A Jobbik válságának alapvető oka az, hogy a szélsőjobboldal politikai képviselete megoldott és a magyarok jobban szeretik a „keresztény” szólamok hazugságába burkolt fasizmust és nácizmust, mint a nyíltan rasszista, antiszemita radikalizmust. Horthyt is jobban szerették a kényes ízlésű magyar antiszemiták, mint Szálasit, aki nem is tett annyira kedvükre: Horthy a „keresztény Magyarország” zászlaja alatt több zsidót küldött a halálba, mint Szálasi.
Vona „cukináci” pártja a Jobbik csúcspontja volt, mert eszesebb, egyenesebb, szellemesebb ellenzéki magatartást tanúsított, mint az egész balliberális ellenzék, leginkább Simicskának köszönhetően, aki nemcsak pénzt, hanem egy kis észt is adott ehhez. Olyannyira, hogy a liberális értelmiség egy része is elcsábult, nemcsak azért, mert szükség lett volna a Jobbik szavazóira is Orbán leváltásához, hanem azért, mert elfogadható formában volt hatékony.
A Jobbik Simicska pártja lett, amit a választásig eltűrt a párton belüli nyilas ellenzék, amely a választás után megpróbálta átvenni a hatalmat. A Jobbik végül ugyanazon bukott el, ami a sikerének kulcsa volt: Simicskán. Simicska ugyanis nem tudta legyőzni a balliberálisokkal szembeni zsigeri utálatát, amikor nyitott a baloldal felé, akkor nem összefogni akart velük, hanem csak elhódítani a neki hiányzó baloldali szavazókat. Sokan ezt észre sem vették.
Amúgy Simicska zsigeri elutasítása mögött abszolút tisztánlátás húzódott meg, ezekkel az emberekkel ugyanis, akik ma Orbán ellenzékében vannak, nem lehet mit kezdeni. Ezeket össze kellene kötni, s elvinni valahova nagyon messze a politikától, hogy közük se lehessen hozzá. Aki ezekkel összefog, politikai értelemben aláírta a halálos ítéletét. Ezért Simicska mindent egy lapra tett fel, hogy a Jobbikkal megdönti Orbánt vagy visszavonul.
Simicska ugyanis nem hobbinak tekinti a politizálást, nem is megélhetésnek, önmutogató hajlamai sincsenek. Neki ez mindig is egy eszköz volt, és most sem tekintette másnak. A tragédiája az volt, hogy a gyomorforgató és kontraproduktív ballib ellenzéken kívül csak egy náci párt kínált lehetőséget, hogy őket felhasználja erre a feladatra. De ezek a nácik a ballib szavazók meghódítására nem volt képesek, és szoros volt az idő is.
Annak ellenére, hogy a HírTV és a Magyar Nemzet kezdett elfogadható lenni, nem tudta ez sem levetkőzni bizonyos szélsőjobboldali hajtásait, amelyeket orbánista idejéből örökölt. Az idő kevés volt arra, hogy a Simicska média összecsiszolódjon a ballib mögött állókkal, és a maga oldalára, a Jobbik mellé állíthassa őket. Úgy tűnik, még négy évet nem akar már erre szánni.
Így a Jobbik magára maradt, Simicskát pótolni nem tudják, a vele kezdett úton maguktól járni nem tudnak. Ezért nem maradt más, mint visszatérni a saját identitáshoz. Csakhogy a szélsőjobboldal helye foglalt, egy konszolidáltabb (kódoltabb) Jobbiknak esélye nincs arra, hogy a Fidesz mellett labdába rúgjon. A kereszténynek kódolt fasiszta, náci irányzat jobban kielégíti a magyar szalonnáci igényeket, akik tagadják, hogy ők nácik, pedig azok.
Ha a Toroczkai-féle nyíltan nyilas identitásuk marad, nem tudott volna a szubkultúrájából kitörni. A „keresztény” magyar úri náci nem szereti, ha lenácizzák. Ezért a radikálisokon kívül nem tudják saját táborukat növelni. A cigányverő Sneider Tamás és rasszista társai a Fidesz legyőzéséhez nem elég okosak és nem elég hitelesek a „keresztény” középosztály számára. A Fideszhez képest szélsőjobboldalibb programot már nem tudnak kínálni.
Ezért a Jobbik örülhet elért választási eredményének, amely még egy nagyobb látszatot ad nekik, mint amilyenek már most is valójában, illetve ahova lesüllyednek néhány éven belül. Toroczkai eldöntheti a Betyársereggel, hogy nem tesznek le a Jobbik visszafoglalásáról, és a pártot a belső harcokkal szétverik, vagy létrehoznak egy nyíltan náci és nyilas pártot, ezt hálásan köszöni Orbán, mert ezzel azonnal a centrumba kerülne hozzájuk képest.
Nagy könnyeket nem ejtünk a Fidesz által kreált, majd ellene fellázadt szélsőjobboldali pártért, ami a Fidesz kistestvére volt, és arra hozták létre, hogy a radikálisokat behajtsa a Fidesz mögé. Simicskát sincs miért sajnálni, mert csak egy maffiaháborút indított a fő G. ellen, akivel amúgy végiggézték az elmúlt negyedszázadot. Mivel önfeláldozást nem vállalt, Dugoncs Titusz szerepéről lemondott, ezért elbukta.
Így marad egy szélsőjobboldali párt a színen, a Jobbik ráébredhet, hogy legjobb az lehet, ha visszatér a Fidesz akoljába. Számukra ez a fizikai megmaradás garanciája, és a Fidesz baloldali szatellitpártja, az MSZP mellett, lehetnek a szélsőjobboldali szatellitpárt Orbán primitív centrális erőterében. Nem kell aggódniuk, hamarosan megérkezik majd az ajánlat selyemzsinór formájában, ultimátum keretében. Visszautasíthatatlan ajánlatot kapnak majd a Keresztapától.
