Most érzékelhető igazán, mekkora hibát követett el az ABC, amikor Trump megalapozatlan, jogilag nevetséges, de megfélemlítő retorikával előadott perei elől megfutamodott, inkább 16 millió dollárt fizetve peren kívüli egyezségeket ajánlott. Hasonlóan megalkuvóak voltak azok az egyetemek is, amelyek ugyanezt tették, a Harvardot kivéve, amely nem hátrált meg, hanem szembeszállt vele, és győzött. Aki ellenáll, győz. Aki enged veszít.
Ez pedig csak bátorította Trumpot arra, hogy a sajtót így próbálja elnémítani. Legújabban a New York Times ellen indított pert, amelyben 15 milliárd dolláros kártérítést követel. A cél nem a per formális megnyerése, hanem a New York Times és a kritikus sajtó elnémítása és térdre kényszerítése. Trump azt akarja, hogy a New York Times kövesse az ABC példáját.
Az összeg nagysága – nem véletlenül – meghaladja a New York Times tőkéjének mértékét, és arra épít, hogy ha megalkuvóak a jogászok és a tulajdonosok, akkor inkább egy kisebb összeg megfizetésével elkerüljék a lap megszűnését kockáztató pert. A jövőben pedig ne is írjanak bármilyen kritikus cikket Trumpról. Ez üzenet lenne minden más újságnak is.
Maga az eljárás az autokratikus rendszerek tipikus eljárása a sajtó elhallgattatására, amikor hatalmas összegekre perelik a médiát, amivel a szólásszabadságot korlátozzák a perek útján történő zaklatással. Ez Amerikában sérti az Első Alkotmánykiegészítést, de Trumpot ez nem érdekli: a perrel gyűlöletet gerjeszt a megtámadott újsággal szemben.
A Bizottság az Újságírók Védelméért megjegyezte, hogy „az ilyen típusú rágalmazási perek hátborzongató üzenetet küldenek, és időigényes és költséges jogi eljárásokba sodorhatják a hírmédiát”. Maga a beadvány egy 85 oldalas rágalmazás Trump dicsőítésével keverve. Az, hogy ilyen pereket egyáltalán befogadnak, az igazságszolgáltatás hibája.
Trump azt állítja, hogy célja az „újságírás integritásának helyreállítása”, ami a trumpista újbeszél nyelven azt jelenti, hogy Trumpról csak jót és szépet, hízelgőt és dicsérőt lehet írni, a korlátlan hatalmát pedig nem lehet sem akadályozni, sem megkérdőjelezni. Miközben a sajtónak éppen ez a feladata.
A New York Times ezt teszi, méghozzá megbízhatóan és hitelesen, ezért a világ egyik legtekintélyesebb lapja. Egy diktátornak viszont éppen ezért a legfőbb ellenség.
A New York Times egyelőre nem hátrál, a lap kiadója közölte, nem adják meg magukat Trumpnak, harcolni fognak az igazságért. A lap közölte, hogy ennek a pernek nincs alapja, hanem kísérlet a független tudósítások elfojtására és elriasztására. „A New York Timest nem fogják eltántorítani a megfélemlítő taktikák. Továbbra is félelem és részrehajlás nélkül fogjuk vizsgálni a tényeket.”
Trump azt állította, hogy a New York Times „a Demokrata Párt szócsöve”, ami kevésbé mondható el róla, mint a Fox News-ról és más szélsőjobboldali csatornákról, hogy Trump szócsövei, ami még igaz is. De az nem számít. Ahogy saját gyűlöletbeszéde sem számít, viszont a személyével és a tetteivel kapcsolatos minden kritikát annak nyilvánít.
Trump a Charlie Kirk elleni gyilkosságot is politikai ellenfelei és a sajtó elleni támadásokra használja fel. Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy az elkövetőnek milyen volt a politikai beállítottsága, s az miért távolodott el szülei republikánus felfogásától. De attól még nem kellene megölnie senkit, elvileg még mindenkinek lehet nem republikánus ideológiája.
Főleg, ha az elmúlt tíz évben, Trump megjelenése óta, annyit változott, mint a republikánus párt. Trump az elfogadhatatlan gyilkosságot és a közéletben megerősödött erőszakot nem saját magának, uszító gyűlöletbeszédének, hanem a politikai ellenfeleinek és a kritikus sajtónak tulajdonítja. A vele szembeni kritika szerinte gyűlöletbeszéd, amit el kell némítani.
Különösen veszélyes ez akkor, amikor nyilvánvalóan az alkotmányos rend került veszélybe a kormányzása által. Az erre irányuló kritikát, amely a diktatúrától, autokratikus rezsimtől félti az országot, Trump „radikális baloldali” gyűlöletbeszéddé nyilvánítja, azt teszi felelőssé Charlie Kirk haláláért.
Miközben a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, a demokratikus kritika pedig alapjog. Ha Trump sikerrel jár, a független sajtó elnémítása és a diktatúra kiépítése jogi eszközökkel kezdődik. Miközben éppen a jognak kellene megvédenie az alkotmányos szabadságot és a demokráciát. Ha a jog kapitulál, nincs védelem a diktatúrákkal szemben.
