyetlen radikális polgári demokrata nincs az utcán, aki ha kell, egyedül elmondaná leplezetlen, kendőzetlen véleményét arról a törvénytelen mocsokságról, amit Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívnak. Ehhez képest a nyolcvanas években a „demokratikus ellenzék” néhány fős megmozdulásai tömegforradalmak voltak. Az 56-os forradalom évfordulóján Magyarországon nem hangzott el egyetlen említésre méltó beszéd, nincs egyetlen ember, akinek hívó szavára emberek vonulnának az utcára.
Ha valaki kíváncsi ennek okára, olvassa el az Amerikai Népszava 2014 előtti írásait. Előre megmondtuk: ha az ellenzéki pártok részt vesznek a 2014-es parlamenti választáson, ha nem bojkottálják, hanem legitimálják a rendszert, bekövetkezik az, ami most van. Azt mondtuk, hogy az elvtelenség kiveszi az erőt, nem lehet két urat szolgálni, ha az ellenzék eladja magát a pártfinanszírozásért és a képviselői helyekért, belekonszolidálja az ellenzéket Orbán rendszerébe. Felőrli az ellenállást, megalkuvóvá teszi a demokratákat, és elveszi az utolsó reményt és lehetőséget, hogy a rendszer Orbán végelgyengülésben bekövetkező halála előtt megszűnjön.
Megmondtuk, hogy a 2014-es választás csapda. Aki részt vesz rajta, verembe kerül, ahonnan nem lehet kijönni. Elveszíti a gerincét, a jellemét, a tartását, az erkölcsi erejét és a hitelét, hogy ellenzéke legyen ennek a rendszernek. Megmondtuk, hogy hazugság a választási győzelemről szóló hitegetés, amely anyagi érdekeket szolgál és megsemmisítő vereségbe viszi a demokrácia híveit. Figyelmeztettünk, hogy innen nem lesz felállás. Csak vonyítás lesz a veremben, karók lesznek, amelyek átszúrják azokat, akik beleesnek. Szemfényvesztő hazugok, álnokok, akik felesküsznek Orbán alaptörvényére, és azt hazudják, hogy a diktátor pénzén, az általa meghatározott keretek között, majd megdöntik ezt a rendszert. Valamennyien árulók és politikai hullák.
Három okból mondtuk, hogy Orbán rendszerét (és benne a választásokat) bojkottálni kell: azért, mert Orbán 2010 után államellenes bűncselekményt követett el, államcsínnyel megdöntötte az alkotmányos rendet. Az Alkotmányt meg lehetett változtatni, még új Alkotmányt is lehetne alkotni törvényes keretek között, de az alkotmányos rendet nem lehetett volna megváltoztatni. Ez a Btk.-ba ütköző bűncselekmény, amelynek büntetési tétele életfogytiglanig tartó börtön. Demokrata nem léphet át a jogon, nem hagyhatja figyelmen kívül a törvényt, mert attól kezdve nem demokrata. Bűncselekménnyel létrejött törvénytelen és illegitim hatalom által kiírt csaló választásokon egy demokrata nem vehet részt. Ezt követeli az Alkotmány, a Köztársaság és az elvszerűség.
A másik ok, hogy a választási feltételek nem voltak egyenlőek. A választás nem adott lehetőséget arra, hogy a népakarat kifejeződjön, a nép információk birtokában választani tudjon. A választási törvényben kódolva volt a kétharmados győzelem. Egy nappal a választások előtt az ellenzék vezetői győzelemről hazudoztak, mi előre megmondtuk a pontos végeredményt: Orbán kétharmados győzelmét. Demokrata nem vehet részt olyan választáson, amelynek végeredménye a választási törvényben borítékolva van. Az ellenzéki pártok is tudták ezt. Hazudoztak mindent összefogásról, választói akaratról, miközben egyetlen oka volt a választáson való részvételnek: a képviselői helyekkel járó kedvezmények és a százmilliós nagyságrendű évi állami támogatás megszerzése. Orbán pénze.
A harmadik gyakorlati ok volt. Megmondtuk, hogy Orbán rendszere addig él, amíg a demokrácia látszatát és hazugságát fenn tudja tartani. Rettegett attól, hogy az ellenzék bojkottálja a választást, a törvénytelen rendszer elveszíti a legitimitását és emiatt kívül és belül összeomlik. Emiatt ígértek pénzt kamu pártoknak is, hogy a valódi ellenzék bojkottja esetén is el tudják játszani a választás hazugságát. De ez a hiányzó legitimációt nem pótolta volna. Ha a király meztelen, többé nem király. Megmondtuk, hogy aki bevonul Orbán parlamentjébe, semmit nem nyer, és mindent elveszít. Aki kívül marad, és vállalja orbáni értelemben a „törvényen kívüliséget”, az utcát, a földalatti mozgalmat, a konfrontációt, az üldöztetést, rövid időn belül a fasiszta rendszerrel elégedetlen tömegek követik és messiásként üdvözlik. Annál a pénznél, amit Júdás-pénzként megkapnak Orbántól, sokkal többet kapnak a diktatúra ellenségeitől.
