A Kúria elbírálta Bartus László újságíró felülvizsgálati kérelmét, és neki adott igazat Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezetőjével szemben. Az Amerikai Népszava tulajdonos-főszerkesztője azért fordult a Kúriához, mert a Németh Sándor által kitalált és terjesztett hamis ügynökvád miatt indult perben a jogerős ítélet megállapította a jogsértés tényét, mert Bartus László soha nem volt ügynök, megítélte neki a pénzügyi kártérítést, amit Németh Sándor azóta kifizetett, de elutasította az elsőfokú ítéletből a bocsánatkérésre való kötelezést, mert az nem szerepelt a keresetben.
Bartus László azért fordult a Kúriához, mert a másodfokú bíróság tévedett, amikor azt állította, hogy nem követelte Németh Sándortól a hazug ügynökvád miatt a bocsánatkérést, mert a peranyag tartalmazta az arra vonatkozó részletes kérelmet is. Az újságíró becsatolta a Kúriának a bizonyítékot, a Kúria pedig igazat adott neki. A bocsánatkérésre vonatkozó igény nem az eredeti keresetben, hanem a bíróság felszólítására készült kereseti pontosításban szerepel, a Kúria pedig megállapította, hogy az minden tekintetben megfelel a kereseti kérelemre vonatkozó követelményeknek.
Németh Sándor Hetek című újságja úgy tálalta a vesztes pert, amelynek jogerős ítélete megállapította, hogy Németh megsértette Bartus László személyiségi jogait, amikor egy hamis 6-os karton alapján III/III-as ügynöknek nevezte, hogy az egyházi vezető lelkész jogsértése nem is volt jelentős, mert még bocsánatot sem kell kérnie, azt a másodfokú bíróság elutasította. Azt sugalmazta a Hit Gyülekezete propagandaújságja, mintha a bíróság is osztaná Németh hazug értelmezését, hogy Bartus László ügynök lehetett, csak nem lehet bizonyítani, mert a bizonyítékokat eltüntették.
Németh ezeket a hazugságokat, és az ügynökvád lebegtetését a mai napig fenntartja, annak ellenére, hogy a bíróság előtt elismerte, hogy semmiféle bizonyítéka nincs, nem is volt: csak feltételezte, hogy az újságíró ügynök volt, mert rendszeresen és élesen kritizálta az ő tevékenységét. Csakhogy Németh előbb nevezte Bartus Lászlót ügynöknek, mint ahogy az bármit kritizálhatott volna, és azt képtelenség értelmezni, hogy Bartus László azért lehetett III/III-as ügynök, mert tíz évvel a III/III-as Csoportfőnökség megszűnése után könyvet és cikkeket írt Németh szektájáról.
A tíz évig tartó pereskedés során kiderült, hogy Németh egy primitív hamisítványt hozatott nyilvánosságra a Gój Motoros Egyesülettel, majd annak alapján nevezte istentiszteleten ügynöknek az újságírót. Amikor kiderült, hogy ez egy primitív hamisítvány (amiről Németh a tárgyaláson azt mondta, hogy Jeruzsálembe utazott érte és ott vette át egy ismeretlen embertől), akkor azt hazudta, hogy ezt a hamis 6-os kartont ő megsemmisítette, ezért nem tudta bemutatni, mint „bizonyítékot”. A hamis 6-os kartonon nem létező ügyszámok és nem létező rendőrök nevei szerepeltek.
A per folyamán Kenedi János állambiztonsági szakértő részletes szakvéleményt adott arról, hogy Németh hamis 6-os kartonja miért hamisítvány, és elmondta azt is, hogy a naplófőkönyvekben pontosan ellenőrizni lehet, hogy ki volt beszervezett ügynök, és ki nem, mert azokat sem eltüntetni, sem meghamisítani nem lehetett. Ezért Bartus László felszólította Némethet, hogy nyugodtan nézzék át a naplófőkönyveket, mert ha valaha ügynök lett volna, akkor ott szerepelnie kell a beszervezés dátumának. Ezért hazugság az is, hogy nem bizonyítható, ha valaki ügynök volt.
