2024, április26, péntek
KezdőlapFesz leszA Magyar Narancs húsz éve a "Fesz van"-ról

A Magyar Narancs húsz éve a „Fesz van”-ról

-

Húsz éve jelent meg Bartus László „Fesz van – a Hit Gyülekezete másik arca” című könyve. Az évforduló alkalmából közöljük a Magyar Narancs (-winkler-) könyvkritikáját, amely 1999. július 1-én jelent meg a lapban.

Könyv: Légy a sason (Bartus László: Fesz van)

Csatlakoznék Seszták Ágneshez: aki teheti, még ma vegye meg e fakóbarna könyvet. Rég született ennyire jó tényfeltáró szakmunka, ezt nem Som Lajos, Zalatnay Cini vagy Végh Antal írta.

Bartus László újságíró, a Világgazdaság munkatársa. Tényfeltárásban meglehetősen sikeres, ugyanakkor a dolog természetéből fakadóan voltak már necces oknyomozásai is (például leleplezte az Agrobank vezetőit). Nyolc évig volt tagja a Hit Gyülekezetének (HGY), közben írt a 168 „rának, és szerkesztette a HGY Hetek című hetilapját. Ennyit tudtam meg róla egy rövid körtelefon után, mert bár gyülis barátaim révén Hetek-előfizető vagyok, Bartus Lászlóról még nem hallottam.

A könyvben nem a nagy sztorik az igazán érdekesek, hogy Németh Sándor írta-e Hack Péter beszédét az SZDSZ-küldöttgyűlésre, vagy hány milliós csúszópénzt adtak a bankkölcsönért. Ezeket úgyse nagyon lehet bizonyítani, a kis színeseket viszont nem is kell, aki egy kis időt eltöltött a gyülekezet közelében, elhiszi valamennyit. Hogy Sándor atya lehülyézte Kuncze Gábort, láthattuk a TV 2-n leadott videón, a hírek szerint a HGY-ben több hasonló kazetta is forog közkézen. Bartus sokat sertepertélt a vezetőség közelében, ezért könnyen ad magyarázatot néhány vallásetikailag zűrös elemre. Most értettem meg, miért nem adnak a gyülisek pénzt hajléktalannak, miért hiányzik az együttérzés a szegényekkel, betegekkel, és egyáltalán: miért indul a vasárnapi istentisztelet démonűzéssel.

Fantasztikus egy karizmatikus-keresztény gyülekezet, hogy tényleg, miféle emberek tűnhetnek fel együtt. Pajor Tamás és Dobi Sanyi (ex-Manhattan), Dénes János (szegény) és Hack Péter, majd Simon V. László és György Péter esztéta, aki vállalkozásai érdekében barátkozik Sándor atyával, megőrülök, ilyen nincs!

Nagyon sokan azt sem tudják, a nagy csarnokszeánszok mellett léteznek keresztény házicsoportok, tőzsdeárfolyamokba rokkant aggyal felfoghatatlan a széles körű keresztény ébredés a HGY-ben és azon kívül.

Ez a világ legalább olyan érdekes, mint a már bőséggel dokumentált kurva-strici-gengszter szubkultúra, eddig mégse született róla bestseller.

A Bástya elvtárs legjobb pillanataira emlékeztető Németh Sándor- történetek révén a Fesz vanszinte megfilmesítés után kiált.

Egy félnótás rádióamatőr hívő áldozatos munkája nyomán a fontosabb tagok adó-vevőt kapnak. Sándor atya kódja „Sas”, a többiek csak ennél kevésbé fennkölt madarat választhatnak. A Sas otthonának kódja Sasfészek („Bíbic hívja a Sasfészket”), egészen míg egy történész-hívő nem szól, hogy ilyen nevű bázisa Hitlernek is volt. A Sasfészket ekkor Sasvárra módosítják.

