Bartus László: Afroamerikaiak

Közzétéve April 10, 2019, 2:34 pm
14 mins

Nincs szebb történet a NER jellemzésére, mint a Magyar Állami Operaház “Porgy and Bess” előadása. A zeneszerző George Gershwin testvére, Ira Gerschwin, aki a dalszövegek írója is, kikötötte, hogy csak fekete színészekkel lehet előadni a darabot. A magyar állami (!) Operaház fütyül erre a kikötésre, semmibe veszi a szerzők akaratát, akiknek a darabját szeretné bemutatni. A feltételnek sokféle oka lehet. Ha “csupán” művészi okai lennének, egy művésznek akkor is tiszteletben kell tartania ezt a kérést. A darabot ugyanis kifejezetten fekete zenei stílusban írták, a szöveg pedig a feketék beszédstílusát utánozza.

Talán az sem közömbös, hogy a darab szándéka az, hogy a feketék mellett keltsen szimpátiát, éppenséggel a fehérek előítéleteinek oldására. Ez a feketék élete, ez róluk szól, ez értük szól. Ha fehérek adják elő, az tiszteletlenség a feketékkel szemben, több szempontból is rombolja a kívánt hatást, vagy éppen az ellenkezőjét váthatja ki. Egy fehér színész soha nem fog hitelesen játszani egy afroamerikait. Az egész darab nevetségessé válik, vagy másról szól. Nem beszélve arról, hogy az előadást éppen a feketék elleni fajgyűlölet miatt sokszor betiltották, nem játszották. A tisztelet, a kollegialitás is azt kívánná, hogy ezt a kérést akceptálja egy állami operaház.

De ha ilyen tisztelet nincs is Ókovács Szilveszterben, mint művészben, kellene lenni ennyi szabálykövetésnek, mint főigazgatóban. Ha azt mondták, hogy nem lehet, akkor nem lehet. Ám a legszebb, és Orbán rendszeréhez leginkább illő megoldás az, hogy a darabban fellépő fehérbőrű magyar színészek afroamerikainak vallják magukat, és ezzel eleget tettek a követelésnek. Mintha csak Orbánt hallanánk az Európai Parlament plenáris ülésén. Magyarországon éppen ilyen a sajtószabadság, a vallásszabadság, a tanszabadság, a lelkiismereti szabadság, éppen ilyenek a szabad választások, mint amilyen feketék a magyar operaénekesek. Döbbenet.

Nem is lehetne Orbán rohadék rendszerét szebben illusztrálni, mint ezzel. Nem hiányzik ehhez a szokásos cinikus szöveg sem, Ókovács Szilveszter előadásában: “Magyarországon nincs bőrszínnyilvántartás, bűnügyben sincs, személyes adat, és nem tudom megmondani tulajdonképpen a szereposztásról, hogy ez megfelel-e vagy nem felel meg a feltételnek, ezért inkább megkérdezem tőlük.” Ez cinikus arcátlanság és mindennek a teteje. Méltatlan egy állami kulturális intézményhez és egy művészhez. A művészet éppen ennek ellenkezője. Minden valóban művészi alkotás efféle alantasság ellen született. Ez az arcpirító szöveg ellentéte a darab szellemiségének. Az a hely, ahol ilyen szövegek hangozhatnak el, méltatlan a darab bemutatására, sőt, művészi produkciók előadására, mert egy ilyen helyen minden csak hamis és hazug lehet.

Ókovács Szilveszter nem tudja megállapítani ránézésre az énekeseiről, hogy afroamerikaiak vagy nem? Ezért meg kell kérdeznie őket, és annak kell elfogadni őket, aminek vallják magukat. Nem látszik rajtuk a bőrszínük? Mert a nyilatkozatból kiderül, hogy Ókovácsnak azért van valami halvány sejtése arról, hogy az afroamerikaiak bőrszíne kicsit más, mint például Szegedi Csabáé, ha ő azok közé tartozik, akik a 28-ból afroamerikainak vallották magukat. Összesen 15 énekes volt a 28-ból, aki a darab kedvéért azt hazudta magáról, hogy fekete afroamerikai. Kisebbségben voltak azok, akik erre nem voltak hajlandók.

