Ez az írás nem Izrael ellen, hanem Izraelért született. Azért, hogy világosan különválasszuk az államot és a zsidó nép szellemi örökségét attól a politikától és politikai vezetőtől, akinek motivációi vegyesek, esetenként megkérdőjelezhetők, aki sokak szerint a személyes hatalmi érdekeit Izrael érdekei fölé helyezi. Ezek pedig nehezen ismerhetőek fel, nem könnyen azonosíthatóak. A világ és Izrael barátai azonban joggal várják el, hogy a zsidó állam a saját történelmi értékeihez méltóan viselkedjék, s annak is látszódjék, ami. Ezek közé tartozik az emberi élet tisztelete, s mindaz a szellemi és erkölcsi fölény, amely megkülönbözteti Izraelt az ellenségeitől. Ha ez elveszik, az a Hamasz győzelme lenne, a terroristáknak ez a céljuk. Most leginkább az elválasztás és a megkülönböztetés képességére van szükség. Izrael és a zsidóság súlyos válságba kerülhet, ha az önazonossága kerül veszélybe. Az mindenképpen látszik, hogy a régi reflexek nem működnek.
Vélhetően akkor követi el a legnagyobb hibát Izrael és a világ zsidósága, ha belemerevedik abba a leegyszerűsítő magyarázatba, hogy Izraelt mindenáron meg kell védeni a kritikától, illetve minden kritika mögött antiszemitizmus van. Ez még akkor is tévedés, ha belátjuk azt a tényt, hogy az elmúlt évtizedekben szinte kizárólag ez volt a helyzet.
Ugyanakkor ennél is nagyobb hiba lehet, ha a „palesztinpárti” narratíva elhomályosítja a tényt, ami az izraeli-palesztin konfliktus alapja: a zsidóság és Izrael megsemmisítésének szándékát. Ám ez nem vezethet oda, hogy elfogadható a másik fél megsemmisítésének – akár rejtett – szándéka. Ha van ilyen. Már ebből is látszik, milyen nehéz az elválasztás.
Márpedig most szükség van a megkülönböztetés képességére, mert minden együtt van jelen. Igazak a régi érvek, s jelen vannak attól megkülönböztethető jelenségek. S nem lehet csak az egyik, csak a másik attitűddel értékelni mindent, mert jelen van mindkettő: mindkettő egyszerre igaz és nem igaz. Tények és propaganda szövik át egymást.
Tényekkel való szembenézés nem lehet álcája és támogatása antiszemita propagandának. Ahogy nem lehet régi módon lesöpörni mindent azzal, hogy antiszemita propaganda. Nem minden az. Ezt nehéz elválasztani egymástól. Ez osztja meg Izraelt, a zsidóságot, de még családokat és barátokat is. Az együtt jelen levő aspektusok, tények szétválasztása nehéz.
Annál is inkább, mert korábban a „szétválasztási” törekvés volt az antiszemitizmus álcája, s ma is könnyen kerülhet valaki egy táborba azokkal, akik a zsidóság elleni propagandára használnak, ezúttal tényeket. Ez különbözteti meg a mai helyzetet, hogy korábban minden csak hazugság és propaganda volt. Most nem az, ezt állítják a propaganda szolgálatába.
Ezért óriási a felelőssége annak a politikusnak, aki ezt a helyzetet létrehozta, a zsidóságot ebbe a helyzetbe állította. Mert így akár akaratán kívül csúszik gyilkos gazemberekkel egy táborba sok tisztességes ember, majd észrevétlenül válik a terroristák eszközévé. Miközben letagadhatatlan, hogy itt másról is szó van, nem minden tiszta, s ezt érzékeli a világ.
Izrael sok évtizedes barátai fejezik ki aggodalmukat, amit nem lehet elintézni azzal, hogy mindenki a baloldali antiszemitizmus áldozata. S most már mindenki antiszemita, a CNN, a New York Times, miközben virágzik a progresszív baloldali antiszemitizmus, köztük is. De nem mindenki az. E logika alapján antiszemita Izrael lakosságának nagy része: öngyilkos izraeli tartalékos katonák, s mindazok az izraeliek, akik a háború befejezését követelik.
Miközben valóban antiszemiták is ugyanezt mondják, ezért velük azonosnak látszanak az Izraelért aggódók is. Emiatt feszülnek egymásnak az indulatok. Nehéz szétválasztani azt, ami igaz, azoknak a propagandájától, akik ellenséges és gyilkos céllal használják fel azokat. Emiatt azonban letagadhatóak-e egy politikai vezető megkérdőjelezhető motivációi?
