A holokauszt óta a magyar zsidóság elleni legdurvább antiszemita támadás az állami szintre emelt Horthy-kultusz, a vidéki zsidóság deportálásáért felelős Horthy Miklós rehabilitálási kísérlete. A magyar társadalom legsúlyosabb kritikája az a mély csend és hallgatás, amely Orbán Viktor államának antiszemita provokációját kíséri. A magát demokratikusnak és függetlennek nevező sajtó sem emelte fel a hangját, mindössze tudósított arról, hogy a fideszes pártállam parlamenti képviselőkkel és éppen a közlekedési miniszterrel hitelesítette az antiszemita kormányzó tisztára mosását.
Orbán pártjának parlamenti képviselői és Orbán volt miniszterei emlékeztek meg és mondtak beszédeket Horthy kenderesi újratemetésének évfordulóján. Ez pontosan kifejezi a magyar állampárt és vezetője, Orbán Viktor viszonyát a népirtásban részes Horthy Miklóshoz. Nyíltan nem vállalja, de szívében támogatja a Horthy-kultuszt. Horthy nevezte ki a vidéki magyar zsidóságot deportáló kormányt, mert tudta, hogy a Sztójay-kormány végrehajtja a nácik kívánságát. Horthy feláldozta a magyar zsidókat. Tisztában volt azzal, hogy a deportált magyar zsidókat a nácik meggyilkolják.
Orbán a kenderesi megemlékezésre küldött félhivatalos különítménnyel legitimációt adott a népirtásért felelős kormányzó rehabilitációjának, és üzent magyar antiszemita és náci híveinek, hogy egyetért velük. Mellettük áll, és Horthyt tiszteli. Kormánya és „keresztény-nemzeti” rendszere példaképnek tekinti a tömeggyilkosságban felelős volt kormányzót. Lázár János jelenléte és beszéde nyomatékot adott ennek, mert a magyar kormány képviseletében emelte állami szintre a Horthy-kultuszt, cinikus módon emléket állítva a zsidókat haláltáborba szállító MÁV vagonjainak.
Horthy kapcsán kell emlékeztetnünk arra, hogy a Horthy-rendszerben vált nyilvánvalóvá a magyar jobboldal „keresztény-nemzeti” retorikájának valódi tartalma, amely „nem-zsidót” jelent. A Horthy-rendszer antiszemitizmusa világított rá arra, hogy a „keresztény-nemzeti” kifejezés azt jelenti, hogy „magyar az, aki keresztény”, „keresztény pedig az, aki nem zsidó”. A formális logika szabályai szerint a „magyar” azt jelenti, hogy „nem zsidó”. Ez a nemzeti kereszténység jelentése. Ezért a jövőben politikusok által használt „keresztény” szót be kell cserélni arra, hogy „nem zsidó”.
Egyedül Frölich Róbert országos főrabbi fejezte ki a tiltakozását Lázár János közlekedési miniszter gyalázatos beszéde ellen, aki éppen Horthy kenderesi újratemetésének napján avatott a Horthy-családot is méltató vasúttörténeti kiállítást Kenderesen, annak a MÁV-nak állítva dicső emléket, amelynek vagonjaiban a magyarországi vidéki zsidóságot (437 ezer embert) deportáltak a német haláltáborokba (elsősorban Auschwitzba) a zsidóság módszeres megsemmisítésének programja keretében. Horthy már a deportálások előtt tudta, hogy a zsidókat a németek meggyilkolják.
Frölich Róbert Horthy Hitlernek írt levelét idézte, amelyben már 1943-ban úgy magyarázkodott, hogy antiszemitaként mindent megtett a magyarországi zsidóság megbélyegzése, jogfosztása és közellenséggé nyilvánítása érdekében, amely tökéletesen megfelel a valóságnak. Bizonyítják ezt az országban hozott zsidóellenes törvények, amelyeket Horthy támogatott, helyeselt és jóváhagyott. De Karsai László történész professzor egy írásában idézte azt a mondatot is, amely nem került be az elküldött levélbe (Horthy Miklós 1868–1957. Legendák, mítoszok és a valóság Beszélő, 2007).
Ez a mondat így szólt: „Excellenciád további szemrehányása volt, hogy a kormány a zsidók kiirtásának keresztülvitelében nem járt el ugyanolyan mélyrehatóan, mint az Németországban történt, és ahogyan az a többi országban is kívánatosnak látszik.” (HMTI, 398. A levelet 1943. május 7-i dátummal küldte el Horthy Hitlernek) Ez azt jelenti, hogy Horthy nemcsak a zsidóság jogfosztásában, hanem a vidéki magyar zsidóság kiirtásában is tudatos szerepet vállalt, mert tisztában volt azzal, hogy a német nácik „végső megoldás” programja a deportált magyar zsidóság kiirtását jelenti.