Vannak emberek, kedves művész kollegák, akiknek ez az identitás egy kicsivel többet jelent. Vannak, akik meghaltak ezért vagy emiatt. Vannak, akik rabszolgaként élték le az életüket, vagy az őseik voltak azok. Vannak, akik évszázados polgári jogi küzdelemnek köszönhetik, hogy a bőrszínük ellenére beléphetnek ugyanoda, ahova a fehérek. Becsületes ember, akiben van egy kevés együttérzés, alázat, tiszteli ezt az identitást, nem veszi fel ezt egy csalás kedvéért. Ráadásul éppen azért, mert a szerzők nem akarták, hogy az afroamerikai feketékről szóló darabot is fehérek adják elő, akiktől szenvedtek, akinek a rossz előítéleteit szerették volna eloszlatni. Elmondani, hogy ők is emberek. Például, vannak olyan érzéseik, amelyeket csak ők ismerhetnek, mert a lelkükben hordozzák, mint súlyos örökséget. De Ókovács szerint nem így van. Csak akkor miről szól a darab?

Korrekt művész ezt tudomásul veszi, és nem vállal el ilyen szerepet, mert ő csak eljátszhatja ezt, de soha nem élheti át valóságosan. Mert ennek a viszonynak a másik oldalán áll. Ráadásul egy idegengyűlölő országban, ahol a Porgy and Bess próbáival egyidőben egy idegengyűlölő, rasszista kampány zajlik, amelyben azzal ijesztgetik a magyar embereket, hogy jön Afrikából sok fekete ember, jön a migránskaraván és kifosztja, megerőszakolja, kirabolja őket. Miért? Mert fekete a színük és afrikaiak. Ezután mondja Ókovács azt, hogy Magyarországon nem tartják nyilván a bőrszínt? Az őt foglalkoztató kormány rasszista propagandájától rettegő emberek vasvillát ragadnak, jobb esetben rendőrt hívnak, ha meglátnak egy feketét vidéken.

Magyarországon játszanak fehér énekesek afroamerikaiakat, ahol a magyar emberek “négernek” nevezik őket? Nem is tudják, micsoda sértés a “leniggerezés”. Az afroamerikai elnevezés a politikailag korrekt beszédből fakad, ami ellen harcol például a NER. Ebben az országban adnak elő egy feketékről szóló darabot, ahol olyan fehér magyar színészek és énekesek játszanak majd, akik “afroamerikainak” vallották magukat? Nemcsak eljátsszák, hanem annak vallották magukat. Viccelni tetszenek? Ez az előadás harcol a rasszizmus és az előítéletek ellen? Ez akarja felmutatni az emberséget egy nyomorék fekete ember képében? Ha valaki nem érzi, hogy ez mennyire abszurd, mennyire immorális, az hogyan állít színpadra művészi alkotásokat, az hogyan értelmezi a Faust-ot? Hogyan lehet így katarzist előállítani a színpadon és a nézőtéren, hogyan lehet ilyen mocskos előzmények után egy előadással megtisztítani a szíveket?

De mindez semmi ahhoz képest, amit Ókovács még mondott: “ha per lesz az ügyből, akkor azoknak lesz rossz, akik az afroamerikai énekesekre vonatkozó kikötést megtették”. Le fogja rasszistázni őket? Ellop egy előadást, amelyben nem tartja be a szerzők kikötését, ezzel meghamisítja a darabot, majd pereskedik azokkal szemben, akiknek a mondanivalóját fontosnak, méltónak és alkalmasnak találta arra, hogy üzenjen vele valamit a magyar társadalomnak? Ha per lesz, akkor az afroamerikaiakat emberként ábrázoló, a fajgyűlölet ellen harcoló szerzőket rasszistának nevezi majd, mert megkülönböztetik a bőrszínük alapján az ő énekeseit? Ez igazán méltó Orbán Viktorhoz és rendszeréhez, ahol a kézben tartott, megmaradt művészetből is ezt csinálják az állami (!) Operaházban. Olyan országban, ahol nincs egy előadásra való színesbőrű színész, az nem is érdemli meg, hogy ezt a darabot ott előadják. Az mindent elmond erről az országról. A közönség az előadás végén sem érti meg, hogy a darab a feketékről szólt.

Ennyi erővel mindent megváltoztathatnak. Átírhatják a szöveget, a zenét, mindent meghamisíthatnak, és még mindig úgy adják elő, hogy ez a Porgy and Bess. Ez az illiberalizmus lényege, mindent meghamisít, mindent az ellenkezőjére cserél, kiforgat, és még mindig “demokráciának” nevezi. Ez az előadás ennek tökéletes mása, a rasszizmusban is megtalálták a rendszerhez illő mondanivalót. Érdekes módon a világ más operaházaiban megtalálták a módját, hogy eleget tegyenek a szerző kikötésének. Micsoda fantasztikus esemény lett volna Budapesten a Porgy and Bess előadása szuper afroamerikai énekesekkel. De az már elképzelhetetlen a NER-ben. Még a végén bevándorlóknak hitték volna, és agyoncsapták volna az afroamaerikai művészeket az utcán. Lassan ideje lesz megírni egy ilyen darabot, de abban ki kell kötni, hogy a bunkó rasszistákat csak magyarok játszhatják. Mert azt sem tudja olyan hitelesen eljátszani senki más.