2014 előtt azt mondtuk, aki nem vesz részt a törvénytelen rendszer által kiírt csaló választáson, aki hűséges marad az Alkotmányhoz, a Köztársasághoz, ennek az országnak a reménysége, világító fáklyája és az Orbán-rendszer utáni demokrácia alapköve lesz. Ha az ellenzék pártjai nem a rendszer bojkottálására fognak össze, hanem az Orbántól megszerezhető pénzek maximalizálására, akkor ennek az országnak nem lesz többé reménysége, a demokratáknak nem lesz vezére, és nem lesz az Orbán-rendszernek igazi ellenzéke. Csak szétszórt hadak, elárult hívek, depresziós és tehetetlen emberek, megnyomorított tömegek, és viszonylag jól fizetett kollaboránsok lesznek. De élet, jövő és reménység nem lesz. Nos, ezt láthattuk oktöber 23-án, és ez még nem a vég, lesz még ennél rosszabb is.
Azt is megmondtuk, ha az ellenzék elárulja az Alkotmányt, nem bojkottálja a rendszert, semmi nem marad, amitől ez a rendszer összeomolhatna. De legitimáció nélkül minden hatalom megdől. Nevetségessé válik, röhögnek rajta, packáznak vele, megalázzák, és amikor a gyomor is korogni kezd, a bojkott kiterjed az egész országra, megbénítja a rendszert, amely összeomlik magától. Nem lehet kormányozni legitimáció nélkül, amikor az egész ország azokhoz kezd húzni, akik vállalják a szembenállást, a kockázatot, a politikai üldözést, akik semmi mást nem mondanak, csak azt, hogy államellenes bűnözők, vissza az Alkotmányunkat, vissza az országunkat, vissza az életünket! De ha az ellenzék beáll a sorba, eladja magát, akkor minden elképzelhetetlenné válik.
Amikor ezt mondtuk, kitaláltak mindent, hogy miért nem igaz. Azóta eltel másfél év, amely bennünket igazolt. A bojkottot elutasító hazugságok lelepleződtek, a parlamenti álellenzék halott, a rendszernek nincs ellenzéke, a bojkott elutasításának hazugsága megbukott. Hiába feleltünk meg minden hazugságra, a pénz fontosabb volt. A gyávaság győzött. Hazudni könnyebb volt. Ripacskodni élvezetesebb. Kifizetődőbb. De csak rövid távon. Most a hazudozók, akik az országot és a demokrácia híveit ebbe a helyzetbe juttatták, ugyanazokat a hazugságokat mondják. Készülnek a 2018-as „választásra”, az újabb totális megsemmisítő vereségre. 2018 után már arra sem fog emlékezni senki, hogy itt valaha demokrácia volt, vagy mi a különbség demokrácia és a felcsúti stadionnal szimbolizált mocskos diktatúra között.
Megint időben szólunk: ezt a rendszert azok döntik meg, akik bojkottálják. A bojkott az egyetlen békés és nem erőszakos eszköz a rendszer megdöntésére. Azért senkit nem lehet felelősségre vonni, amit nem tesz meg. A rendszerből való kivonulás, a legitimáció megvonása az egyetlen törvényes, alkotmányos és jogszerű magatartás, amely célra vezethet. Nem lehet elfelejteni az Orbán-rendszer születését, a fülkeforradalmat, a NENYI-t, a NER-t, mert az mind törvénytelen. Az Alkotmányt, az alkotmányos rend helyreállítását és az államellenes bűncselekmény elkövetőinek felelősségre vonását kell követelni. Ez az egyetlen egyenes, járható és célravezető út. Akik azt hazudják, hogy majd egyszer választásokon megdöntik Orbán törvénytelen hatalmát, azok hazudnak.
Az árulás útját már kipróbálták, annak eredményei nyilvánvalók. Most ki kellene próbálni a hűség és az elvszerűség, az Alkotmányhoz ragaszkodó törvényesség útját, bojkottálni kellene az egész rendszert, és meglátnánk, az hova vezet. Aki ez ellen beszél, annak azonnal meg kell nézni, milyen érdekek vezetik. Milyen állást, pénzt, szereplést, díjat védelmez az igazsággal szemben. Ideje lenne, hogy elváljon a szar a májától, és kiderülne, kik azok, akik csak megtévesztettek, de becsületesek, és kik a prostituált árulók, Orbán kollaboránsai, rendszerének szilárd bástyái. Aki velünk van, álljon mellénk, vagy csak vonuljon ki az áruló álellenzéki pártokból és keresse a kapcsolatot azokkal, akik a rendszer valódi ellenzékéhez tartoznak.
