Eddig csupán azt hittük, hogy Karácsony Gergely főpolgármester habitusából fakadóan nem küzdő típus, ezért a politika szorítójában alkalmatlan arra, hogy komoly harcot megvívjon. Márpedig a politikában, különösen az Orbán-banda által megszállt országban, ez alapkövetelmény. Ezért úgy tűnt, hogy pályatévesztése okozta azt, hogy az ellenzéki előválasztás második fordulójában helyette az előválasztás első körében harmadik helyen végzett jobboldali jelölt és Dobrev Klára között lehetett választani, ahol Márki-Zay Péter Orbán propagandájával oszthatta meg az ellenzéket.
A Jelennek adott interjújában azonban Karácsony Gergely bevallotta, hogy nem volt benne 100 százalékig a kampányban, egészen konkrétan azt mondta, hogy „a miniszterelnök-jelölti vitákat untam. Ott voltam, tudtam, hogy ezt nagyjából egymillió ember nézi most, és két kérdés között az jutott eszembe, hogy a gyerekem megy-e röplabdaedzésre”. Ezért alakult úgy a helyzet, hogy a harmadik helyezett jobbolali jelöltnek átadta a helyét, aki utána Orbán gyurcsányozásával támadta az ellenfelét, hergelte, uszította és megosztotta az ellenzéket, amely helyette egy másik Orbánt választott.
Érdemes egy pillanatra megállni itt, mert Karácsony Gergely az, akit az elmúlt tíz évben a balliberális oldal frontemberként kitermelt, aki nem „Gyurcsány”. Ez az ember nemcsak kapitulált az első erőszakos, agresszív, gyűlöletkeltő, megosztó és ellentmondást nem tűrő jobboldalinak, hanem később be is vallotta, hogy az egész nem is érdekelte. Neki ez így volt kényelmes. Amikor elkezdődött a kampány, amikor bejelentette az indulását, amikor létrehozta a 99 Mozgalmat, elfelejtette mondani, hogy őt ez az egész nem érdekli, jobban érdekli a gyerek röplabdaedzése.
Karácsony ezzel olyan helyzetet teremtett, hogy egy Orbán propagandájával uszító jobboldalit pozícinált, amivel a balliberális oldal önfeladását, önmegtagadását idézte elő, rábízva az ország sorsát egy hataloméhes jobboldali emberre, aki a legközvetlenebb ismerősei szerint is még soha semmiből senkinek nem engedett, mindig neki kell, hogy igaza legyen. Akinek a balliberális szavazókon kívül még nincs támogatója, de az általuk megszerzett miniszterelnök-jelöltségetmár a saját felemelkedése állomásaként ünnepli. Az egész róla szól, nem az országról, ehhez használ fel mindenkit.
Közben kikotyogta azt is, hogy a lustasága és az érdektelensége mellett a személyes sértettség és bosszú is vezette, mert a főpolgármesteri tevékenységével időnként elégedetlen DK, személyesen Gyurcsány, „megzsarolta”. Most kiderült, hogy a koalíció felmondásával is „megfenyegette”, és azt is kilátásba helyezte, hogy nem lesz többé főpolgármester. Ha Karácsony Gergely főpolgármesteri feladatait is így látja el, ennyire unja, terhes neki, és az ellenzéki vezetésű főváros élén ilyen „harci” szellemet mutat, akkor a DK súlyos mulasztása, hogy még nem indította el a menesztését.
Mert Karácsony Gergely azért elmonja, hogy ezekből a „fenyegetésekből” (amikor talán próbálták valami munkára serkenti vagy bizonyos dolgokat eldöntetni) nem lett semmi. De azért ő elmondja a nyilvánosság előtt az ellenzéki előválasztás második fordulójának kampányában, hogy lejárassa a másik balliberális jelöltet és bosszút álljon a sérelmeiért. Az állítólagos „zsaroló” emaieleket nem hozta nyilvánosságra, annak ellenére, hogy felhatalmazták erre, csak annyit mondott el, hogy ezek nem büntetőjogilag értelmezhető „zsarolások”. Akkor mik?
Ezek után azonban már nemcsak az emailek lennének érdekesek, hanem azok az okok is, amelyek miatt ezeket az emaileket kapta: vajon mit tett vagy nem tett, mit akart a másik fél elérni nála, s mire próbálta rávenni a röplabdaedzésre járó gyermek édesapját, hogy mozduljon meg. Ha ezek tisztességtelen dolgok voltak, akkor Karácsonynak azt kötelessége lett volna nyilvánosságra hozni, mert az is a közre tartozik. De ő csak gyanúba kevert, így erősen úgy tűnik, hogy a lekommunistázott Gyurcsány-Dobrev duóban nagyobb volt a felelősség az ellenzék egysége iránt, és nem borított.
Mindennek abból a szempontból van jelentősége, hogy érdektelensége és lustasága miatt, ahol ő egy diktatúra leváltására irányuló kampányban halálra unta magát, Orbán leváltását nem egy ballib politikus vezeti, akiben meg lehet bízni, hanem egy akarnok jobboldali, egy autokratikus személyiség, aki ugyanazt az ideológiát vallja, mint Orbán, aki egy Orbán nélküli Fideszről álmodozik, s aki az ellenzéket is a maga vezéri ambíciói alá akarja gyűrni, és ehhez már most a feluszított fanatikusaival helyezi nyomás alá az ellenzéki összefogás pártjait.
Karácsony Gergely alkalmasságát maga a tény is megkérdőjelezi, hogy a második helyről főpolgármesterként visszalépett a harmadik helyezett javára, egy hét alatt lenullázva magát, de az interjú, amelyben bevallja, hogy az egész nem is érdekelte, unta, az egyetlen dolog, ami motiválta és ami a röplabdaedzésnél is jobban érdekelte, hogy a koalíciós együttműködésben elszenvedett sérelmeit megbosszulja. Most pedig azt tartja legfőbb feladatának, hogy az általa pozícióba hozott jobboldali vezér akaratát az ellenzéki összefogás hat pártjára erőltesse.
Gratulálunk a 99 Mozgalom alapítóinak, akik Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltségéhez adták a nevüket, a hitelüket, akik erre az emberre akarták bízni az országot, s akik megteremtették az előfeltételét annak, ami Márki-Zay jobboldali vezér szerepéből következik majd az ellenzék élén. Végülis, elégedettek lehetnek, mert Karácsony nem aludt be a vitán, és visszatartotta magát a vita közben, mert a felénél nem ment el röplabdaedzésre. Klassz jelölés volt, köszönjük. Várjuk a következőt.