Sándor atya libamájdependens, egyszer 70 dekányit kebelez be a protokollbüfében, orvos, gyúró, prédikációkésés. Egyházpolitikai futball: Sándor atya fia nem focizhat sportegyesületben, mert ott démonok szelleme uralkodik (a gyerekek szexképeket nézegetnek az öltözőben). Ezért a gyülekezet prominenseit kell minden alkalommal focira trombitálni, hogy a gyereket ne rontsák meg a démonok, ugyanakkor sikerélménye is legyen. Sándor 13 éves fiát a Hetek sportrovatvezetőjévé is kinevezték, gyorsan megnéztem az impresszumot: még mindig az.

A szomorú tendenciákról eddig is hamar értesültem, gyülis barátaim hétről hétre lelkiismeretesen prédikálják nekem az aktuális Sándor-trendet. A mélypont talán az volt, amikor elégedetten csámcsogtak Diana halálán. „Nem hiába, parázna volt, bűnben élt, a bűn zsoldja pedig halál! Ráadásul egy arabbal!”

„Mész a David Copperfieldre? Hála istennek! Ne is menj, az az ember fekete mágiát űz, átmegy a falon, repül, az ördöggel cimborál!” Nem értettem, miért nem fogják fel, ha részletesen elmagyarázom, melyik trükk hogyan működik mindennemű sátáni közreműködés nélkül. Bartus végre megvilágosít: az a gáz, hogy Németh nem látta a Copperfield trükkjeiről szóló filmeket, és ha ő azt mondja, ördög és varázslás, akkor az úgy is kell hogy legyen.

Fontos momentum, hogy Bartus nem a hitből tért ki, csak a róla elnevezett gyülekezetből. Gyakran bocsátkozik bibliai-teológiai fejtegetésbe, főleg amikor Sándor atya fokozatos durvulását elemzi, de meg lehet szokni, csakúgy, mint az események HGY-szlengben való interpretálását.

A HGY befelé teljes hazugságként kommunikálja a könyvet, sőt a maguk kényszeres módján megszülték már az első hivatalos Bartus-viccet is:

– Mennyi ideje van hátra a Bartusnak?

– 168 óra.

Ezen jót nevetnek, ugyanazzal az örömtelen, repedtfazék-kacajjal, amivel Ruff Tibor, az egyház teoretikusa nyilatkozta a Bartus-könyvről, „mi csak nevetünk ezen”.

A Hetek a legsötétebb bolsevik idők szellemében reagál a Fesz van bemutatójára. Cím: A hiperaktív fejvadász. Az egész oldalas jegyzetben van „vérre menő és diabolikus pamflet”, magát megnevezni nem kívánó egyháztörténész, aki megmagyarázza az „autonóm-szindrómát” és a „Bartus-jelenséget”: „személyiségének defektusait és sérüléseit vetíti ki a Hit Gyülekezetére, hogy tárgyiasított belső zűrzavara ellen keresztes hadjáratot viseljen.”

A cikk szerint Bartus a HGY-ből egy éve kiszakadt Budapesti Autonóm Gyülekezet tagja (ami egyébként nem igaz), így gyakran fordulnak elő olyan kifejezések, mint „Bartus és hittestvérei” meg „Piszter-Takács-csoportosulás”, mint egy rendőrségi jegyzőkönyvben. A Hetekben még véletlenül sem nevezik nevén a Budapesti Autonóm Gyülekezetet, legfeljebb „magát autonómnak nevező vallási csoport”-ot emlegetnek; nagyjából ebben a stílusban tudósított a Kádár-korszak médiája a Charta 77-ről. A koncepció értelmében valakik (a hittestvérek vagy a Piszter-Takács-banda) a szerző mögött állnak, ők finanszírozzák a könyv költségeit, melyek minimum 10 millió forintra rúgnak a hirdetésekkel együtt. Én hirdetést nem láttam, felhívtam a kiadómat, szerintük ez a formátum félmillióból simán kijön.

Szép a cikk utolsó bekezdése:

„Új autójával száguld a Balaton felé, miközben hallgatja a Sláger Rádiót, élvezi a szabadságot és fröcsköli magából a gyűlöletet.”

A könyv szóban forgó részében csak az autó és a Balaton stimmel, a jármű életkoráról és a sebességről nincs szó. Csak arról, hogy az asszony nyitja a napfénytetőt.

– winkler –







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések