Fennállása óta az első ígéretes cikket írta a 444.hu hírportál. A cikk kivételesen nem leköveti a fasiszta diktatúrát, hanem nevén nevezi. Legalábbis így tűnt „Az orbánizmus előképe: a Töhötöm mozgalom” című cikk olvasása közben, amely korrekt módon bemutatja a fasiszta előképek és a fasizmust ábrázoló szatírák alapján, hogy Orbán Viktor rendszere letagadhatatlanul fasiszta állam, a fasiszta propaganda mintha önmaga paródiája lenne. Míg el nem érkezünk az utolsó bekezdéshez, amikor jön a gyáva árulás, a hazudozás, hogy az Orbán-rendszer mégsem az, aminek látszik.
A 444.hu munkatársai megnyugodhatnak, megtartották ezzel a munkahelyüket, az állásukat. Orbán nem tünteti el a lapjukat a föld színéről, ők pedig továbbra is újságírónak nevezhetik magukat, pedig nem azok. Lehet egy újságot megmenteni hazugságokkal, önmagunk leköpésével, csak nem érdemes. Miután a 444.hu ízekre szedte és bebizonyította, hogy Orbán rendszere fasizmus, ezt írták a cikk végére:
„Persze attól még, hogy egy pártnak a fasisztákéhoz hasonlít a kommunikációja, nem lesz feltétlenül fasiszta. (Például önmagában az, hogy a Fidesz „Isten, haza család” jelmondata egyezik Mussoliniével, nem jelent sokat.) Umberto Eco olasz író és Timothy Snyder amerikai történész világosan leírta, mitől fasizmus a fasizmus.”
Mi pedig azt mondjuk, hogy ami olyan, mint egy fasiszta, úgy kommunikál, mint egy fasiszta, úgy működik, mint egy fasiszta, olyan törvényeket hoz, mint egy fasiszta, olyan propagandát használ, mint egy fasiszta, és ugyanolyan államot épít, mint egy fasiszta, az fasiszta (az ismert kacsahasonlat parafrázisa szerint). Annál aljasabb dolgot elképzelni sem tudunk, mint amikor nyilvánvalóan egzisztenciális érdekből hazudik egy lap, amikor saját bőrét mentve letagadja a valóságot, és azzal félrevezeti az olvasóit, s az országot, amelyet szolgál(nia kellene).
Hazugság, hogy nem jelent sokat a Mussolinivel való párhuzam. Nemcsak az „Isten, haza, család” jelmondat ugyanaz, hanem a rendszer belső lényege. Már 2011-ben bemutattuk, éppen Mussolini rendszere alapján, hogy Orbán Viktor rendszere az Unió első fasiszta állama. Tizenkét év telt el azóta. Ne kelljen már Orbánnak egy fascest, egy fejsze köré kötött vesszőnyalábot az asztalra tenni, hogy felismerhető legyen a lényeget tekintve az azonosság. Mussolinit emlegetni ahhoz, hogy cáfolják Orbán államának fasiszta jellegét, különösen nagy gazemberség.
A fasiszta párhuzamokról szóló cikket nem szemlézzük, részleteit sem közöljük, mert egészben kell elolvasni, az utolsó bekezdéssel együtt. Aki elolvassa a cikket, s utána az utolsó bekezdést is, az megállapíthatja, miért tart itt Magyarország, miért uralkodhat az országon egy primitív fasiszta rendszer, amely tönkreteszi az országot és az életet, kifosztja a magyar államot és hülyét csinálhat mindenkiből. Az ilyen hazug újságírás miatt lehet mindez, emiatt zuhan katasztrófába az ország, amely élő egyenesben közvetíti Magyarország legújabbkori tragédiáját, és letagadja, mi történik.
Megértjük az egzisztenciális szempontokat. El kell tartani a családot, meg kell tudni inni egy sört, de vannak helyzetek, amikor ezt felülírják az események, amikor hőssé kell válni. Miközben ez még nem is az, mert senkit nem akasztanának fel, és senkit nem lőnének agyon, mert ez a fasiszta állam még függ az EU-tól. Az erőszak még nem tart ott, mint az orosz fasiszta államban. De ha az újságírók így dolgoznak, akkor az is bekövetkezik. Vannak helyzetek, amikor egy újságírónak áldozatokat kell hoznia, vagy keresni másik megélhetést. De ez elfogadhatatlan és pusztítóan káros.
Umberto Eco mögé bújni 2023-ban egyszerűen nevetséges. Umberto Eco a 20. század fasiszta mozgalmai alapján alkotta meg a fasizmus definícióját, de már sehol nem oktatnak olyat a politológia tanszékek, hogy azokat a jellemzőket formai sajátosságuk és külső jegyeik alapján lehet használni a 21. századi fasiszta autokratikus rendszerekre. Egy rendszer belső lényege és nem külső formai jegyei döntik el, hogy fasizmusról beszélhetünk vagy nem. A demokrácia külső látszatában megjelenő fasiszta diktatúrák lényegüket tekintve ugyanazok a rendszerek, ezt minden politológus tudja.
