Most nem szeretnénk Amerika (amerikai elnök, külügyminiszter, a State Department és az USA budapesti nagykövetsége) lenni. Csisztu Zsuzsa utoljára figyelmeztette Amerikát, úgyis, mint a szólás- és véleményszabadság hazáját, egykori bölcsőjét, ma már sírhantját: „David Pressman úr és a többiek! Eddig és ne tovább – el a kezekkel Szöllősi Györgytől!” Ennek már a fele sem tréfa, Csisztu Zsuzsa eddig tűrte, de ennek vége. A szólás- és véleményszabadság új hazájából, a sajtószabadság fellegvárából, Magyarországról figyelmezteti Csisztu Zsuzsa Amerikát: „el a kezekkel!”
Kicsit zavarban vagyunk, amikor meg kellene határozni, hogy „el a kezekkel!”, de mitől? Csisztu szerint Szöllősi Györgytől, de Szöllősi Györgyöt senki nem bántotta, noha oka bárkinek lenne rá. Amerika annyit tett, hogy Szöllősinek nem adott diplomatavízumot, mert nem diplomata. A diplomata egy szakma, egy kormány tisztviselője, de Szöllősi nem az. Szöllősi egy civil, akinek van egy „tiszteletbeli” megnevezése, miszerint „Puskás-nagykövet”, de ilyen nagyköveti státusz a nemzetközi diplomáciában nincs. Az amerikai nagykövetség az érvényben levő törvényei szerint járt el.
A tragikus félreértés alapja, amely ehhez a nemzetközi (de nem diplomáciai, mert Csisztu Zsuzsa sem diplomata) konfliktushoz vezetett, hogy Amerikában joguralom van, tiszteletben tartják az ország törvényeit, és mindenkire egyfomán alkalmazzák (lásd: Trump elleni vádemelések vagy a hivatalban levő elnök fia ellen indult eljárások). Ezért nem úgy van, hogy Pirike odaszól Davidnek, hogy „Dave, megy a Szöllősi Puskás-nagykövet, légy olyan cukorfalat, nyomjatok be neki egy amerikai diplomatavízumot az útlevelébe, köszike”. Ez nem Magyarország.
Amerika sem tökéletes, ami jól látszik abból, hogy Szöllősitől csak a diplomatavízumot tagadták meg törvényesen, és nem tiltották ki Amerikából, ugyancsak törvényesen. Szöllősi ugyanis annak köszönheti fergeteges sportújságírói karrierjét, hogy ellopta Kispesttől Puskás „Öcsi” hagyatékát és Felcsútra származtatta a magyar futballista legendát. Ezzel Orbánnak tett szívességet, amiért nem kevés pénzt, állást, „Puskás-nagyköveti” címet és diplomataútlevelet kapott. Mivel a Kispest tulajdonosa amerikai volt, Szöllősit ezért ki kellett volna tiltani Amerikából a törvények szerint.
Csisztu Zsuzsa mindezt összefüggésbe hozza azzal a borzasztó jelenséggel, hogy egyes helyekre nem engednek be újságírókat. Különösen kritikus, oknyomozó újságírókat, ami Magyarországon például soha nem történhetne meg. Ezzel a lehetőséggel mi bátran élnénk, és oknyomozó újságíróként szeretnénk az Orbán-rendszer körmére nézni, ahogy azt Csisztu Zsuzsa helyesnek tartja. Még diplomatavízumot sem kérünk hozzá, egyáltalán semmiféle vízumra nincs szükség. Sajnálatos módon ezt helyi budapesti újságírók sem tehetik meg, a miniszterelnökhöz kérdést sem intézhetnek.
Ezért a sajtószabadságról és az oknyomozásról nem kellene éppen a Mandiner hasábjain szónokolni, főleg nem az Orbán-csicska Szöllősi kapcsán, akitől nem azért tagadták meg a diplomatáknak járó vízumot, mert újságíró, hanem azért, mert nem diplomataként mutatott be egy diplomataútlevelet, ami egy csalás. Akár le is tartóztathatták volna, mert be akarta csapni az Egyesült Államok hivatalos képviselőit. Szöllősi különben sem oknyomozni ment a Fidesz által kisajátított Árpád-Kupára, amelynek résztvevőit sportolónak nevezni súlyos sértés a helyi sörbárokra nézve.
Mint megírtuk, ezért még nem kellene hadat üzenni Amerikának, mert nem igaz, hogy Szöllősit nem engedték be Amerikába. Ezzel szemben az igazság az, hogy diplomatavízumot nem kapott, mert nem diplomata. Nem áll a magyar kormányzattal semmiféle munkaviszonyban. A diplomata definíciója pedig az, hogy egy ország kormányzatának tagja, hivatalos képviselője, aki hazája kormányát képviseli. Hogy Magyarországon pofára adnak korrupt hivatalnokok diplomata útleveleket nem diplomatáknak, az legfeljebb Türkmenisztánban fogadható el, ott is egy kis baksisért.
Csisztu Zsuzsa önmagához képes is szintet lépett lefelé, amikor azt állítja, hogy Szöllősi a külügyminisztérium „hivatalos, rendkívüli és meghatalmazott nagyköveteként” ment volna Amerikába. Elég lett volna a Wikipedia szócikkét beütni, Csisztu már ott megtalálhatta volna a definíciót, hogy a rendkívüli és meghatalmazott nagykövet a legmagasabb diplomáciai rang, melynek viselője a nemzetközi jog (!) normái szerint képviseli hazája legmagasabb méltóságát egy másik állam legfőbb vezetőjénél. Ennek a rangnak az Apostoli Szentszéknél az apostoli nuncius felel meg.
Lássuk be, hogy Szöllősi közpénzen tervezett zsíroskenyér túrája a sörmeccseket jelentő „Árpád-Kupára” nem tartozik ebbe a kategóriába, bármilyen nagyra becsüli is a főnöke az ellopott Puskás-ereklyéket. Egyelőre nincs az apostoli nunciussal azonos diplomáciai szinten és kategóriában. Akiről Csisztu Zsuzsa beszél, az Washintonban ül Magyarország nagykövetségén, aki kapott azonnal diplomatavízumot, amikor a magyar állam kérte. Nem tudunk róla, hogy Szöllősit kinevezték volna washingtoni rendkívüli nagykövetnek és a megbízó levelét készült átadni az Árpád-Kupán.
A jelenség annyiban tipikus, hogy „Szöllősi menni Amerika” diplomatavízummal, és ha ezt nem teheti meg, akkor a sárba döngölik, a dögkút aljára gyalázzák Amerikát. A sajtószabadság végéről rikácsolnak azok a fasiszták, akik Magyarországon effektíve felszámolták a sajtószabadságot. Hisztérikusan ordítoznak, mert nem borult le mindenki előttük, NER-lovagok előtt, nem trappolhattak be rongyot rázva oda, ahova akartak. Persze, közpénzen, naná. Valaki a törvények alapján nemet mert nekik mondani. Kulturáltan, finom modorban, jogosan elutasítva egy törvénytelen kérést.
A stílus, amellyel Csisztu Zsuzsa ráparancsol Amerikára, a tömény butaság, hazudozás és arrogancia keveréke, maga az Orbán-rendszer, az illiberális fasizmus hivatalos normája. Mondhatnánk, szerencse, hogy Csisztu nem diplomata. De nem mondjuk, mert a külügyminiszter, a „magyar diplomácia” vezetője is éppen ilyen, semmivel nem különb, mint Csisztu és a Mandiner. Ez az igazi tragédia, nem pedig az, hogy Szöllősi nem vehetett részt egy sörmeccsen, és nem tanulmányozhatta Chicagóban a Miamiban dúló Messi-jelenséget.
Az oknyomozó Csisztu Zsuzsának vízum nélkül azt kellene inkább oknyomoznia, hogy egy magántulajdonban levő újság főszerkesztője milyen alapon ment volna közpénzen sörözni Amerikába. Még jó, hogy nem Orbán – honvédség nevére írt és a honvédelmi büdzséből fizetett – magánrepülőgépével repült. Ahogy Orbánt ismerjük, most adnak majd Szöllősinek valamilyen kamu állami állást, amivel újra benyújtják Szöllősi diplomatavízumra vonatkozó kérelmég, és csakazértis diplomataútlevéllel és diplomatavízummal fog utazni Amerikába.
Ez egy olyan óvoda, amelyik estére sem zár be.
