Hann Endre, a Medián közvélemény-kutató vezetője, kezdettől fogva nem rejtette véka alá, hogy Magyar Péterben ő is a „messiást” látja. Teljesen egy hullámhosszon mozgott Magyar balliberális értelmiségi támogatóival. Mondhatni, hogy mindig a legjobb időben szállította a „Tisza” pozícióját megerősítő adatokat.
Ezek az adatok gondoskodtak arról, hogy fenntartható legyen a mítosz: „Magyar Péter az egyetlen, aki leválthatja Orbánt”, illetve „Magyar az ember, aki legyőzheti Orbánt”. Magyar táborába ez a mítosz vonzotta azokat, akik sem ideológiailag, sem emberileg nem állnak közel a „messiáshoz”, de meg akarnak szabadulni Orbántól. Méghozzá „bármi áron”.
Ennek a mítosznak vannak mellékszálai, amelyek a fanatikussá vált „tiszás” támogatók szállóigéjévé váltak, mint az „ennél már nem lehet rosszabb”, „ennél csak jobb lehet”, „ha nem Magyar, akkor maradjon Orbán?”, „Orbán a biztos rossz, Magyar még nem biztos”, „ha Magyar nem tartja be az ígéreteit, akkor tőle is megszabadulunk”, stb..
Ezek egyike sem igaz, de demagógiának megteszi, és erősíti a Hann és a Medián adatai által sugalt mítoszt: Magyar legyőzheti Orbánt, csak hinni kell benne, és nem szabad semmiben sem kritizálni, csak feltétel nélkül támogatni. A Medián húzta fel mindig a Tisza (Magyar Péter egyszemélyes vállalkozása) támogatottságát.
Ezek önbeteljesítő jóslatok voltak, mindig a megcélzott eredményt (és reményt) láttatták ténynek. Ezt a meggyőződést a Medián „eredményei” és Hann Endre cseppet sem objektív, nem kívülálló semleges kutató pozíciójából elhangzó nyilatkozatai alakították ki. Egészen odáig, hogy az ő csápoló célközönségének leszállította a bónuszt, 1 százalékot mutat a DK-nak.
Hann Endre egy speciális közönségigényt elégít ki, a Medián egy propagandagépezetként működik, amelynek bizonyítéka az, hogy soha nem marad attól az „eredménytől”, amire éppen szükség van. Ha kívülálló vagy a Magyar-kampány tagja feltenné a kérdést, hogy a győzteshez húzás érzelmi hullámát milyen eredmény biztosítaná, a Medián azt hozza.
Ezért hiteltelen a mostani 20 százalékos fölény is a biztos pártválasztók között, mert Hann Endre és a Medián hiteltelen a fentiek miatt. Lehetne a valóság ennél sokkal nagyobb Tisza előny is, de a végtelenül elfogult és kampánycégként viselkedő Medián felméréseként az is hiteltelen lenne. Egy tudós, tudományos kutató, közvéleménykutató nem lehet ily elfogult.
A Medián kampánystratégiája világos, azonban egy szempontot nem vesznek figyelembe: a hatalmas előny nemcsak növelheti a támogatottságot a bizonytalanok között (mindenki szeret a győztesekhez tartozni, ezért ez oda navigál), hanem elkényelmesít, túlságosan is magabiztossá tesz.
A tiszás hívek már zsebükben érzik a győzelmet, Magyar már elkiabálja a kétharmados győzelmet is. Ezért nagy a felelőssége Hann Endrének és kampánycégének, mert ha ez az eredmény nem valós helyzetet mutat, és Magyar fanatikus támogatói elkönyvelik ezt az eredményt a valóságnak, s előre isznak a medve bőrére, annak nagy bukás lehet a vége.
Hann Endre mindent egy lapra tett fel. A közvéleménykutatást propaganda célra használja, ha ez nem egy valós eredmény. Ha mégis Orbán győz, akkor a Mediánt közvéleménykutató intézetként be kell zárni. Szerény véleményünk szerint akkor is, ha Magyar nyerne. Mert a közvéleménykutatás korrektsége és megbízhatósága a demokratikus közélet fontos része.