Végezetül, mindenkit kérünk arra, hogy olvassa el a 444.hu saját hivatkozását, amelyben Timothy Snyder amerikai történész könyvét elemzi, s amelyben az orosz fasizmusról és annak egyértelmű magyar párhuzamairól ír. Felhívjuk a figyelmet, hogy a 444.hu írásában ezt idézi az amerikai szerzőtől: „A megbízható sajtó kulcsfontosságú Snyder szerint az „örökkévalóság” propagandájával szembeni védekezéshez, ennek megfelelően a könyv első lapján csak ennyi olvasható: „Korunk hőseinek: az újságíróknak”. Ez nem a 444.hu megélhetési firkászainak szól, ők nem újságírók.
Vagyis, ebben az aljas hazugságban, amikor letagadják azt, hogy Orbán rendszere egy fasiszta állam (miután ők maguk bizonyítják ezt be), egy olyan szerzőre és írásra hivatkoznak, aki a fasizmus elleni védekezés legfontosabb (kulcsfontosságú) eszközének a „megbízható sajtót” nevezi. Az újságírókat pedig korunk hőseinek mondja. A 444.hu munkatársai, vezetői, szerkesztői azomban nem korunk hősei, hanem korunk árulói. Olvassák el, ők maguk írták ezeket. Nem ártalmatlan dolog, amit művelnek a világ fasiszta mintaállamában, hogy letagadják azt.
Cinikuskodhatnak, hőzönghetnek, röhöghetnek és gúnyolódhatnak, ahogy szoktak, de kinyalhatják. Saját magukat köpik le, és saját magukat nullázzák le. Árulói ennek a szakmának, gazemberség, amit csinálnak, felelősei annak, ami történik. Mert Magyarország nem így nézne ki, ha ők tisztességesen végeznék a dolgukat, nem kritika nélkül terjesztenék a propagandát, hanem megírnák azt, amit az jelent. Harcolniuk kellene a fasiszmus ellen. Bizony. Az pedig ott kezdődik, hogy nem tagadják le. Nem a képesség hiányzik, hanem a bátorság és a jellem.
*
Ugyanez igaz a többi „ellenzékinek” vagy „függetlennek” nevezett magyarországi újságra is, amelyek belesimulnak ezzel a rendszerbe, a sajtószabadság hamis látszatát keltik, és legitimálják Orbán hazugságát a demokráciáról. Akkor derülne ki, hogy van-e sajtószabadság, ha valódi sajtóként kezdenének el működni. Ahogy ez már ki is derült a Népszabadság és mások esetében. Náluk még az is jobb lenne, ha nem lennének, mert akkor legalább mindenki tudhatná, hogy egy fasiszta diktatúrában él, és el kellene döntenie, hogyan viszonyul hozzá. Ugyanez igaz az ellenzéki pártokra.
Azt felejtsék el, hogy az emberek majd a „sorok között” olvasnak, és „kiérzik” a szövegből, hogy miről van szó. Nem olvasnak a sorok között és nem érzik ki, akik pedig képesek és hajlandóak erre, azok dühöngve tépik szét az ilyen újságokat és zárják be a számítógépeiket, mert nem értik, hogy ezt miért nem lehet elmondani, kimondani, világossá tenni, harcolni ellene. Mocsokság az egész, amit sajtó címén művelnek. Ők ne beszéljenek megélhetési politikusokról, mert ők megélhetési firkászok. Ha egy újságíró hazudik, az olyan kategóriájú bűn, mint amikor egy politikus lop.
Mindenki hülye, aki ezeknek egyetlen fillért is ad. Mindenki hülye, aki ezeket eltartja, mintha ez sajtó lenne. Annyi pénzt önthetnek ezekbe, amennyit akarnak, ebből sajtó, meg sajtószabadság, és demokrácia, meg szabadság soha nem lesz, ha ezeken múlik. Az nem kerül pénzbe, hogy valaki igazat írjon. Ha pedig hazudik, azon a pénz nem segít. Egyetlen politikus, Hadházy Ákos, többet tesz, mint az egész „ellenzéki” és „szabad” sajtó, belőle élnek. Nevetséges és felháborító. Akit megkötöznek, azt meg lehet szabadítani. De aki magát kötözi meg, azt nem.
Ez nem fasisztázás. Hanem tényközlés. Az embereknek tudniuk kell, hogy egy fasiszta diktatúrában élnek, amely hazudik nekik. Ennek megfelelően kell kialakítaniuk a hozzá való viszonyukat. Ehhez pedig egyenesen és világosan kellene beszélni róla, és emelt fővel, egyenes derékkal harcolni ellene. Ez az első lépés, és ebben is megakadályozzák őket. Különben katasztrófa lesz a vége.