Észre sem veszi már az Operaház fantomja, Mephistója, hogy milyen szörnyeteg. Hogy nincs lelke, nincs tisztessége, képtelen az együttérzésre, és ez az ember énekszínházat vezet. Atyaúristen! Hová lett a művészet? Mikor láthatunk bátor igaz előadásokat ezzel a fasiszta mentalitással szemben?







26 hozzászólás : Bartus László: Afroamerikaiak

  1. Nyuszika

    April 10th, 2019

    árja patkányok…

    Reply
  2. Elter András

    April 11th, 2019

    Hitvány, szemét ember mindenki, aki a fideszes, álszabadságharcos tempótól vezettetve, csal, hazudik, és cinikus módon semmi nem szent neki. Ilyen ez az igazgató is. De jól is van ez. Elválik egymástól a jó és a rossz. A Biblia is ezt mondja.

    Reply
  3. tisztelthölgyeimésuraim

    April 11th, 2019

    Ókovács és a mögötte pöffeszkedő és gúnyosan vigyorgó, aljas goebbelsi, illetve. a NER* Rogán-féle propagandaminisztériuma eme ördögi mód’ kiprovokált és szervezett vitájával persze, hogy >a . z s i d ó . G e r s h w i n t< és örököseit szándékozik beállítani rasszistáknak. Azaz azt a jó szándékot, amely a vonatkozó végrendelet időpontjában még élő amerikai appartheiddel szemben állást foglaló, e különleges lépésükkel bizonyították szolidaritásukat az afroamerikai üldözöttek iránt, ezt akarják a visszájára fordítani…

    Nem mellesleg Orbanisztán részéről ez is egyfajta kicsinyes, bár ütős bosszú és fricska a Kisgömböcöt, azaz a fecsúti kiskondást folyamatosan érő és számára sértő USA-mellőzöttség miatt. Jah, ha a rondaság és a becsvágy hiúsággal is párosul…

    Nekem az 1936-os berlini olimpia jut még erről eszembe, ahol Hitler nem volt hajlandó az aranyérmes afroamerikai atlétának gratulálni, aki közvetlen német riválisát verte meg több számban is. Nem egészen természetesen, a Führer már eleve az amerikai sportoló fajgyűlölő "honfitársaival" volt egy platformon… – Általában azokkal, akik a rövidesen kirobbantott háború idején az USA-ban a "be nem avatkozás" politikáját szorgalmazták…

    .

    *NER: Az orbánrendszer politikai csomagjának elnevezése Nemzeti Együttműködés Rendszere címen; Ugyanaz, mint a hitleri "Volksgemeinschaft" szépenhangzó rendszere.

    Reply
  4. Báthory Ödönke

    April 11th, 2019

    Hát ezzel kivételesen vitatkoznék. Előszöris ez a szó, hogy afroamerikai akkoriban még fel sem volt találva. Gershwin gyaníthatóan négert mondott. Aki a néger helyett afroamerikait mond, az ugyanúgy megmásítja az eredeti rendelkezést, mint aki fehérekkel énekelteti el. További kérdés, hogy ez a rendelkezés mennyire okszerű manapság. Vajon egy fekete bőrű amerikai állampolgár, akinek már a nagyszülei is szabad polgárok voltak, mennyivel tudja hitelesebben előadni az elnyomott niggert, mint egy másik színész? Érdemes lenne megnézni, hogy mi volt az eredeti szándéka a szerzőnek. Például itt a bőrszín volt neki fontos, vagy hogy egy elnyomott és megvetett réteg képviselője legyen? Vajon ha egy borsodi roma színész énekelné, az megfelelne? Szerintem ha társadalmi megvetést kell hordoznia a színésznek, arra Magyarországon egy feketebőrűnél sokkal alkalmasabb egy borsodi roma.
    És miképpen biztosítsuk az afroamerikaiságot? Feltétlenül importálni kell az USÁból énekeseket? Vagy afroeurópai is megfelel? De most tényleg, egy negyedik-ötödik generációs európai színesbőrűnek mi maradt meg az eredeti afrikai kultúrájából?
    És ne végezzünk félmunkát. AZ ősök hány százalékától számít valaki afroeurópainak? Három nagyszülő feltétlenül, vagy kettő akkor ha az illető is annak vallja magát?
    Nézd, én nem állítom, hogy az Igazgatóúr helyesen cselekedett. Nyilván a papír az papír, a szerződés az szerződés. Én csak azt állítom, hogy ez olyan feltétel, amit lassan érdemes lenne félretenni. És ha ennek a félretevésnek ez a hülye nyilatkozat az egyik eszköze, hát annyival is előrébb vagyunk.