E logika alapján antiszemita az a csoport (volt biztonsági vezetők, köztük két volt vezérkari főnök, Izrael belföldi hírszerző ügynöksége, a Shin Bet három volt vezetője, sőt a Moszad három volt igazgatója), akik közzétettek egy videót, mely azzal a felirattal zárult: „Vessünk véget a háborúnak!”? De valóban Izrael barátja mindenki, aki népirtásról beszél? Nem.
Azt azonban izraeliek százezrei vetik fel, hogy a háború már nem Izrael érdekeit szolgálja. Nem is a túszok érdekeit. Az idő bizonyította, öldökléssel egyetlen túszt sem szabadítottak ki, mert a Hamasz gyilkos terroristái ezt akarják. Minél több palesztin áldozatot. Mindig is a saját népüket áldozták fel, hogy a világ közvéleményét gyilkos céljaik mögé állítsák.
Netanjahu a háborút akarja folytatni, mert az ő érdekeit ez szolgálja. Erre nem lehet a hagyományos módon reagálni. Az ügyet nehezíti, hogy Netanjahu illiberális politikus, aki ezzel mindennél távolabb esik a zsidóság fájától. Ezért nehéz objektívnak maradni, de Netanjahu (és barátai) megítélése – pro és kontra – nem befolyásolhatja az ítéleteinket.
*
A Hamaszon kívül Netanjahu az, aki leginkább nem akarja befejezni a háborút. Motívumai enyhén szólva megkérdőjelezhetőek. Tárgyilagos elemzések, izraeli források erősítik meg, hogy Netanjahu személyes politikai céljai, koalíciójámak egyben tartása, a felelősségre vonás elkerülése stb., Izrael érdekei felett állnak. Legalábbis torzítják a helyzetet.
Mikzben már az is komoly kihívás egyeseknek, hogy megkülönböztessék Netanjahut és Izraelt egymástól. Pedig Netanjahu egy politikus, nem egyenlő Izraellel, s nemcsak azért, mert így akarjuk megvédeni Izrael becsületét, hanem leginkább azért, mert Netanjahu és Izrael szellemisége, értékrendje, egész történelme homlokegyenest ellentétes egymással.
A zsidóság (majd később Izrael is) azzal vívta ki magának a világ tiszteletét, hogy még a holokauszt után sem rendezett olyan véres bosszút, mint amilyet Netanjahu. A veszélyes az, ha ebben nemcsak tiszta motívumok és/vagy helyes stratégia vezetik. Nem mindenki hisz abban, hogy az ellenség megsemmisítése a védekezés módja.
Mindenki ismeri a Hamasz terroristái elleni harc nehézségeit. A dél-amerikai országokban bujkáló nácikat azonban felkutatták, és nem bombázták le sem Argentinát, sem Braziliát, hogy majd csak eltalálnak közöttük ott bujkáló nácikat is. Nem lehet minden palesztint terroristának tekinteni, a Hamasz támogatóit sem, nem mindenkinek azonos a felelőssége.
Izrael és a zsidóság azzal vívta ki a világ elismerését, hogy minden szenvedés ellenére hű maradt mindig önmagához, az emberi élet tiszteletéhez. Bármit tettek vele, soha nem lett olyan, mint az ellenségei. Ezért is elpusztíthatatlan ez a nép, de ha ezt elveszíti, mindent elveszít, ami számára fontos. A Hamasz éppen ezt akarja: Izrael legyen olyan, mint ők.
*
Miután Netanjahu bejelentette, hogy Gáza teljes megszállására törekszik, összeállt a kép, ami az ő fejében van. Ebbe a képbe beleillik a tervszerű éheztetés (akár igaz, akár nem), de a palesztinok sokak által népirtásnak nevezett tervszerű elűzése is. Ezért egy kívülálló azt láthatja, hogy ez a kimondatlan cél: kiirtani őket Gázából örökre. Bármilyen eszközzel.
Miután Trump megnyerte az elnökválasztást, s bejelentette, hogy Gázában a palesztinok helyén bornírt trumpista üdülőparadicsomot hoz létre, sokak számára nem lehet másképp értelmezni azt, ami Gázában történik, mint a The Trump Organization korrupt építkezése előtti tereprendezésként. Netanjahu a telket üríti és takarítja ki Trump előtt.
Csak valaki ki ne ejtse a száján véletlenül, hogy a palesztin kérdés végső megoldása a cél, mert azzal a leggyilkosabb fegyvert adja az antiszemiták kezébe. Miközben ez semmiképp nem hasonlítható az auschwitzi haláltábor tömeggyilkosságához, ahogy a világ bármely más népirtása sem. Már csak ez hiányzik, hogy beteljesüljön a Hamasz álma.
