Még megvan az Amerikai Népszava szerkesztőségében az a pezsgő, amelyet arra az alkalomra készítettünk be, amikor az Európai Néppárt a Fidesz kizárásáról szavazott. A Néppárt akkor rosszul döntött, mert az európai parlamenti választás előtt hasznosabbnak vélte, ha csak felfüggesztik Orbán (a „Fidesz”) tagságát. A megfontolás mögött az a naiv elképzelés állt, hogy Orbán esetleg megváltozhat, másrészt attól tartottak, hogy egy ilyen radikális lépés visszüthet a választáson és a szélsőjobb – Orbánnal történő – megerősödéséhez vezethet. Mindkét megfontolás hibás volt, s Néppárt mintha ezt felismerte volna, ezért a pezsgő felbontására még sor kerülhet.
Orbán ugyanis csak a pávatáncát járta el, semmiféle szándéka nincs, hogy feladja Európa fasizálásának programját, miután ezt Magyarországon már sikeresen megtette, a liberális demokratikus jogállamot felszámolta. Másrészt az európai parlamenti választáson a kontinens polgárai kifejezetten Orbán és az általa szervezett szélsőjobboldal ellen szavazott, megerősítette a liberálisokat, zöldeket és a baloldalt, s Orbánnal szembeni gyengekezűsége miatt büntette a Néppártot is. Emellett a Néppártban sokkal több ország van, amelynek konzervatív, valóban kereszténydemokrata elkötelezettségű pártjai vannak, akik a német többséggel szemben sokkal határozottabb fellépést követelnek a fasiszta és náci ideológiát képviselő, a jogállamiságot romboló Orbánnal szemben.
Ennek hatására Orbán elkezdett a lengyelek és a burkoltan fasiszták frakciója felé tájékozódni, miután Orbán érzékelte, hogy a Néppártban a hangulat ellene fordult, és már a németek sem akarják minden áron megvédeni. Ekkor kezdett el arról beszélni megint, hogy ő „nem lehet kizárni”, ő dönt, és ő támaszt feltételeket a maradáshoz. Ez már a várható kirúgás kommunikációját készíti elő, amelynek lényege, hogy a Néppárt megváltozott, balra tolódott, Soros irányítása alá került, bevándorláspárti lett, elhagyta a kereszténydemokrata értékeket, amelyeket Orbán képvisel, „liberális” lett (mintha demokratikus párt lehetne nem liberális), ezért Orbán dönt úgy, hogy távozik. A lengyel és az olasz fasisztákkal épít egy „igazi” jobboldali, kereszténydemokrata pártcsaládot az EU-ban.
Akárhogyan próbálja szépíteni Orbán, akárhogyan hazudik a kirúgásáról, ha távoznia kell az Európai Néppártból, az neki nagy bukás lesz, és a demokráciának álcázott diktatúra koncepciójának kudarca, mert mégsem sikerült demokráciának eladni a fasizmust. Mellesleg ez Magyarország bukása és leértékelése is lesz, de azt megérdemli, mert megengedte, hogy Orbán kisajátítsa, és önmagával azonosítsa az egész országot. Ezért, ha Orbánt kirúgják, Magyarországot rúgják ki. Magyarország egésze is sokkal rosszabb helyzetbe kerül, mert a demokratikus pártok családjaiból a korlátlan hatalommal bíró Orbánt eltávolítják. Orbánnak marad az, hogy egy jelentéktelen frakcióban kakaskodhat, páváskodhat, és nem lesz többé, aki megvédje. A többség nyíltan ellene fordult és elhatárolódik tőle.
Erre utal az Európai Parlamentben megtartott szavazás, amelyben óriási, elsöprő többséggel fogadta el az Európai Parlament azt a határozatot, amely sürgeti a 7-es cikkely szerint eljárás komolyan vételét, és felgyorsítását a két keresztényfasiszta ország, Magyarország és Lengyelország vonatkozásában. Egyértelmű a szándék, hogy az Európai parlament el akarja választani a jogállamiságot a posztkommunista, nacionalista és fasiszta diktatúráktól, és meg akarja határozni, mi az, ami elfogadható, és mi az, ami nem. Ennél persze tovább kellene majd menni, és el kell fogadni egy olyan szabály lehetőségét, amely az Orbán-féle fasisztákat és a jogállamiságot felszámoló Magyarországot kizárja az Európai Unióból. Orbánnak nincs helye Európában, ő a posztszovjet és türk diktatúrákhoz tartozik.
A magyarok akkor eldönthetik, hogy mit válastzanak: a tolvaj, bűnöző, fasiszta Orbánt, vagy a civilizált, jogállami, demokratikus Európát. Vagy Orbán vagy Európa. A kettő kizárja egymást. Az Európai Uniónak e választás elé kell állítania a magyarokat, akik eddig élvezték azt, hogy nem kell Orbánnal szemben sem fellépni, miközben élvezik az Orbán által gyűlölt és gyalázott, plakátokon mocskolt európai demokráciák, liberális jogállamok kedvezményeit, lehetőségeit és pénzét. Ennek véget kell vetni. Az csak egy közbülső megoldás lehet, hogy az uniós támogatásokat a jogállamisághoz kötik, és a jogállamiság mibenlétéről folytatnak meddő vitákat a „dekázó szukával” és más hazudozó, a szavak értelmét kiforgató Orbán-fasisztákkal.
Az Európai Parlament döntése újabb mérföldkő, amelynek óriási jelentősége van abból a szempontból, hogy a Néppárt frakciófegyelmet rendelt el, és kötelezővé tette a frakció tagjainak, hogy Orbán ellen szavazzon, ami csodálatos hír, zene minden demokrata füleinek. Másrészt fontos volt abból a szempontból, hogy Orbán köztudottan jó kapcsolatokat ápol a balkáni országokkal, őket próbálja maga mellé állítani Európa fasizálásának programjában, ezért attól lehetett tartani, hogy épít egy stadiont a soros elnökséget ellátó horvátoknak, akik elszabotálják a 7-es cikk ügyét. A határozat kötelezi Horvátországot az eljárás lefolytatására és felgyorsítására. A Néppárt szavazása azt mutatja, hogy a jogállamiság kérdésében állást foglaltak: az orbáni Magyarországot nem tartják jogállamnak, és ez így is van.
Pezsgőnk behűtve várja a pillanatot, amikor Orbánt kirúgja a Néppárt. Az sorsdöntő pillanat lesz, mert az Orbán egyértelmű bukása lesz, és megszűnik a fasiszta rendszer elvtelen és erkölcstelen védelme. Ebben nagy előrelépést jelentett az is, hogy Donald Tusk, a lengyel fasiszták legádázabb ellenfele lett a Néppárt elnöke. Nem lehet nagyobb ajándéka ennek az évnek, mint Orbán kirúgása, nevezze ő azt bárminek. Ennél csodálatosabb már csak az lenne, ha Magyarország is kirúgható lenne az Európai Unióból, és nem lehetne korrupt módon tovább sunnyogni, hanem szembe kellene nézni, mivé lett az ország, és választani kellene a fasiszta Orbán (Putyin, türkök, Mészáros, Tiborcz, Ráhel stb.) vagy a jogállami demokratikus Európa között. Választhatják Orbánt is, mindenki tiszteletben tartja a szabad döntésüket.
Csak kelljen végre dönteni, és ez a döntés a valóságos helyzetről szóljon: fasizmus vagy jogállam, Orbán vagy Európa.