    Reply
    • Amerikai Népszava

      April 11th, 2019

      Hát ebben most tényleg nem értünk egyet. 🙂 A cikk erre vonatkozó mondatait tudnám csak ismételni és bővebben kifejteni. Az afroamerikai az más, mint egy fehér amerikai, más, mint egy afroeurópai, és más, mint a borsodi roma. Ha itt élnél, ezt értenéd. Sajnos, ez egy ötödik generációs amerikai feketének sem csupán a múlt. Nézz a Fehér Házra. 🙂

      Reply
    • Mezeilaci

      April 12th, 2019

      Csak az a probléma ezzel: Favor Testamenti. Ha a szerző még életében így rendelkezett, akkor annak felülbírálata szerintem az utókor részéről lehet okszerű, de csak egyetlen hiteles jogszerű, és etikus magatartás létezik: A szerző akaratának a legmesszebbmenő betartása. Minden más tilos. És itt szerintem felesleges arról polemizálni, hogy 3 leszármazó után még afroamerikainak számít e valaki. Ezt majd ha per slesz, a bíróság eldönti és mérlegeli. Egyébként Bartus Úrnak szerintem telkjes mértékig igaza van.

      Reply
    • Elter András

      April 12th, 2019

      Sok igazat írtál, mégsem a lényeget fogtad meg. Az eredeti rendelkezés nyilván négert ír, ezt most helytelenül “fordítják” “afroamerikai”-nak. (és ez bizony ökörség) Ennek ellenére, fehérrel eljátszatni a feketét (ebben a darabban) hibás, és helytelen. Ez a papíraláíratosdi pedig nemcsak bűnös dolog, hanem aljas mocsokság, rohadék viselkedés. És érdekes, de ezt te nem becsmérelted (holott kábé annyira kívánatos ennek becsmérlése, mint a többi fideszes aljas cinizmusé). (ne legyen illúziód, az igazgató viselkedése tőröl metszett mocsok fideszes tempó). Ja, és igen, valóban, cigánnyal (aki amúgy nem negrid, hanem europid) szintén helytelen a szerepet eljátszatni, holott üldözött néphez tartozik ő is. És igen, zsidóval sem lehet eljátszatni, hanem kizárólag tiszta, vagy kevert afrikai származásúvel, hogy hiteles legyen. Hány %-ban legyen fekete? én úgy gondolom, legalább 50%-ban. És mongolid rasszhoz tartozó sem jó. 😉

      Reply
    • flasgordon

      May 3rd, 2019

      @Báthory Ödönke Pontosan így van, ahogy írod. Bartus úr két dologról feledkezik meg: Egyfelől, hogy a néger (nigger) szó jelentése terhelt azért az amerikai nép jóval többet tett mint a magyar. ezen kívül Magyarországon alig van ember, akit sérthet a néger szó. Szemben Bartus úr választott hazájával, ahol még most is gyakran előfordul, hogy fekete játékosok nem éneklik a himnuszt a Super Bowl mérkőzéseken mert nem érzik magukat a társadalom részének.

      És nem Mo.-n számít rasszizmusnak az indián tolldísz és a feketére mázolt arc a farsangokon.

      Arról is elfeledkezik Bartus úr, hogy az manapság egy klasszikus liberális tétel, hogy mindenki annak vallja magát, aminek akarja. Ha egy férfi magát leszbikus fekete nőnek tartja, akkor azt el kell fogadni. Az is egy tipikus jelenség, hogy a liberálisok nem szeretik, amikor a saját fegyverüket fordítják ellenük. 🙂

