Helyszíni tudósítónktól
Az Inter Miami Lionel Messi és Luis Suárez góljával megfordította a San Diego elleni mérkőzést, majd a védelme másodszor is elkövette ugyanazt a hibát, és újra elajándékozta a győzelmet. A 2–2 nem balszerencsés botlás, hanem egy állandó problémával küzdő csapat visszatérő tünete: miközben elöl világsztárok próbálják megnyerni a mérkőzéseket, hátul nincs egy megbízható kapus és egyetlen középhátvéd, aki képes lenne megszervezni a védelmet.
Ez már a Miami negyedik egymást követő döntetlenje a bajnokságban. A négyből háromszor vezetett, mégsem tudott nyerni. Egy bajnoki címre pályázó csapatnál ez nem átmeneti formahanyatlás, hanem szerkezeti hiba. Az Inter Miami 26 mérkőzés után 46 ponttal áll, tizenegy ponttal lemaradva a Keleti Főcsoportot vezető Nashville mögött. A San Diego eközben három vereséggel érkezett Miamiba, az előző mérkőzésén 5–0-ra kapott ki a Philadelphiától, és a rájátszást érő helyektől is távol állt. S kevésen múlott, hogy végül győzzön.
Ezt a mérkőzést is a Miaminak meg kellett volna nyernie. Nem azért nem nyerte meg, mert Messi és Suárez nem tett eleget, hanem azért, mert a védelem még két ilyen támadó teljesítményét is képes semmivé tenni. Cristian „Kily” González első MLS-mérkőzésén ült a Miami kispadján, miután a csapat a hét közepén 2–0-ra legyőzte a Cruz Azult a Campeones Cup döntőjében. Az új edző azonnal megkapta ugyanazt a problémát, amely elődeit is kísértette: hiába van a pályán Messi, Suárez és Rodrigo De Paul, ha mögöttük a védelem egyetlen pontos átadástól szétesik.
A San Diego már a 12. percben vezetést szerzett. Jeppe Tverskov a saját térfeléről indította Anders Dreyert, aki a Miami védelmének közepén, szinte akadálytalanul futott kapura. A védők rosszul helyezkedtek, nem tartották a vonalat, nem követték a támadót, és senki nem biztosított. Dreyer átemelte a labdát Dayne St. Clair fölött. Egyetlen átadás elég volt ahhoz, hogy a Miami teljes védelme megszűnjön létezni.
Messi a 24. percben válaszolt. A jobb oldalról elvégzett szabadrúgása úgy szállt át a védők és támadók között, hogy senki nem ért hozzá, a labda pedig a hosszú sarokban kötött ki. Ez volt Messi huszadik bajnoki gólja a szezonban és a százegyedik találata az Inter Miami színeiben. Sorozatban harmadik MLS-idényében érte el a húszgólos határt, amire előtte csak Denis Bouanga volt képes. De Messi vezeti az amerikai bajnokságban az assist listát is: ő adta a legtöbb gólpasszt.
Messi nemcsak gólt szerzett ezen a mérkőzésen. Tíz lövése volt, ezek közül öt találta el a kaput, három helyzetet készített elő. Összesen 14-szer ért labdához az ellenfél tizenhatosán belül. Ez 14 gólveszély. A Miami támadójátéka szinte teljes egészében körülötte forgott. Amikor kellett, visszalépett labdáért, irányított, megindult, helyzetet teremtett és kapura lőtt. A San Diego kapusa, CJ dos Santos hat védéssel akadályozta meg, hogy Messi egymaga eldöntse a mérkőzést.
A szomorú az, hogy Santos korábban a Miami kapusa volt, most pedig a Miaminak nincs rendes kapusa. St. Clair mellett szinte minden bemegy, ami kapra tart, és nem találják őt telibe. Ez behozhatatlan hátrány: nincs kapus és nincs középhátvéd. Falcon lassú, ehhez képest állandóan előre megy és nem ér vissza. Minden kontratámadás gólveszély és a legtöbb esetben gól. Egy középhátvédnek irányítania kell a többi védőt is, de ebből semmi nincs. A Miami már rengeteg játékost összevásárolt, de egy igazi kapust és középhátvédot még nem vett.
Márpedig enélkül nem lehet. Csodálatos az új stadion, amelyben még a tetőt is be tudják zárni, ha esik az eső, és az esős évszakban, amikor a bajnokság zajlik, ez gyakran előfordul. Csak egy védelmet nem tudnak felállítani. A közönség csodálatos, akkor is ünnepel, ha az utolsó percekben rendszeresen gólt kapnak és kicsúszik a győzelem a kezükből. Ez a közönség, amely Miamiban kapott egy dél-amerikai latin csapatot, a világ legjobb jétékosával, ennél többet érdemel. Mindenki látja az okot és nem történik semmi.