Karsai László ugyanitt kijelentette, hogy Horthyt a népbírósági törvény alapján perbe lehetett volna fogni, mert „Horthy eltűrte izraelita és zsidónak minősített magyar állampolgárok százezreinek jogfosztását, kifosztását, deportálását (már 1941-ben, majd 1944-ben is). Hosszas habozás és 437 ezer vidéki zsidó deportálása után, a hazai és nemzetközi tiltakozások, a hadi helyzet romlása és más okok miatt végül július elején rászánta magát, és leállította a fővárosi zsidók deportálását.” Ez azt is jelenti, hogy ahogy ezt megtehette júliusban, megtehette volna korábban is.
Karsai László hivatkozik arra, hogy miközben a Horthyt mentegető szélsőjobboldali magyarok relatívizálják a volt kormányzó bűneit és felelősségét, más országokban ez nem így van. „Többek között Pétain marsallnak is köszönhető, hogy a franciaországi zsidók 75%-a túlélte a holokausztot. Még sincs manapság egyetlenegy komolyan vehető politikus vagy közíró Franciaországban, aki a nácikkal kollaboráló Vichy-kormány bármely tagjának vagy magának az I. világháborús „nemzetmentő” hős marsallnak, Pétainnek szobrot akarna állíttatni.”
Karsai László a románok magatartását idézve emlékeztetett arra, hogy „Ion Antonescu marsallt, román diktátort (1940–1944), többek között azért, mert uralma idején kb. 280 000 zsidót meggyilkoltak, és Románia jelentős erőkkel harcolt a Szovjetunió ellen, a világháború után halálra ítélték és kivégezték. Pedig a román zsidók 60%-a túlélte a holokausztot. Antonescu 1942 őszén határozottan megtagadta az óromán területeken és Dél-Erdélyben élő zsidók deportálásának engedélyezését”. Tegyük hozzá: ehhez képest Horthy megúszta, pedig őt is halálra kellett volna ítélni.
Karsai László és Ungváry Krisztián egy közös cikkében ez áll: „Amikor 1944 tavaszán, valamikor április végén vagy május elején (tehát nem akkor, amikor unokája állítja) megkapta az úgynevezett auschwitzi jegyzőkönyveket, akkor sokáig semmit sem csinált, sőt, az első hozzá érkező segélykiáltásokat alaptalan rémhíreknek minősítette. Sztójay Dömét csak augusztus 29-én váltotta le, csaknem két hónappal azután, hogy a deportálásokat végül is hosszas habozás, vívódás után július 6-án felfüggesztette, miközben azt tűrte, hogy az elővárosokból ezt követően is deportáljanak.”
A két történész kiemelte azt is, hogy „ráadásul Horthy nem a deportálást magát tiltotta meg, hanem csak azt, hogy abban magyarok részt vegyenek. 1944 június végén a Koronatanácson nyíltan meg is mondta, hogy amennyiben a németek deportálást akarnak, akkor végezzék azt ők. Tehát nem általános humanitárius szempontok vezették, hanem csak az, hogy Pilátusként moshassa kezeit. A deportálásokat felfüggesztő döntését azután augusztus elején visszavonta, engedélyt adott a fővárosi zsidók deportálására. Ennek kezdő időpontját is kitűzték, augusztus 23-ára.”
Nem Horthy mentette meg a fővárosi zsidóságot, nem rajta múlott, hogy a fővárosi zsidókat végül nem deportálták.
Valódi történészek által gyakran cáfolt szélsőjobboldali hazugság, hogy Horthy mentette volna meg a budapesti zsidókat. Karsai László és Ungváry Krisztián ezt írta: „A budapesti zsidók életét ekkor nem Horthy, hanem a román király és puccsista társai mentették meg, akik megdöntötték Antonescu marsall rezsimjét, átálltak az antifasiszta koalíció oldalára, megnyitották a délkeleti frontot, és a Wehrmacht elszenvedte a II. világháború során az egyik legnagyobb vereségét. Maradék egységeik kimentése fontosabb volt a németek számára, mint kb. 200.000 zsidó deportálása.”
A Horthy-ról szóló történelemhamisítás ellen tiltakozó történészek szerint „Horthy nélkül Eichmann és kb. két-három tucat „zsidótlanító” szakértője tehetetlen lett volna. Horthy államfőként 1944-ben megbukott. Úgy vélte, hogy akkor érheti el a német megszálló erők kivonását, ha „fizet”, több százezer zsidó életével. Az „ellenértéket” nem kapta meg, Auschwitz lett a legnagyobb magyar temető, a kormányzónak is köszönhetően”.