      Reply
      • Amerikai Népszava

        May 3rd, 2019

        Uram, Ön hatalmas tévedésben van, kevesebb antiliberális buta propagandát kellene olvasnia. A “néger” mindenhol sértés, mert nem attól függ, hogy ki üldözte a feketéket, hanem a feketék érzékenységétől. Őket ez a szó mindenhol ugyanúgy sérti. A magyarokkal nincs mit dicsekedni, mert feketéket azért nem öltek, mert náluk nem feketék voltak, hanem történetesen zsidók. Az Ön ordító tájékozatlanságát mutatja, amit a fekete amerikai futball játékosokról ír (egyébként nemcsak a Super Bowl mérkőzéseken). A fekete játékosok nem azért nem éneklik a himnuszt, illetve a himnusz alatt letérdelnek vagy nem állnak fel, mert ezzel tiltakoznak a feketékkel szembeni rendőri erőszak és megkülönböztetés ellen, ami nagyon is igaz és tiszteletre méltó reakció. Az felháborító, hogy a bunkó Trump ebbe beleavatkozik és bünteti ezt, amivel durván korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Amúgy, értve, honnan fú a szél, megjegyzem, hogy a feketékkel szembeni erőszak a fehér keresztény evangéliumi keresztény mozgalomból jön, ahogy onnan jött a Klu-Klux-Klan és a rabszolgatartás is, méghozzá a kananitakra kimondott átok torz és hamis értelmezése miatt.

        Ne haragudjon, de az utolsó bekezdése éppen ilyen hatalmas butaság, látszik, kiknek a propagandáján él. Ostobaság, amit a “liberalizmusnak” tulajdonít. Azt írja, hogy “klasszikus liberális tétel” az, hogy “mindenki annak vallja magát, aminek akarja. Ha egy férfi magát leszbikus fekete nőnek tartja, akkor azt el kell fogadni”. 1. Ez nem “klasszikus liberális tétel”. 2. Ilyen állatságot csak a beteg emberek elferdült agyukkal mondanak. Nem annak vallhatja magát mindenki, aminek akarja. Hanem csak annak, ami. Fehér férfi nem vallhatja magát fekete nőnek, és ez nem erről van szó, amit meggárgyult prédikátorok hirdetnek, hogy kitalál valaki valamit, és annak vallja magát. Hanem léteznek olyan emberek, akik férfi testbe született nők és fordítva. Ezt a tudomány állítja, bizonyítja, kezeli, nem a “buzik”. Ez nem szexuális perverzió, hanem születési rendellenesség, amiről már évtizedekkel ezelőtt írtak magyar újságok is, és arról is, hogy ezeknek az embereknek milyen nehéz az életük, a társadalmi beilleszkedésük. Nem a “buzik” találták ki, hanem az orvosok. A társadalmi helyzetük és a jogaik rendezése pedig nem “klasszikus liberális tétel”, hanem alkotmánybírók, jogtudósok döntése a diszkriminációmentesség alkotmányos elve alapján. Amit Ön állít, az olyan butaság, mintha még mindig a geocentrikus világképet magyarázná. Az antiliberalizmus annak a sötét katolikus Európának a folytatása, amit az ilyen szektások egykor még elítéltek, amíg a szektavezérek a pénz szagát követve nem tértek vissza erre az útra. Ostoba fajankók pedig ha másból nem, abból rájöhetnének, hogy nem önkényes identitásválasztásról szól ez, ahogy a pokolfajzat állelkészeik magyarázzák, hogy például a sportban vizsgálják és időnként nagyon súlyos problémát jelent a nem megállapítása, hogy például egy futó férfinek vagy nőnek számít. Létező orvosi problémáról van szó, nem pedig a nemek önkényes választásáról, mint ahogyan a fajankók hirdetik. Túlságosan elfojtott szexuális vágyaik és beteges fantáziáik megtévesztik az állelkész urakat, és az elfojtott perverzitásukat vetítik ki, és vezetik félre a naiv embereket. Megutáltatva azt a liberalizmust, amely emberi méltóságot és szabadságot ad nekik is, mert kizárólag a liberalizmusnak köszönhetik a szabadságukat, és a liberalizmus, mint joguralom tartja vissza a világdiktátort, az Antikrisztust, akinek az útjából éppen az egyházi butaság távolítja el az akadályt a buta antiliberalizmusával. Jézus a legnagyobb liberális, ő fogalmazta meg a liberalizmus alapelvét a búzáról és a konkolyról szóló próféciájában.

        Reply
  5. Mezeilaci

    April 12th, 2019

    Bocs, csak folytatom az előbbi gondolataimat: Báthory Ödönke véleményével még annyiban szállok vitába,, hogy amit mond, az maga a csúszós síkos lejtő. Ha ezen az úton elindulunk, akkor ki tudja, hogy hol állunk meg. Ilyen alapon bárki végrendeletét utólag felül lehetne bírálni, ami alapjaiban ássa alá a jogbiztonságot. Itt most általánosságban beszélek, nem vizsgálom, hogy van e Magyarországon jogbiztonság. De gondoljátok el Proletárok: X bácsi ír egy végrendeletet, amelyben a házát az unokájára hagyja. Aztán meghal, majd a hagyaték átadásakor a derék közjegyző úgy dönt, hogy mivel X bácsi a végrendeletét 20 évvel ezelőtt írta, így az nincs tekintettel a társadalomban időközben végbement változásokra, ezért a végrendelet rendelkezésétől eltérően a saját, vagy Orbán Viktor unokájának adja át a házat! 🙂 Na! Csak egy kicsit vegyük már komolyan magunkat! Tudom, nehéz!