Még az is érthető lenne a történelem ismeretében, ha a szándék a palesztinok végleges eltávolítása lenne, amiről az október 7-i embertelen barbár vérengzés után lehet vitatkozni, de nem így: éheztetésnek és a népirtásnak a látszata is megengedhetetlen. Izrael nemcsak a világ rokonszenvének elvesztésével, hanem megnyerésével is reagálhatott volna.
A kiéheztetett izraeli túszok csontra soványodott fotói már nem segítenek. Sem a palesztin gyerekeken látható hús (morbid az egész összehasonlítás), mert a túszokat a Hamasz nevű terrorszervezet éhezteti halálra, Izrael viszont nem terrorszervezet, nem is kerülhetne ebbe a látszatba. Izraeli segélyek nem kerülhetnének a Hamasz kezébe.
Ha Izraelt így kell megvédeni, hogy már a Hamaszhoz kell mérni, az már régen rossz. Ha Netanjahu vezetésével Izrael olyan lesz, mint a Hamasz, akkor Izrael veszített. Ez volt az ellenség célja. Azért gyűlölték Izraelt, mert más és különb. Ha ezt a fölényét elveszíti Izrael és a zsidóság a világ szemében, a Hamasz elérte, amit akart.
Netanjahu pedig ezt kockáztatja, amivel a Hamasz tervét hajtja végre. Az nem normális, hogy az október 7-i véres leszámolás után a zsidók érezhetnek súlyos pillantásokat szerte a világban. Ennek azért oka van. Nemcsak az antiszemitizmus. Valakik valamit itt elrontottak.
*
Azért ennél lehetne okosabbnak is lenni, s nem belesétálni az ellenség csapdájába. Ám itt vélhetően nem az ész hiányzik hozzá, hanem az őszineség. Tragédia, hogy Izraelnek olyan miniszterelnöke van, akit bírálói szerint nem érdekel semmi más, csak a hatalom, ennek rendel alá mindent. Valós veszélyt használt politikai célokra, s Izrael Netanjahu foglya lett.
Azért nem érdemes a részletekbe belemenni, vitatkozni (s aztán elveszni abban), mert itt mindenre hozható példa és az ellenkezőjére is. Ami perdöntő, hogy láthatóan nem(csak) tévedésekről és nehéz harci terepről van szó, hanem a szándékról is. A Hamasz a felelős mindenért. Valóban izraeli puskák elé állítják a gyerekeket, de nem muszáj meghúzni a ravaszt.
Ha egy kórházban, iskolában bujkálnak terroristák (és mindenki tudja, hogy ott bujkálnak, a civileket pedig élő pajzsnak használják), de ott gyerekekek lehetnek, akkor nem muszáj kilőni egy bombát. Elfogják őket később és másképp. Korábban is voltak emiatt tévedések, „balesetek”, de most alig lehet letagadni azt, hogy keverednek az események.
Vannak háborús áldozatok, vannak tévedések, de tetten érhető a szándékosság is. Minden egyidejűleg van jelen.
Ha látszik a szándék, amelynek célja az, hogy elüldözzék a palesztinokat, akkor nem lehet hitelesen érvelni arról, hogy nem zárják el őket az élelemtől, vagy nem éheztetnek halálra gyerekeket, nem szándékosan lőnek élelmiszerre várókra. Nem lehet azt mondani, hogy nem ezért nincs vége a háborúnak. Egészen addig, amíg egyetlen palesztin marad.
Ha a világnak ez úgy látszik, hogy civileket ölnek, ami eddig a terroristák stratégiája és módszere volt, akkor nincs értelme a számháborúnak, hány áldozatot hazudik a Hamasz. Izraelnek nemcsak a gázai háborút kell megnyernie, hanem a világ közvéleményéért vívott háborút is, mert a Hamasz ezért indította a háborút Izrael és a zsidóság ellen.
Netanjahu pedig kiszolgálja ezt az igényt, vagy finoman szólva, nem tesz meg mindent, hogy a Hamasz és a világ antiszemitái ne fordíthassák ezt Izrael és a zsidóság ellen. Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. A hitelesség és az őszinteség meggyőző tud lenni, ha van.
S ez az, ami új elem az izraeli politikában. Nemcsak az ellenségei keltik a rossz hírét. Ez a mentalitás többet árthat Izraelnek, mint a világ összes antiszemitája. Ez teljesen idegen a zsidóság szellemiségétől. A zsidókat éppen azért üldözték mindig, mert mások voltak. Nem válhat Izrael olyanná, mint az ellenségei. A világ szemében sem.