Amikor figyelmeztettem arra, ami végül bekövetkezett, a kollaboránsok gyűlölete áradt rám. Ugyanolyan mocskos vádakat fogalmaztak meg, ugyanolyan aljas uszítást folytattak, mint Orbán elvakult hívei. Ideje felébredni. Gyurcsány elárulta korábbi önmagát. Ez alatt a másfél év alatt ránézésre is tönkrement a hazudozásba. Ő maga fogja bejelenteni, hogy tévedett, elárult mindent, és nagy hibát követett el. A demokratáknak fel kell ébredniük, és meg kell mondaniuk azoknak, akiket vakon követtek vagy szolgalelkűen kiszolgáltak, hogy fejezzék be a hazudozást. Vagy vállalják az igazságot, az igazságért való szenvedést, a konfliktusokat, vagy fejezzék be a politizálást és vonuljanak vissza főzni a konyhába.
Az MSZP nemlétező párt. Nincs programja, nincsenek vezetői, nincs ideológiája, csak ott feledkezett tagsága van. Orbán jóvoltából létezik. Az LMP soha nem volt a rendszer igazi ellenzéke. A többi kreálmány szóra sem érdemes. Gyurcsány hitelét vesztette, szűk fanatikus rajongótáborán kívül egyetlen embert sem fog maga mellé állítani, amíg tovább hazudozik. Írhat annyi körlevelet, amennyit akar, amíg Orbán lábakapcája, mert nem tud lemondani a pénzről, a látszatról, a hiúságát legyező nyilvánosságról, és egyre inkább a talpnyalók hízelkedéséről, senki nem veszi komolyan. Nem azért hiteltelen, amit tett, hanem azért, amit nem tesz meg. Azt hiszi, hogy az emberek hülyék? Egyetlen szavát sem hiszik, amíg Orbán mellényzsebéből szónokol. Gyurcsány bebizonyította, hogy csak önmaga érdekli, az ország nem. Duma Matyi. Ereje annyi van, hogy megfojtson minden rajta kívül induló próbálkozást. Ő hozta létre ezt a helyzetet, ő döngölte betonba. Pörög, forog, mindenkit vádol, csak egyetlen dologra nem hajlandó: szembenézni az árulással, a hazudozással, hogy majd így lesz, úgy lesz, majd nyerünk. Ahelyett, hogy visszakanyarodna oda, ahol utat tévesztett, és bojkottálná a rendszert, kivonulna az Orbán-rezsim bástyái mögül. Ha erre nem képes, minden vele kapcsolatos illúzió hatalmas tévedés volt. Karaktergyilkosra nincs szükség. A legnagyobb karaktergyilkosa önmagának ő maga. Ennél többet már csak a személyimádó fanatikusai és talpnyalói ártanak neki.
Már 2010-ben megírtuk: az ATV a Fidesz zászlóshajója, Németh Sándor az ellenzéket Orbán kezére játssza. Ezért is agyongyaláztak minket, de aki még most sem látja, hogy az ATV a Fidesz televíziója, Németh Sándor Orbán embere, annak valami baj van a buksijával. Továbbra is azt mondjuk, hogy választani kell: vagy az ATV bambulása, vagy a szabadság. A Klubrádió egy gyáva, haszonleső, szűk érdekkör által egymásnak műsorokat készítő belterjes gittegylet, amelynek ilyen helyzetben már régen az utcára kellett volna vinnie százezreket. Saját hangjukat szeretik hallani, egymás vállát veregetni, az érdekli őket, hogy megfeleljenek egymásnak. Ezeket egy gerinccel bíró három fős amerikai rádióállomás lesöpörné a frekvenciáról a nyavalygásaikkal együtt. Amikor kellett volna, csődöt mondtak, mert rossz a lelkiismeretük. Megmérettek és könnyűnek találtattak. Bolgár György és társai osztoznak Orbánnal a felelősségben, hogy ez a diktatúra létrejöhetett. Soha ne felejtsék, hogyan védelmezték az első perctől kezdve, hogy ez nem diktatúra, hogyan beszéltek ki mindenkit az igazából, és szerelték le az emberekben levő egészséges ellenállást. Nem sokan mertünk ellentmondani, és vállalni az erkölcsi számkivetettséget, mert nem futunk a Klubrádió önsajnálkozó hazugságaival egyirányba.
Szabad és független társaságra van szükség, akik nem ijednek meg ezek hőzöngésétől, hanem átnéznek rajtuk. El kell felejteni ezeket az ellenzéknek látszó megélhetési politikusokat és sajtóbérmunkásokat. S mielőtt bárki elfeledkezne önmagáról, és gyalázni kezdené a tükröt, amibe nem akar belenézni, csak egyet kérünk: vessenek egy pillantást a felcsúti stadion eredményjelző táblájára. Az mindent elmond, mindent elmond róluk, s az első szótól az utolsóig minket igazol. Akinek elképzelése sincs, vonuljon vissza. Aki nem akar még harminc évig ebben a megalázó helyzetben bűnözők uralma alatt élni, fordítson hátat ezeknek. Nem kell részt venni a választásokon, nem kell elszenvedni a megsemmisítő vereséget. Meg kell őrizni a tartásunkat. Ne aggódjon senki, hogy nincs hova csatlakozni. Először legyen sok szabad ember, akit nem ezek a kollaboráns árulók irányítanak és tartanak fogva. Aztán majd lesz vezér is. Nem olyan, mint ezek.