    Reply
    • Elter András

      April 12th, 2019

      “vegyük már komolyan magunkat! Tudom, nehéz!” lehet hogy másnak nehéz, de nekem (s neked) könnyű 🙂

      Reply
  6. emigrant

    April 12th, 2019

    A NER borzalmas. De ez a dolog most független Orbántól. Ha van valami, ami egyáltalán nem érdekli, akkor az a művészetek és különösen az opera. Azon lehet elmélkedni, hogy mennyire stílusos eljárás egy operaigazgató részéről a fent említett manőver. De ha sikeres, azaz lehetővé teszi a zeneirodalom egyik legfontosabb remekművének előadását és befogadását, anélkül, hogy jogilag azt lehetetlenné lehet tenni, akkor a direktornak igaza van. Jogilag és erkölcsileg, mindenhogy. Annak idején, amikor a nem afroamerikai (ez most nem a zsidó szinonimája, mint a nem keresztény, bár történetesen Gerschwinék zsidók voltak) szerzők megalkották a Porgy és Besst, még nem voltak fekete bőrű énekesek Amerikában. Ezért volt jelentősége, hogy ragaszkodtak az ilyen szereplőkhöz. Afro-amerikai operaénekesek híján a főszerepet is egy ügyvédre bízták, aki mellesleg nagyszerűen énekelt. Sokkal később a Metropolitan opera első afroamerikai énekese bizonyos Robert McFerrin volt, (Bobby McFerrin édesapja), a világ egyik legnagyobb baritonja, aki a híres filmen kölcsönzi hangját Porgy alakítójának, Sidney Poitiernek. A Porgy és Bess remekmű, melyet minden arra érdemes operaszínésznek alakítania kell, és mindenkinek látnia és hallania kell. Messze túlmutat azon a politikai-társadalmi-művészi közegen és szituáción, amelyben született. Amerikából nézve a világ csak Amerika. Ott a barna bőrű ember afro-amerikai, itt Németországban lehet nagyon sokféle afrikai, de akár srilankai, indiai, pakisztáni, pápua, stb. Ember. A bőre színének nincs jelentősége. Szerencsére ma már nincs. Amerikából nézve hihetetlen, hogy mondjuk Oroszországban, vagy Kínában nem találnának megfelelő számú fekete bőrű énekest az opera előadásához. Ira Gerschwin végakarata idejétmúlt, ráadásul – nyilván szándéka ellenére – rasszista, hiszen kirekeszti a művészek nagy csoportját egy remekmű előadásából. Ma már nem számít a bőr színe, szerencsére. Rajtam se látszik az afrikai származás, de papírom van róla, akkor most énekelhetek Porgyt? Kathleen Battle bőre színe egészen világos csokoládébarna, ha egy kicsit világosabb, nem énekelhetett volna Besst? Minden remekmű túlmutat a saját korán, ezért van létjogosultsága a kortalanított rendezéseknek. A legjobb Borisz Godunovot a jekatyerinburgi operaház előadásában láttam. Öltönyben, nyakkendőben adják elő, és tökéletes tükre a mai Oroszországnak is. (A budapesti Porgy előadást nem feketére mázolt szereplőkkel rendezték!) Egy remekműnek számtalan értelmezése és aktualitása lehet. Fontos, hogy a ma emberének mondjon valamit, amiben magára és környezetére ismerhet. Ira Gerschwin végakaratában fivére egykori szándékának akart megfelelni, de ez a szándék már idejétmúlt, és egy remekművet nem enged a maga életét élni. Ez olyan, mint ha valamelyik operát nem engednének lefordítani más nyelvre, vagy ha Rigolettot kizárólag púpos bariton, Otellót pedig igazi mór (olyat hol találni?) énekelhetné. Gyerekkorom meghatározó élménye volt, hogy az Erkel színházban láthattam a Porgyt Radnai Györggyel és Házy Erzsébettel. (Akkor még barnára sminkelték a szereplőket, kivéve Sporting Life-ot, ő volt a gonosz fehérember, aki “Amerikában bántja a négereket”.) Ha nem láttam volna, most szegényebb lennék. A Porgy és Bess jobbá teszi a világot. Feltéve, ha hagyjuk.