Ezzel megkérdőjeleződik, relativizálódik mindaz a szellemi, erkölcsi érték, amit a zsidóság adott és képvisel ma is a világban. Nincs ennél fájdalmasabb veszteség, s ezen a tagadás nem segít. Izraelnek a látszatot is meg kellene őrizni, s lennének ennek megfelelő módjai. De Trump hatalomra jutása, az amerikai keresztény szélsőjobb támogatása, olaj a tűzre.
*
Különösen azután, hogy sokaknak nyilvánvaló a szándék: Gáza kiürítése és a palesztinok eltüntetése örökre. A világot nem érdeklik a részletek és a nehézségek, azt kérdezik, hogy Izrael nem tudna ennél kifinomultabban harcolni? Nem lehetne, hogy a terroristákat lelövik, a gyerekeket pedig etetik? Nem ez áll közel Izrael és a zsidóság szellemiségéhez?
Addig nem mennénk el, hogy Netanjahut a názáreti vándorprófétához hasonlítsuk, vagy akárcsak vele szembesítsük, aki azt mondta, hogy „ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére”. Jézus is zsidó volt, s nem volt rosszabb zsidó, mint Netanjahu. Az összehasonlítás is blaszfémia.
Hogyan lehet, hogy a Hamasz terroristáit üldözik, de a Hamasz terroristáinak kezébe kerül az izraeli segélyszállítmányok nagy része? Miért nem az izraeli katonák etetik az éhezőket? Bármilyen naiv kérdések ezek, a világ így gondolkodik. Jézus pedig nem pogányoktól vette ezeket a tanokat, hanem a zsidóság szent könyveiből, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenétől.
Ha csak egy kicsit fogadjuk el az önmeghatározását, akkor abból az következik, hogy ő a zsidóság szellemi lényegét képviselte, fogalmazta meg. Netanjahu mindennel szemben áll, amit valaha zsidónak, Izraelnek, értéknek mondtak. Miért nem lehet ezt kimondani? Miért félnek sokan attól, hogy ezzel növelik az antiszemitizmust, s nem az ellenkezőjével?
Miért kell, hogy egy politikus minden hibája, bűne, tévedése Izrael és az egész zsidóság fejére szálljon? Izraelnek is voltak rossz királyai és gonosz vezetői, elég a Szentírásba is belelapozni. Isten sem védte meg őket azért, mert Izrael és a zsidóság vezetői voltak. A próféták szemben álltak velük. A világ szemében ez lenne hitelesebb.
De hol vannak Izrael igaz „prófétái”, akik ezt megmondják? Izrael védelme nem azonos Netanjahu megvédésével. Nem igaz, hogy Izraelt csak úgy lehet „megvédeni”, ahogy Netanjahu teszi. Ez még katonailag sem igaz, ezt hozzáértő izraeli katonák, szakemberek mondják. Ezért gondolják sokan, nemcsak antiszemiták, hogy a cél már nem ez.
Vannak antiszemiták, mindig is voltak, mindig is lesznek. De az antiszemiták nem tudnak ártani Izraelnek, mert az antiszemitáknak csak az antiszemiták hisznek. Izraelnek az tud ártani, ha elveszíti az önazonosságát, eddig becsült értékeit, s a világ közvéleményének támogatását és szimpátiáját: ha Netanjahu azt hajtja végre, amit a Hamasz szeretne.
A Hamasz október 7-i tömegmészárlásának célja az volt, hogy Izraelt meggyűlöltesse a világgal. A napokban a New York Times egyik kolumnistája írta őszinte aggodalommal, hogy Izraelnek nemcsak a gázai háborút kell megnyernie (már megnyerte), hanem a világ közvéleményének szimpátiájáért vívott háborút is, s ebben a háborúban vesztésre áll.
Ha Izrael és a zsidóság nem különbözteti meg magát Netanjahutól, annak a világra nézve is végzetes következményei lehetnek. Mert voltak antiszemita propagandisták, akik már akkor népirtásról beszéltek a palesztinkodó antiszemita tüntetéseken, amikor Izrael még el sem kezdte a Hamasz ellen indított gázai háborút. De most már nemcsak azok vannak.
Izrael elveszítheti a világ megbecsülését egy terrorszervezet átlátszó csapdájába besétálva, amivel történelmi, szellemi-kulturális értékeit és örökségét tagadja meg. Egy Finkeltsein-tanítvány miatt, aki a maga javára használta mindig a terrorista fenyegetést. Ott tartunk, hogy sikerült az egész világot Izrael ellen hangolnia és a palesztinok mellé állítania.