Pedig a Miami a második félidőben átvette a vezetést. A 74. percben Rodrigo De Paul beadását Luis Suárez közelről a kapuba juttatta. Suárez tizenharmadik bajnoki gólját szerezte, De Paul pedig tizenkettedik gólpasszát adta. A két öreg világsztár ismét megtette, amit vártak tőlük: Messi visszahozta a csapatot a mérkőzésbe, Suárez pedig megfordította az eredményt. Nyolc percig úgy látszott, ez elég lehet. Aztán a Miami védelme ugyanúgy kapott gólt, mint az első félidőben. S ahogy szinte minden meccsen.
A 82. percben megint Tverskov indított, megint Dreyer futott be a középső védők mögé, és megint senki nem akadályozta meg. A dán támadó jól időzítette a megindulását, átvette a labdát, és megszerezte saját maga, illetve a San Diego második gólját. Nem új taktikai húzás lepte meg a Miamit. Ugyanaz történt, mint az első gólnál. Ugyanaz az átadó, ugyanaz a gólszerző, ugyanaz a középen szétnyíló védelem. A csatár négy Miami védő között rúgott gólt, mintha a kapuban nem is állna senki.
Egy hibát el lehet követni. Ha ugyanazt a hibát hetven perc múlva ugyanaz a két játékos ugyanúgy bünteti meg, az már nem pillanatnyi kihagyás, hanem szerkezeti probléma. A Miami a végén még megnyerhette volna a találkozót. Dos Santos kétszer is védte Messi lövését, a másik oldalon pedig St. Clair a 96. percben Kieran Sargeant próbálkozását hárította, amivel legalább a vereségtől megmentette a csapatot. Hogyan? A csatár belelőtte a labdát.
Ez azonban nem változtat azon, hogy a Miami kapujában és a védelem közepén nincs meg az a biztonság, amely nélkül komoly csapat nem létezhet. St. Clair ettől még nem lett megbízható kapusa a Miaminak. A két San Diego-gólnál kiszolgáltatott helyzetbe került, de egy jó kapus nem csupán a lövéseket hárítja: irányítja a védelmet, felismeri a veszélyt, és uralja a mögötte levő területet. A Miami kapujából ez a tekintély hiányzik. Előtte nincs egy olyan középhátvéd, aki rendet tartana, összefogná a védősort, és az első gól után megakadályozná, hogy ugyanaz még egyszer megtörténjen.
Kily González sem próbálta szépíteni a történteket. A Miami védekezésében látott hibákat „borzalmaknak” nevezte. Ennél pontosabban nehéz lenne fogalmazni. Az új edző az első bajnoki mérkőzésén megtapasztalhatta, nem az Inter Miami támadójátékát kell megjavítania. Messi és Suárez még mindig képes gólt szerezni, De Paul képes kiszolgálni őket, a csapat pedig képes helyzeteket kialakítani. A probléma az, hogy minden megszerzett gól után attól kell tartani, mikor omlik össze újra a védelem.
A Miami öt bajnoki óta veretlen, de ez a statisztika félrevezető. Négy egymást követő döntetlen nem sikersorozat, hanem elveszített pontok sora. A csapat olyan mérkőzéseket nem tud lezárni, amelyeken már megszerezte a vezetést. Ahelyett, hogy a végén kontrollálná a játékot, újra meg újra lehetőséget ad az ellenfélnek a visszatérésre.
Messi 39 évesen sem azért van a pályán, hogy minden mérkőzésen kijavítsa egy rosszul felépített keret hibáit. Suárez sem fog örökké gólokat szerezni. Az Inter Miami rendkívüli támadókat halmozott fel, miközben elmulasztotta a futball legegyszerűbb alapjait: kell egy kapus, akiben meg lehet bízni, és kell egy középhátvéd, aki vezeti a védelmet.
A klub látványos neveket, trófeákat és nemzetközi tekintélyt akar. De egy komoly futballcsapatot nem lehet csak a támadók felől felépíteni. Ha a Miami nem igazol sürgősen valódi kapust és valódi középhátvédet, Messi és Suárez újra meg újra hiába fordítja meg a mérkőzéseket. Mert amit ők elöl felépítenek, azt ez a védelem hátul néhány másodperc alatt lerombolja. Egy Miami-szurkoló egyetlen percig nem lehet nyugodt, mert ez a védelem mindenre képes: abszolút megnyert meccseket percek alatt képes vesztésre fordítani.
Bartus László
