Magyar Péter hetekkel ezelőtt még úgy beszélt a vagyonadóról, mint egy történelmi igazságtételről. Ez arra utal, hogy a vagyonadó azokat sőjtja, akikről úgy gondolják, hogy tisztességtelenül jutottak a vagyonukhoz. De mindenkire igaz ez, aki jelentős vagyonra tett szert? S valóban akkor bevételt hoz, mint amire számítanak? A pénzügyminisztérium sem remél annyi pénzt, amit a miniszterelnök a kampányban megígért. Ez pontosan megmutatja, mennyire könnyű nagy szavakat mondani egy stadionban, és mennyire nehéz utána tartani azokat.
A terv szerint a vagyonadó azokat sújtaná, akiknek nettó vagyona meghaladja az egymilliárd forintot, évi egy százalékos mértékkel. Magyar még nyáron 300-600 milliárd forintos bevételről beszélt, ami komoly összeg lett volna a lyukas magyar költségvetésben. Most azonban Kármán András pénzügyminiszter szűk körben ennek már csak a töredékét várja, 450 milliárd forintnyi hiány tátong a tervezett és a valóban behajtható összeg között. Ez azt jelenti, hogy a kormány egy olyan bevételi forrásra épített, amely szinte biztosan elfolyik a kezei közül.
A nemzetközi tapasztalat rendre ugyanazt mutatja: ha egy kormány bejelenti a vagyonadót, az érintettek azonnal átalakítják a tulajdonosi struktúrájukat, külföldre vagy zárt konstrukciókba menekítik vagyonukat, és mire a törvény hatályba lép, a papíron gazdag emberek már szegényebbnek látszanak, mint valójában. Ez egyszerű pénzügyi logika, és minden kormánynak, amely valódi vagyonadót akar, előre kell erre számítania. Ehelyett most úgy tűnik, a Tisza-kormány pontosan azt a hibát követte el, amit az elmúlt évtizedek magyar adópolitikája is rendre elkövetett: bejelentette a nagy számot, mielőtt kiszámolta volna.
Közben azok, akiket a törvény ténylegesen érint, egészen más hangot ütnek meg. A Joint Venture Szövetség szerint a tisztességes vállalkozóknak nem is annyira magával az adóval, hanem azzal a kommunikációval van bajuk, amely bűnözőként állítja be őket. Csorbai Hajnalka, a szervezet elnöke azt mondja, a sikeres vállalkozókat példaképként kellene kezelni, nem gyanúsítottként. A bűnözőket viszont nem megadóztatni kell, hanem bíróság elé állítani.
Egy építőipari cégtulajdonos, aki évtizedek alatt, adót fizetve, munkahelyeket teremtve épített fel egy vállalkozást, nem ugyanaz, mint az, aki uniós pályázati csalásokból vagy állami megrendelésekből lopott vagyont halmozott fel az elmúlt tizenöt évben. Ha a vagyonadó mindkettőt egy kalap alá veszi, az nem igazságtétel, hanem egy újabb elszabott, átgondolatlan intézkedés, amely a legkevésbé bűnös csoportot bünteti a legjobban, mert nekik van bejelentett, jól látható vagyonuk, míg a valódi tettesek réges-régen elrejtették a sajátjukat.
Ez az a pont, ahol Magyar Péternek választania kell, kire is épül valójában ez az adónem. Ha a cél az, hogy az elmúlt tizenöt év alatt állami kapcsolatokból, korrupcióból, uniós pénzek lenyúlásából meggazdagodott kör fizessen most vissza valamit abból, amit elvett, akkor ahhoz célzott, kifejezetten a gyanús vagyongyarapodásra irányuló eszközökre van szükség, nem egy általános, mindenkit egyformán terhelő vagyonadóra.
Erre valók lennének éppen a most bejelentett vagyonosodási vizsgálatok, amelyek húsz évre visszamenőleg nézhetik át a politikusok és családtagjaik vagyonát, és amelyek elsősorban a korábbi Fidesz elit tagjait érinthetik. Ez az eszköz sokkal élesebb és sokkal igazságosabb, mint egy lapos, mindenkire egyformán kivetett adó, amely a valódi bűnösöket éppúgy sújtja, mint a becsületes nagyvállalkozót. De nem lenne nagy meglepetés az sem, ha papíron ezek a vagyonosodási vizsgálatok mindent rendben találnának. Fél évet kaptak rendbe tenni.
A vagyonadó ügye tehát nem egyszerűen költségvetési kérdés. Azt teszteli, hogy az új kormány képes-e különbséget tenni a bűnös vagyon és a becsületes siker között, vagy megint csak a legkönnyebb utat választja, amikor mindenkit egyformán kezel, a fűnyíró elv érvényesül, mert az igazi célpontok üldözése munkával és bátorsággal jár, a mindenkire kivetett adó bejelentése pedig csak egy jó hangzású mondat egy beszédben.
Eddig sajnos ez utóbbi tűnik valószínűbbnek.