Akik Izrael és a zsidóság iránti szeretetből, a Hamasz végső céljainak, Izrael ellenségeinek ismeretéből, minden fenntartás nélkül megvédik Izrael jelenlegi miniszterelnökét, akaratuk ellenére Netanjahu oldalán rossz oldalra kerülhetnek, mert miközben mindenben igazuk van, amit mondanak, Netanjahu nem az, aminek mondja magát. Elítélet nélkül így van.
Lehet antiszemitázni, de a nyugati demokráciák tiltakozása egyértelmű üzenet: elismerik a palesztin államot. Izraelt sikerült az illiberális, szélsőjobboldali keresztényfasiszta szekták szintjére, s korlátai közé szorítani. Bekövetkezhet, hogy a baloldali, demokrata identitás része lesz az Izrael-ellenes, palesztinbarát mentalitás, ami a Hamasz terve és csapdája.
Ez maga a tragédia. Ha demokratának lenni azt jelenteni, hogy antiszemitákkal kell egy táborba lenni. Miközben az igazi antiszemiták a másik oldalon vannak, a demokratáknak kell az identitásuk részévé tenni az Izrael-ellenességet, mert emberi jogokat védenek. Olyanok csapdája miatt, akik az „emberi jogokat” fejek levágásával gyakorolják.
*
Tragédia, hogy tájékozatlan fiatalokat löknek antiszemiták karjaiba, akik antiszemitizmussal fertőződnek meg, mert csak azt látják, amit Netanjahu művel, s nem tudják elválasztani Netanjahut Izraeltől. Mert nem tudják, hogy Netanjahu a zsidóság szellemiségétől idegen, s ma már azzal ellentétes háborút folytat. Ki lehet ezt mondani?
Jó lenne, ha Izrael barátai, a zsidóság képviselői és kiválóságai, szembenéznének a valóság tényeivel, mert most valami más történik, mint Izrael eddigi története során. Izraelt védeni nem lehet úgy, hogy Netanjahut védik. Izraelt Netanjahutól kell megvédeni elsősorban, s a világ számára világossá kellene tenni, hogy Izrael és a zsidóság nem azonos Netanjahuval.
Még akkor sem, ha ténykedése keveredik és összemosódik Izrael érdekeivel, védelmével. Különbséget kell tudni tenni, mi ebből az igaz, s mi ebből a hamis. Csak ez segíthet a mai helyzetben, ahol már nem a háború kimenetele a tét (bár az egyre rosszabb kimenetelű is lehet), hanem Izrael és a zsidóság tekintélye, jó híre és értékeinek védelme.
Netanjahu azonosítása Izraellel olyan, mintha Trumpot azonosítanánk Amerikával. Pedig Trump mindennel szemben áll, amit Amerikának, amerikai értéknek lehet nevezni. A baj a dolgok összekeverése. Ha valaki kiáll tényleges civil áldozatok, gyerekek mellett, az még nem jelenti azt, hogy az ún. „palesztin ügy”, amit annak neveznek, igaz ügy lenne.
Mert közben semmit nem változott az, hogy Izrael a terrorizmus célpontja, Izraelnek joga van megvédeni magát. De észre kell venni, ha tisztátalan személyes érdekek is vannak, s keverednek a zsidóság jogos önvédelmével, lejáratva Izraelt. Semmit nem akarnak jobban Izrael ellenségei és az antiszemiták, mint Netanjahut látni Izraellel azonosítva.
A világ a feje tetejére állt: a szélsőjobboldal azonosítja magát Izraellel és a zsidósággal. Oda süllyedve, hogy Trump a zsidóság nevében támad minden értéket, ami a zsidóságnak mindig a legfontosabb volt: a tudás, az oktatás, a sokszínűség, az egyenlőség, a jogállam és a demokrácia értékeit. Szüksége van erre a zsidóságnak? Ezek és így védjék meg?
A liberálisokat pedig betolják a barikád mögé, az antiszemiták közé. Megfordítják a zsidó értékrendet, s a zsidóság a szélsőjobboldallal kerül egy táborba. Fasisztákat támogatnak, mert azt gondolják, hogy ők védelmezik Izraelt. De nem Izraelt védelmezik, hanem egy szélsőjobboldali politikust, aki többet árt Izraelnek, mint az antiszemiták.
Izrael védelme nem Netanjahu védelme. Aki ezt összemossa, az Izrael vesztét készíti elő.
(Az eredeti írás javított és kiegészített változata.)