Ezen kívül a per során az ÁBTL, a polgári titkosszolgálatok, a Belügyminisztérium egyaránt igazolta, hogy Bartus László soha nem szerepelt a nyilvántartásukban, soha nem állt alkalmazásban és soha nem volt semmiféle szintű munkatársa, ügynöke egyetlen titkosszolgálatnak sem. A vezető lelkész minden aljas eszközt igénybe vevő és felhasználó rágalmazó, lejárató akcióinak része volt a hamis ügynökvád, amellyel kapcsolatban Németh minden pert elvesztett. Ha ez egy valódi egyház lenne, akkor Némethet ilyen hazug rágalomhadjáratért eltiltanák a lelkészi hivatástól.
Németh Sándor újságja annak ellenére állította be hamisan a jogerős ítéletet, hogy az ítélet a kezében volt, amelyben az indoklás egyértelműen arra vonatkozott, hogy mivel a másodfokú bíróság szerint a kereset nem tartalmazott bocsánatkérésre vonatkozó kérelmet, ezért az elsőfokú ítélet erre vonakozó részét megsemmisítette, mert az ítélet túlterjeszkedett volna a kereseten. A bíróság tehát nem azért törölte el másodfokon a bocsánatkérést, mert Németh jogsértése nem volt jelentős, vagy maga is ügynöknek gondolta volna Bartus Lászlót, hanem a kereset hiányossága miatt.
A Kúria ítélete most ezt az indokot bírálta felül, mert Bartus László bizonyította a peranyagból, hogy a per során a keresete kiterjedt a bocsánatkérésre is. Ezért a Kúria a másodfokú ítéletnek ezt a részét megsemmisítette, és a másodfokú bíróságot új eljárásra kötelezte, immár annak ismeretében, hogy a kereset jogszerűen tartalmazza a bocsánatkérésre vonatkozó igényt is. Mivel a bíróság a jogsértést megállapította, a jogsértés esetén pedig a sértett kérheti a bocsánatkérést, amit ezek után már nem lehet megtagadni (nincs rá jog), Németh Sándornak bocsánatot kell kérnie.
Itt hallható, hogy Németh hogyan beszélt azután, hogy elveszítette a hamis ügynökvádja miatt indított pert:
Íme, egy „lelkész”, aki szerint nem követett el semmi olyat, amiért bocsánatot kellene kérnie, miközben a bíróság szerint valótlan tényt állított, megsértette valaki személyiségi jogait.
Az elsőfokú ítélet azt tartalmazta, hogy Németh Sándor vezető lelkésznek írásban bocsánatot kell kérnie Bartus Lászlótól, amiért minden alap nélkül ügynöknek nevezte, valótlanságot állított, és ezzel megsértette a jó hírnevét, a becsületét és az emberi méltóságát. Bartus Lászlót pedig feljogosította arra, hogy ezt a bocsánatkérést bárhol nyilvánosságra hozhatja. A másodfokú bíróság az új eljárásban az elsőfokú ítéletnek ezt a részét vélhetően helyben hagyja, mivel az erre vonatkozó törlését a Kúria megsemmisítette. Az indoklása ugyanis nem volt megalapozott és helytálló.
Németh Sándor „lelkész” létére, tíz évnyi pereskedés után, bírósági ítéletre lesz köteles bocsánatot kérni a rágalmazó hazugságaiért, miközben a kereszténységben alapvető követelmény, hogy ha valaki valótlant állít a felebarátjáról, és kiderül, hogy az nem igaz, akkor bocsánatot kérjen. Ha ezt megteszi, akkor tévedésből követte el a hamis állítást, de ha erre nem hajlandó, azt követően sem, hogy kiderül az igazság, akkor szándékosan hazudik, rágalmaz, a felebarátját annak tudatában próbálja lejáratni, hogy tudomása van arról, hogy amit mond, az nem igaz.
A Biblia az ördögöt nevezi a hazugság atyjának, a Sátán nevének jelentése az, hogy vádló, rágalmazó. Németh Sándor magatartása az ördög, a Sátán legjellemzőbb tulajdonságait tükrözi, ami jogos kételyeket vet fel arra vonatkozóan, hogy kinek a szolgája: Istené vagy az ördögé. Nilvánvalóan azé, akinek a természetét hordozza. Ezek Németh Sándor valódi „gyümölcsei”, amelyekről meg lehet ismerni a fát, amely ezeket a szellemi gyümölcsöket termi: gyűlölet, harag, békétlenség, tűrésképtelenség, gonoszság, hűtlenség, erőszakosság és mértéktelenség, mohóság.
„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Jézus Krisztus, Hegyi beszéd, Máté 7,15-20)