    Reply
    • Elter András

      April 12th, 2019

      “De ha sikeres, azaz lehetővé teszi a zeneirodalom egyik legfontosabb remekművének előadását és befogadását, anélkül, hogy jogilag azt lehetetlenné lehet tenni, akkor a direktornak igaza van.” Nincs igaza, erkölcstelen, és aljas ő.

      “Jogilag és erkölcsileg, mindenhogy.” Jogilag lehet, de erkölcsileg kábé annyira, mint hitlernek. Vagy orbánnak. Ugyanaz a náci mindkettő.

      Reply
    • Elter András

      April 12th, 2019

      Ez fasza! Az derül ki a soraidból, hogy egy valódi érték szinpadra állítása olyan fontos, hogy az ügy érdekében megengedhető az erkölcstelenség, sőt a cinizmus, sőt emberek csoportjának a megalázása is. Ez machiavellizmus, miszerint a cél szentesíti az eszközt. Holott a legnemesebb cél sem szentesíti az eszközt.

      Reply
    • Elter András

      April 12th, 2019

      “ráadásul – nyilván szándéka ellenére – rasszista, hiszen kirekeszti a művészek nagy csoportját egy remekmű előadásából” Az, hogy egy rendelkezés kirekeszti a művészek nagy csoportját egy remekmű előadásából távolról sem jelenti azt, hogy az a rendelkezés rasszista, vagy kirekesztő lenne. Ez nem önellentmondás, a természetes kirekesztés (pl. női színész nem alkalmas férfi szerep eljátszására) nem valódi (elnyomó) kirekesztés, hanem egy tök természetes dolog. Ödönke is abban tévedett, hogy azt vélte, a természetes különbségek hangsúlyozása rossz dolog, és rasszizmust sejtet. Holott egy nagy fenét.

      Reply
  7. Elter András

    April 12th, 2019

    országban, ahol nincs egy előadásra való színesbőrű színész, az nem is érdemli meg, hogy ezt a darabot ott előadják. Az mindent elmond erről az országról. Mondjuk szerintem ez tévedés, mert valószínű, hogy Izlandon sincs egy előadásra való szinesbőrű, mégsem tükröz ez semmi rosszat arról az országról, csak annyit, hogy igen kevés ott a nem europid, ellentétben mondjuk Hollandiával, vagy Svédországgal.

    Reply
    • Elter András

      April 12th, 2019

      Idézőjeleket kihagytam. Bocs.

      Reply
  8. emigrant

    April 12th, 2019

    Kedves Elter András: Ennyi csacsiságot minek összehordani? Senkit nem aláz meg, ha Szegedi Csaba (perkupai parasztgyerek, a szüleinek kis vegyesboltja van) elénekli a Porgy címszerepét. Ön teljesen el van tévedve. Én is nagyon szeretem Bartus Lacit, de most nem volt igaza. A Porgy és Bess mindenkié, nem csak az amerikaiaké. A többi csak mellébeszélés.

    Reply
    • Elter András

      April 14th, 2019

      Nem az aláz meg bárkit is, hogy fekete, vagy fehér színész énekli a fekete szerepét, nem ezzel van a baj. Hanem azzal a cinikus nyilatkozattal van a baj, melyet az igazgató aláiratott, és azzal, hogy sokan ezt aláírták. Tisztességes ember ilyet nem tesz. Szóval aki a Gershwin féle rendelkezés helyes, vagy nem helyes voltáról beszél, vagy arról, hogy játszat-e a darabban fehér, sárga vagy marslakó, az nem a lényegről beszél.

      Reply
  9. emigrant

    April 12th, 2019

    Ha én rendezném meg ezt az operát, az egyértelműen Csenyétén játszódna.

    Reply
  10. Winston Smith

    April 13th, 2019

    Ennek az egész értelmezési zűrzavarnak az oka az, hogy külön kell választani az biológiai, etnikai származást (náció) a politikai nemzethez (állampolgárság) való tartozástól, ami jogi kategória. A származását senki nem változtathatja meg azzal, hogy minek “vallja” magát. Annak már van értelme, hogy egy negroid ember magyarnak vallja magát, mert magyar állampolgár mondjuk, de annak semmi értelme, hogy egy fehérbőrű indoeurópai afroamerikainak vallja magát, ugyanis az “afroamerikai” az nem egy jogi, hanem etnikai kategória.

    Reply
  11. Elter András

    April 14th, 2019

    Végre egy okos beszéd, öröm volt olvasni!

