A térképen alig látható Perim szigete, mégis olyan helyen fekszik, ahol néhány fegyveres egy egész világgazdaság idegeire léphet. Az Irán támogatását élvező jemeni húszik elfoglalták a Báb el-Mandeb-szoros közepén fekvő szigetet, miután megszerezték Mokha kikötőjét és előrenyomultak a Vörös-tenger déli partvidékén. A hadművelet helyi területfoglalásnak látszik, de következményei messze túlnyúlnak Jemenen. Az egész világot fenyegetik.
A Báb el-Mandeb, magyarul a Könnyek kapuja köti össze az Indiai-óceánt a Vörös-tengerrel, azon keresztül pedig a Szuezi-csatornával és Európával. Ezen halad át a világkereskedelem jelentős része, köztük az Ázsia és Európa között szállított olaj, cseppfolyósított földgáz, ipari áru és fogyasztási cikk. Ha a hajók nem érzik biztonságosnak ezt az útvonalat, Afrika déli csücskét, a Jóreménység fokát kell megkerülniük. Ez hetekkel hosszabb utat, több üzemanyagot, magasabb biztosítási díjat és végül drágább árukat jelent.
Perim, amelyet arabul Majjúnnak neveznek, éppen ott fekszik, ahol a szoros két hajózható ágra válik. A sziget birtokosa nem zárhatja le egyetlen mozdulattal a tengert, de rakétákkal, drónokkal és gyorsnaszádokkal olyan fenyegetést teremthet, amelyhez nem szükséges minden hajót eltalálni. Elég, ha a hajótulajdonosok, a biztosítók és a kapitányok úgy döntenek, hogy a kockázat vállalhatatlan.
A húszik már korábban is bizonyították, hogy képesek kereskedelmi hajókat megtámadni. A mostani területi nyereség azonban közelebb viszi őket a forgalomhoz, és biztosabb utánpótlási útvonalat teremthet a jemeni szárazföld felől. A Critical Threats Project elemzői arra figyelmeztetnek, hogy Perim csak akkor válik valódi katonai támaszponttá, ha a húszik meg tudják tartani a hozzá vezető partvidéket. Mokha elfoglalása ezért legalább olyan fontos, mint maga a sziget.
A történet másik szereplője Irán, de hiba lenne a húszikat egyszerű teheráni távirányítású alakulatnak tekinteni. A két fél érdekei most találkoznak. Irán a Hormuzi-szoros körüli háborúban nyomást akar gyakorolni az Egyesült Államokra és szövetségeseire. A húszik közben saját jemeni uralmukat terjesztik ki, gyengítik a nemzetközileg elismert kormányt, és olyan hatalmi pozíciót építenek, amelyből később ők szabhatják meg a hajózás feltételeit. Teherán támogatása fontos számukra, de a döntéseiket nem feltétlenül Teherán hozza meg.
A fejlemény azért különösen veszélyes, mert a Közel-Kelet másik nagy tengeri kijárata, a Hormuzi-szoros már hónapok óta bizonytalan. Szaúd-Arábia az ottani kockázat miatt egyre több olajat próbál a kelet-nyugati vezetéken át a Vörös-tengerhez, Janbu kikötőjébe vinni. Perim elfoglalásával ennek az elkerülő útvonalnak a biztonsága is megkérdőjeleződött. A szaúdi vezetés így két szoros közé szorult, miközben mindkettőnél Irán vagy egy iráni szövetséges képes zavarni a forgalmat.
Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös amerikai katonai segítséget kért Donald Trumptól a húszik ellen. Az amerikai elnök közvetlen csapásokat nem ígért, hírszerzési és célfelderítési támogatást azonban igen. Washington vonakodása érthető. Az Egyesült Államok már így is elhúzódó háborút vív Iránnal, és egy új jemeni front megnyitása könnyen ugyanabba a csapdába vezethet, amelyből Amerika az elmúlt évtizedekben többször próbált kiszabadulni.
Csakhogy a be nem avatkozásnak is ára van. A kőolaj világpiaci ára ismét száz dollár fölé emelkedett, a hajózási kockázat pedig nemcsak az energiahordozók árát hajtja fel. A drágább szállítás megjelenik az élelmiszerben, az ipari alkatrészekben, az elektronikában és minden olyan termékben, amely hosszú ellátási láncon jut el a vásárlóhoz. A jemeni front ezért nem távoli háborús hír, hanem inflációs tényező egy amerikai vagy európai család bevásárlókosarában.
A húszik előretörése a szaúdi politika kudarcát is megmutatja. Rijád éveken át óriási katonai fölénnyel próbálta megtörni a mozgalmat, miközben a bombázások és a blokád súlyos humanitárius katasztrófát okoztak Jemenben. A húszikat nem sikerült felszámolni. Ellenkezőleg, a szervezet ma nagyobb területet ellenőriz, fejlettebb fegyverekkel rendelkezik, és már nemcsak Jemen jövőjét, hanem a nemzetközi kereskedelem biztonságát is befolyásolja.
A nemzetközileg elismert jemeni kormány erői ellentámadásra készülnek, szaúdi légicsapásokról is érkeztek jelentések. Egy gyors visszafoglalás azonban bizonytalan, és a harcok önmagukban is tovább növelik a hajózás veszélyét. A következő napokban az lesz a döntő, hogy a húszik képesek-e megszilárdítani a szárazföldi utánpótlási vonalaikat, telepítenek-e fegyvereket Perimre, és megpróbálják-e magukat a szoros új őreként elismertetni.
A világ sokáig úgy kezelte a jemeni háborút, mint egy távoli és megoldhatatlan regionális konfliktust. Perim elfoglalása megmutatja ennek a közönynek az árát. Egy szétbombázott, éhező országban megerősödött fegyveres mozgalom most ott áll Európa és Ázsia egyik legfontosabb kereskedelmi kapujában. A húsziknak nem kell lezárniuk a szorost ahhoz, hogy mindenki fizessen. Elég, ha hitelesen megmutatják, hogy megtehetnék.
