Orbán azt hitte, hogy majd meggyőzi Bernard-Henry Lévy francia filozófust arról, hogy létezik „fékezett habzású” liberalizmus és emberi jogok nélküli demokrácia. Normális ember pontosan tudja, hogy amiről Orbán beszél, az egy blabla szöveg, szimpla ökörség. Egy olyan csúsztatás, amely elfedi a lényeget, a mindenkori zsarnokságot, amelynek a 20. században egy jól megragadható nevet és formát adott az olasz Mussolini: fasizmus. Bernard-Henry Lévy nagy érdeme, hogy a kétórás beszélgetés során megállapította azt, amire a magyar liberális értelmiség mai napig nem jött rá, hogy Orbán nem hatalomtechnikus, aki csak felhasznál mindenféle ideológiát annak érdekében, hogy a hatalmat megszerezze, hanem valóban hisz abban a keresztényfasiszta (kereszténységnek hazudott fasiszta) ideológiában, amit hirdet.
Az Amerikai Népszava kezdettől fogva azt állítja, hogy Orbánnak egy téveszméje és hamis küldetéstudata van. Ez adja az elszántságot, a kitartást, az erőt, és ezért ragaszkodik a hatalomhoz a végsőkig. Nem fordítva. De Bernard-Henry Lévy egy másik dologban téved. Azt mondta, hogy „az a fiatalember, aki tetőtől talpig antifasiszta volt, aki hitt az emberi jogokban, az már egyáltalán nem létezik. A fiatal Orbán Viktor már halott”. Ezzel szemben az igazság az, hogy Orbán soha nem hitt az emberi jogokban, nem volt tetőtől talpig antifasiszta, és amikor ezeket az elveket hirdette, az mindig is ellentétben állt a természetével és a benső énjével. Orbán irigyelte és majmolta a liberális, főleg zsidó, budapesti értelmiséget, és egy ideig nekik akart megfelelni, aztán ellenük fordult, és náluk akart jobb lenni. Így lett liberálisból antiszemita.
Orbán több alkalommal elszólta magát, amikor például arról beszélt, hogy a belvárosi értelmiség attól a tíz filmtől és tíz könyvtől tartja magát nagyra, amit ismer. Elszólásaiból egyértelműen kiérződik a vidéki és falusi első generációs értelmiségi kisebbségi érzése, amely nagyravágyással párosult. Amikor megértette, hogy a többgenerációs és gyerekkori szocializációval megerősített műveltségi és kulturális különbséget nem tudja behozni, akkor fordított egyet a dolgon, és már nem megfelelni akart ezeknek a mintáknak, hanem jobb akart lenni azoknál. Antall József elhitette vele, hogy a „keresztény” nemzeti identitás erősebb ezeknél, és ott kell megtalálnia magát. Ekkor magáévá tette a Magyarország történelmi vereségeit és nemzeti tragédiáit okozó hamis és csaló magyar nemzeti identitást. Ez okozza újra az ország vesztét.
Az antiliberális „keresztény” (értsd: nem zsidó) nacionalista autokrácia jobban illett az alapvetően erőszakos, elnyomó és törtető személyiségéhez, aminek a liberális és demokratikus keretek, valamint a politikai korrektség korlátokat szabtak. Megismerte az antiszemita, antiliberális, antidemokratikus „keresztény” hagyományt és hazug érvrendszert, amely tízmilliók halálért felelős Európában, de elfogadta azokat. Nem egy okos ember, aki elhitte a felvilágosodást tagadó klerikális és nacionalista ideológiákat. Orbán a liberális korszakában elsajátított szocializáció révén képessé vált arra, hogy a liberális demokráciák nyelvén és köntösében fogalmazza meg ugyanazokat a fasisztoid elveket, amelyekkel addig a szélsőjobboldal házalt, de végtelenül primitív szinten. Ebből lett az „illiberális” Orbán-rendszer, a liberális terminológiával és látszattal bevezetett fasizmus és zsarnokság.
Orbán ezt a zsarnoki természetet a családból hozta, az őt rugdosva nevelő apjától örökölte. Ennek a zsarnoki, uralkodó, elnyomó, bosszúálló természetnek ez az ideológia felel meg, ezzel egybevág. Orbán így lett azonos önmagával. A liberalizmus soha nem volt a sajátja, viszont ez a szocializáció teszi lehetővé, hogy a fasizmusát a liberális terminológiába elrejtse, és mint legitim és szalonképes alternatívát adja elő. Az egész hazugság, minden szava hazugság: amikor meg kell védeni, akkor is mindig hazugságra szorul, de ő azt hiszi, hogy csak azért kell hazudnia, hogy elrejtse a demokraták elől a lényeget, ám maga az eszme igaz. Téved, becsapja önmagát, a hazugságok abból következnek, hogy az egész „keresztény-nemzeti” antiszemita, fasiszta, náci ideológia hamis. Az ő ún. kereszténysége nem kereszténység. Semjén, Balog páter és a többi aljas képmutató, haszonleső gazember becsapták őt. De ő ezeket a hazugságokat örömmel fogadta. Ez az ember maga is áldozat, de nem lehet sajnálni, mert egy országot tesz tönkre.
Ebből az következik, hogy az az Orbán Viktor, akiről Bernard-Henry Lévy azt hiszi, hogy már halott, az soha nem is élt. Orbán soha nem volt egy toleráns, liberális, demokrata. Sajnos, Soros György és előtte a Kádár-rendszer kiművelte őt (már amennyire lehetett), és ez teszi lehetővé, hogy egy ostoba ökörséget, egy tőrőlmetszett, jól ismert fasiszta maszlagot a politikai ellenfelei nyelvén adjon elő, ami őket sokszor megtéveszti. Azt hiszik, ha azon a nyelven beszél, mint ők, akkor olyan, mint ők. Ennyi az Orbán-rendszer „titka”, a fából vaskarika. Orbán mindig is ilyen volt, és a hazug, hamis keresztény retorikában elrejtett zsarnokság, fasizmus, autokrácia találkozott az ő diktatórikus, zsarnoki, elnyomó természetével, a lelke mélyén lapuló skizofrén paranoiával. Mint minden diktátor esetében.
Ebből még új társadalomfilozófiát nem érdemes csinálni, mert aki megpróbálja, úgy jár, mint a nacionalizmust istenítő zsidó politológus, aki zsidó létére csomót kötött a holokausztra. Az Orbán-rendszer nettó jogfosztás, zsarnokság, egyeduralom, közönséges fasizmus, valamint lopás, rablás, korrupció, vesztegetés, köztörvényes bűncselekmények sorozata. Aki pedig ezt elkövette, egy köztörvényes bűnöző. Nem filozófusra van itt szükség, hanem rendőrre, ügyészre, bíróra. Nem is kevésre.