    Reply
  12. Marcus Aurelius

    April 14th, 2019

    Ahogy a cikk elején olvashatjuk:
    „A darabot ugyanis kifejezetten fekete zenei stílusban írták, …” akkor legalább ugyanennyi alapja volna annak a kikötésnek is, hogy a zenekarban fekete dzsessz-zenészeknek kell játszaniuk. Végül is egy opera elsősorban zenei mű. Ha néha hallunk valamilyen (kulturálisan is) külföldi zenésztől vagy zenekartól magyar népzenét játszani, rögtön feltűnik valaminek a hiánya. Effajta hiányérzet alighanem minden amerikai fekete dzsessz-zenészben is jelentkezne, ha bármely európai szimfonikus zenekar előadásában meghallgatná a szóban forgó művet. Szóval abba bele kell nyugodni, hogy bizonyos „veszteségek”, árnyalatok eltűnése vagy változása egyszerűen elkerülhetetlen bármely hasonló esetben. Vagy az mulasztott, aki nem írta elő a fekete zenekari tagok alkalmazását, vagy az túlzott, aki előírta a fekete énekesekét. Egy hiba itt mindenesetre biztosan van. Az alapkérdés az, hogy meddig és mi módon mehetünk el a darab színpadra segítésének érdekében. Groteszk helyzet néha csak groteszk kényszermegoldást tesz lehetővé. Már ha egyáltalán akarjuk a megoldást. Ez nem feltétlenül annak a keresőit minősíti.

    Aztán: akinek ezzel az Ókovács-féle megoldással (persze „…”) ekkora baja van, annak hogyhogy azzal nincs baja, hogy a szerzői jog terminusának lejártával mindez (a fehér énekesek alkalmazása) teljesen jogszerűvé fog válni? Nem nevetséges valamit égbekiáltó bűnnek tartani egy, a naptárban előre kijelölt időpont elérkeztéig, ha utána már ugyanazt teljesen jogszerűnek tartjuk? A kérdéses időpont eljövetele változtatni fog bármit is a darab szereplőinek vagy mai befogadóinak identitásán és érzésein? Szóval a jogszerűségen változtató időpont tényleg szoros kapcsolatban van a lényeggel? Esetleg az egész idevágó jogrendszer rossz? Esetleg ez a szerzői jog lejártáig érvényes kikötés analóg (pl.) a börtönbüntetéssel? Diszfunkcionális, bár formailag rendben levő jogi rendelkezés nem létezik? Nem ismerünk példákat arra, hogy utólag azokat tüntették ki, akik egy valamikor érvényes és hatályos jog betűjét és szellemét egyaránt megsértették? Az öncélú jogkövetés lehet szép és nemes, egy jogi formulában rögzült emberi hibának az öncélú követése már megérdemel(-ne) egy elfogulatlanabb elemzést. Vagy állásfoglalást.

    Itt, Európában, az európai, pl. magyar közönségnek nem ismerősek az amerikai feketék társadalmi helyzetével kapcsolatos nyomasztó érzések. Fekete énekesek szerepeltetése esetén se válnának azzá. Viszont a zene, és az emberi karakterek összjátéka fehér énekesek esetén is sokat adhat(-na) a közönségnek. Ne ítéljük el könnyelműen az erre irányuló szándékot.

    Reply
  13. Mesz Elek

    April 16th, 2019

    Ez tisztán jogi kérdés. Volt egy szerzői akarat. Hogy ez az akarat a szerző halála után mit jelent, vagy nem jelent, azt kizárólag az jogokat öröklő örökös JOGOSULT kizárólag (át)értelmezni. Más NEM. Ha ez azt jelenti, hogy szinte sehol nem lehet játszani, akkor azt jelenti és kész. Ezt az örökösnek kell mérlegelnie, hogy a nem játszás miatt esetleg nem lesz olyan híres/elterjedt/ismert mű. (Az meg a saját lelkiismeretétől függ, hogy mit dönt a végakaratról.) Ha más kontárkodik bele az lopás/bitorlás, stb., akkor is, ha hiperszuper univerzális alapműről lenne szó.

    Reply
    • Buksi Kiszökött

      April 16th, 2019

      Itt a pont!
      Ez ennyi.
      A többi illusztrálja, hogy egy nertipikus geci a saját nertipikus geci módján köp szembe jogot (akár nemzetközit is), kollégákat, embereket, hogy önnön (létező/nemlétező) fényességes tekintélyének lajtorjáján feljebb kúszhasson és onnan csókolja vagy csókoltassa selymesre a saját valagát. Mindazoknak, akik esetleg még nem tudnák, hogy is mennek errefelé a dolgok.

      Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)