Ez egyértelműen igazolja Horthy-nak a holokausztban viselt súlyos felelősségét. Horthy végignézte, hogy államapparátusa végrehajtja a világ legnagyobb és egyedülálló népirtásához a teljes magyar vidéki zsidóság deportálását, a zsidó vagyonok elrablását, s ahhoz minden támogatást megadott. Nem mentség az sem, hogy személyesen nem vett részt benne, hanem csak kinevezte a hírhedt antiszemita és nácibarát Sztójay Dömét miniszterelnöknek, akit ő választott, nem a németek.
Azért választotta őt, mert biztos lehetett abban, hogy Sztójay a német nácik minden kérését példásan teljesíti, és általa a zsidók meggyilkolásával kifizetheti a nácikat, s ezáltal megszabadulhat a német megszállástól. Azzal, hogy nem mondott le, törvényesítette és legitimálta a népirtást, amely a hivatalos magyar állam közreműködésével zajlott.
Így esett, hogy Horthy több zsidó meggyilkolásáért felelős, mint Szálasi és a nyilasok. Horthy közvetve tömeggyilkos, mert százezrek meggyilkolásáért felelős. Karsai László és Ungváry Krisztián értékelése szerint „A sorsdöntő 1944-es évben azonban magyar állampolgárok százezreinek életét odadobta a halálba”. Randolph Braham magyar számazású New York-i professzor, holokauszt túlélője és legjelentősebb kutatója, a magyar holokausztról szóló alapművek elhunyt szerzője, a Horthy-kultusz újraéledését az antiszemitizmus túlélésének nevezte Magyarországon.
A Horthy „árnyaltabb megítélését” követelő politikusok, jobboldali történészek nem mentesülhetnek az antiszemitizmus és a holokauszt relativizálásának vádjától, mert Horthy relatív antiszemita nézetei (a nyilasokhoz és a nácikhoz képest) szintén nem menthetők. Nem mentség, hogy Horthy csak a „kommunista” és a „galíciai csőcselék” zsidókat utálta, a nagypolgári zsidók egy részét nem tekintette zsidónak, mert haszna származik belőlük, ezért közülük egyeseket rendes magyar embernek tekintett. Horthy büszke antiszemita volt, s rendszerének ideológiai alapja is az volt.
Lázár János, az Orbán-kormány közlekedési minisztere, akinek az lenne a dolga, hogy az irányítása alá tartozó MÁV holokausztban játszott szerepe miatt bocsánatot kérjen a magyar zsidóságtól, a népirtásban, a zsidó holokausztban és a náci tömeggyilkosságokban részes és felelős Horthyt „kivételes államfőnek, igaz magyar hazafinak és hős katonának” nevezte. Lázárnak és a többi magyar antiszemitának az sem számít, hogy Horthy a nem-zsidó magyarok százezreinek haláláért is felelős, mintegy egymillió magyar ember halála szárad a lelkén. Ez nem csupán butaság.
A zsidók elpusztítása felett érzett elégedettség és öröm felülír minden mást. Ne felejtsük el, hogy Horthy utódja, a Soros György elleni antiszemita kampány irányítója, a fajkeveredést elutasító rasszista és náci Orbán Viktor engedélye, támogatása nélkül erre a megemlékezésre ezekkel a résztvevőkkel nem kerülhetett volna sor. Lázár Jánost nem leváltják, nem felelősségre vonják, hanem megdicsérik azért, amit a tömeggyilkosságért, magyar állampolgárok százereinek kiirtásáért felelős Horthyról mondott. Nem megingott, hanem megerősödött a széke ettől.
Lázár azt az embert dicsőíti, aki ezt mondta: „Nem vagyok megrögzött antiszemita, de azt gondolom, hogy a világon az összes rossz a zsidóktól ered. Megértem, hogy vannak köztük rendes emberek, de mégis meggyőződésem, hogy minden rossz a zsidóktól származik”. Ezt pedig Köves Slomó, az antiszemita Orbán-rezsimmel korrupciós alapon baráti kapcsolatot ápoló áruló zsidó rabbi idézi egy könyvből, egy Bánó Attila nevű véresszájú nácival folytatott vitájában.
Amikor a holokauszt még életben levő túlélői, az áldozatok hozzátartozói és leszármazottai állami szintre emelve találkoznak az antiszemitizmussal, a vidéki zsidóság deportálásáért felelős Horthy hivatalos rangra emelt kultuszával, a holokauszt relativizálásával, a történelemhamisítással, akkor a múlt megismétlődésétől tartanak. A Horthy-kultusz nemcsak provokáció, hanem fenyegetés és nyílt megfélemlítés is a magyarországi zsidósággal, magyar polgárokkal szemben.
Ez van, amikor a hivatalos állami ideológia szerint a zsidók nem magyarok.
