Nem a kormány adott el egy nagyot karambolozott autót sosem sérültként;
Nem a kormány tolatott vissza a kereszteződésben, hogy elengedjen a babakocsival;
Nem a kormány várakoztatott órákon át a folyosón, mikor vérzés miatt rémülten az ügyeletre rohantam;
Nem a kormánnyal beszélgettem a műtőasztalon nagyon jót, míg a doktornőre vártunk;
Nem a kormány szorította le ordítva a nőt, aki be mert elé sorolni, és akinek a gyerekei a hátsó ülésen sírtak;
Nem a kormány akadályozta meg, hogy éjszaka a buszvezető elinduljon a megállóból, mikor két fiatal lány szaladt felé;
Nem a kormány küldött „haza” Izraelbe a vonaton;
Nem a kormány hiúsította meg a két biztonsági őr szándékát, akik egy kéregetőt akartak lerángatni a metróról;
Nem a kormány csapta be a halmozottan hátrányos helyzetű családot, feleannyi tűzifát rakva le az udvarukon, mint amennyit kifizettek;
Nem a kormány gyújtotta be az idős és beteg szomszéd kályháját;
Nem a kormány fenyegetett meg, hogy még egyszer ne merjünk a háza előtt parkolni;
Nem a kormány próbálta az autónk befagyott zárát öngyújtóval kiolvasztani;
Nem a kormány kötötte ki az erdőben a megöregedett kutyáját;
Nem a kormány vitte haza az út menti bozótban nyávogó macskakölyköket;
Nem a kormány mondta, mikor a HÉV embert gázolt, hogy „basszus, megint elkésem a munkából”;
Nem a kormány vett grillcsirkét az utcán ülő hajléktalannak;
Nem a kormány alázta meg a roma asszonyt szülés közben;
Nem a kormány csomagolt ajándékot rászoruló gyerekeknek;
Nem a kormány mondta gyűlölködve a trolin: nézd ezt a sok mobiltelefonos senkiházit;
Nem a kormány dolgozott éjt-nappallá téve, hogy a menekültek emberi szóhoz és emberséges ellátáshoz jussanak…
Nem a kormány választotta meg magát.
Nem a kormány fog változást hozni.
