Hálás lehet a magyar nép Várkonyi Andreának, aki a rossz nyelvekkel szemben nem azért lett szerelmes a macsó Mészáros Lőrincbe, hogy megszerezze a lopott pénzét, hanem azért, hogy visszajuttassa azt jogos tulajdonosának, a magyar népnek, akitől Orbán és a strómanja ellopta. Lehetett volna ennek az igazságtételnek más módja is, ha Várkonyi Andrea mondjuk ügyésznek, rendőrnyomozónak, bírónak megy, és a megfelelő börtönbüntetés kiszabása mellett a teljes vagyonelkobzást követően a lopott százmilliárdokat visszaparancsolja a költségvetésbe. De Andrea ennél önfeláldozóbb utat választott.
Mesébe illő történet, a Szépség és a Szörnyeteg, amikor a szerelem legyőzi a gonosz varázslatot. Mészáros Lőrinc pedig egyetlen csókjától szörnyeteg strómanból aranyszívű adakozóvá változik. Várkonyi Andrea felismerte a szörnyetegben a szépséget, de tudta, hogy Mészáros Lőrinc strómanként ellopott irdatlan vagyona, és maga Mészáros Lőrinc is, akkor kerül jó kezekbe, ha ő veszi kezébe a dolgokat. Mint kiderült, nem azért alapított már a házasságkötés előtt Whitedog Media Kft. néven céget, hogy Mészáros pénzéből saját médiavállalata, televíziója, rádiója (szegény Bochkor) stb. legyen, hanem azért, hogy Mészáros lopott pénzével jótékonykodhasson.
Elsőre nem hangzik olyan jól, hogy „jótékonykodás” címén, s az ellopott százmilliárdok elenyésző töredékével teszi, mert az igazi jótékonyság az lett volna, ha a pénzt el sem lopják. De legyünk realisták: volt arra esély, hogy Orbán ne lopja ki a magyarok szemét? Nem, erre semmi esély nem volt. Ezért egy királylány azzal főz, ami van. S ő még a világra szóló lakodalom napját sem várta meg, máris elkezdte szórni a pénzt a népnek, s önfeledten, mint aki tudja, hogy számolatlanul áll a rendelkezésére a felcsúti Rómeó vagyona.
Az újságok címlapjára olyan bőkezű jótékonykodás repítette a reménybeli királynőt, hogy öt általános iskola kapott tőlük egy-egy digitális tantermet. Az egyszerű magyar ember azt gondolhatná, hogy Mészáros, ez a tolvaj kurafi, felcsúti bonviván, élete hátra levő részét akkor is egy kétszer két méteres börtöncellában tölthetné, ha az ország összes iskolájának ad egy digitális tantermet. Vagy, ha esetleg a pénzt nem lopják el, hanem megmarad az oktatásügynek, az iskolák maguk is felszerelhetnék a tantermeiket. Anélkül, hogy kezet és lábat kelljen csókolni érte Mészáros Lőrincnek és Várkonyi Andreának. De jó ez így.
Szép is az, amikor a szerelem ilyen nemes dolgokra indítja az emberek szívét. Várkonyi Andrea a gyémántgyűrű és a dubaji nyaralás után azonnal az öt iskola digitális termére gondolt. Le sem tudta hunyni a szemét. Nyilván ott sírt Mészáros Lőrinc lábainál, hogy ő ezt nem tudja elnézni, hogy van öt iskola, amelynek nincs digitális tanterme, tenni kell azonnal valamit. Mészáros Lőrincnek pedig felcsillant a szeme. A Mészáros Alapítványra gondolt, amit az első felesége nem elég jól vezetett. Ezért le is cserélte Andreára, akiben meglátta a jótékony tündért, aki csak ad és osztogat, magának semmit nem akar.
Ha ezt tudtuk volna, sokkal nagyobb lett volna az örömünk és a csodálatunk, amikor ez a két csodálatos, egymáshoz illő, önzetlen ember egymásra talált. Pedig sejthettük volna, hogy a szerelmüknek lesznek gyümölcsei, mint most ez az öt digitális tanterem. Ha már most ez megtörtént, mi lesz itt ezután? Ömleni fognak a 3D digitális nyomtatók az iskolákba, amelyeken a gyerekek Orbán Viktort dicsőítő rajzait lehet majd színesben, három dimenziós képben nyomtatni, amint találkozik a kínai elnök bácsival, aki megsimogatja a magyar gyerekek fejét: „milyen jó munkások lesznek majd egy kínai munkatáborban”.
Várkonyi Andrea lesz a mi Evitánk, a nép bálványa, a szép, önzetlen és jótékonykodó feleség, aki csak népe boldogulásáért és a digitális tantermekért él. A propagandagyárnak mindenesetre sikerült máris úgy bemutatnia Várkonyi Andreát, s a frigyét Mészáros Lőrinc lopott százmilliárdjaival, mintha az értünk lenne és nem ellenünk. Éljen az ifjúszívű pár! Éljenek és virágozzanak a digitális tantermek és nyomtatók!
