Olaszországban egyszerre lett divatkérdés és erkölcsi ügy a szoknya. Miuccia Prada és Raf Simons egy egész kollekciót épített rá, Antonio Tajani külügyminiszter pedig azzal keltett felháborodást, hogy a hosszabb szoknyát viselő nőket hűségesebbnek nevezte. A politikus utóbb bocsánatot kért. A kifutón szerencsére senkinek nem kellett beszámolnia a magánéletéről.
A milánói divathéten bemutatott Prada-kollekcióban nem szerepeltek nadrágok és egybeszabott ruhák: minden a deréktól lefelé kezdődött. A divatház új bemutatója azt vizsgálta, hányféleképpen lehet újragondolni egy mindenki által ismert ruhadarabot. A szoknya lehet merev vagy könnyed, takarhat vagy megmutathat, és ugyanaz a forma egészen mást jelenthet egy pulóverrel, inggel vagy melltartószerű felsővel.
A tervezők a legpraktikusabb részleteket is játékká változtatták. A tépőzár állíthatóvá tette a formát, a patent díszként is működött, a szoknya alá rejtett merevítőanyag pedig látható réteggé vált. A nejlonból rakott szoknya készült, a pamut bőrnek vagy velúrnak látszott. Az anyagok nem mindig annak mutatkoztak, amik.
Az AP tudósítása hangsúlyozza, hogy a kollekció és Tajani botrányának egybeesése véletlen. A bemutatót nem a miniszter megjegyzésére válaszul tervezték. Mégis nehéz nem észrevenni a különbséget: a divat itt a választás lehetőségeit szaporítja, a politikus pedig egy ruhadarabból próbált következtetni a viselőjének jellemére.
A Prada szoknyái azért érdekesek, mert nincs hozzájuk egyetlen kötelező női szerep. Aki felveszi őket, lehet játékos, szigorú, feltűnő vagy visszafogott, akár ugyanazon a napon. Hogy közben ki mennyire hűséges, azt a szabásminta továbbra sem árulja el.
