Török Gábor újabb interjút adott, ezúttal a 444.hu-nak, amelyben mindenkit megnyugtat, hogy Orbán rendszere megdönthetetlen, stabil, legfájóbb hazugsága szerint annyira stabil, hogy Orbán nélkül is működne. Úgy érti, ha Orbán csak informálisan a háttérből irányítaná. A nagy elemzőtől elvárható lenne, hogy lássa: ez most is így van.
Orbán nem a formális pozíciójából, s nem annak szabályai, törvényes lehetőségei közepette irányítja Orbániát, hanem abszolút informális módon. Miniszterelnökként nem lenne joga az ország teljes informális kézbentartására. Az már mellékes, hogy ő tölti be a miniszterelnöki funkciót (is), mert azt valóban betölthetné bárki más, ahogy minden más pozcióban is ülhet más, de minden más funkciót (is) Orbán tölt be.
Török Gábort elégedettséggel tölti el ez a „stabilitás”, s jámbor mosollyal veszi tudomásul, hogy egy ember informális hatalmat gyakorol az összes hatalmi ág fölött, mindenkinek az élete az ő kezébe van, és sajátjaként, minden kontroll nélkül bánik az országgal. Töröknek nincsenek értékítéletei egy ilyen rendszert illetően, nem ütközik a demokráciafelfogásába, a törvények tiszteletébe, a jogállamiságba. Csak a hatalomgyakorlás eredményessége fontos.
Török a politikai manőverezés technikai profizmusának csodálója, minden bizonnyal Putyin is lenyűgözné, talán még jobban, mert annyival jobban csinálja, mint Orbán. Török Gábort csodálattal tölti el az emberek fölötti lelki hatalom és manipulálás képessége, ami normális embert felháborít, visszautasít, egy szabad és demokratikus országban ez elfogadhatatlan lenne. Ez nem szabad és nem demokratikus ország, de Törököt ez nem zavarja.
Ahogy az sem, hogy független elemzőnek képzeli magát úgyis, hogy a rendszer oligarchái, elkötelezett hívei a munkáltatói, megbízói, szolgáltatásainak igénybevevői. Ez tetszik nekik a kizárólag hatalomtechnikai megfontolásokban gondolkodó Török Gáborban, akit az sem zavar, hogy az egész rendszer a hazugságok, a propaganda hálózatára és láncolatára épül. Török téved, mert az Orbán-rezsim háza épp ezért nem kősziklára, hanem homokra épült.
A kőszikla az alkotmányosság, a jogállamiság, a törvényuralom lenne. Az viszont nincs, így minden a levegőben lebeg, egyetlen ember teherbírására, hazudozási, kontrolláló, uszítási képességére épül, ami egy pillanat alatt omolhat össze kártyavárként, amint egy arra járó gyerek kimondja a száján, hogy a király meztelen. Ezért Török abban is téved, hogy maga a rendszer szilárd lábakon állna, amely már működne Orbán nélkül is. Ez nevetséges.
Ez a rendszer egyetlen ember. Semmivel nem több. Addig működik, míg az engedelmesség kifizetődőbbnek látszik, mint a lázadás. Egy mocsokság, amit az emberekkel művel, ahogy liftezteti és csicskáztatja őket. Török ezekben a szemétségekben gyönyörködik, mint anyját csodáló gyermek. A rendszer elégedett kitartottja, aki muníciót ad az alattvalóknak, hogy nem kell aggódni: visszaélve szakmája tekintélyével, de sutba vágva annak szabályait, azt a hitet erősíti, hogy a rendszer nem dől össze. Mindenki akkor jár jól, ha behódol. Mint ő.
Végülis, sok hamis és hazug gazemberre van szükség ahhoz hogy ilyen fasiszta rendszer létrejöjjön, fennmaradjon és működjön. Sok korrupt ember kell ahhoz, hogy elfogadja ezt egy ország. Török pedig annyira amorális, hogy észre sem veszi, ő egyike ezeknek. Talán nem is érti, mi a baj. A jó és a rossz fogalmai számára ismeretlenek, Machiavelli önemésztő és kétségek közt hánykolódó, moralizáló Hamlet hozzá képest.
Igazából az, hogy Töröknek nincsenek morális értékei, nem lep meg senkit, hiszen a NER-ben ez alapkövetelmény, ő pedig az MLSZ-elnökségi tagságával, az OTP és MOL tanácsadó szerepével abszolút NER-figura, a maffia meghatározott pontján működő láncszem. Ami a még semmi jóra nem számító embert is meglepi, az a tényekkel szembeni magabiztosság, hogy Török Gábort az elméletének ellentmondó tények sem ingatják meg tévhitében.
Ez csak azt mutatja, hogy aki a NER kitartottja akar lenni, annak nemcsak amorálisnak, aljasnak, de hülyének is kell lennie, aki nem vesz tudomást a valóságról. Ezt mutatják a válaszai a riporter jogos ellenvetéseire. Ez a vakság is a rendszer instabilitásának része. De a rendszer instabilitásának legfontosabb része, akit Török megingathatatlan bástyának hisz, az maga az általa bálványozott Orbán. Aki nemcsak amorális, de tehetségtelen is.
Török ilyenkor kapna a szívéhez, mert nem veszi észre, hogy ez a dilettáns leleplezte saját bújtatott fasiszta rendszerét, a demokráciának hazudott diktatúra konstrukcióját. Orbán így már nem alternatíva, hanem zsákutca. Elveszítette legfőbb támogatóit, elszigetelődött, az országáról egy demokráciában már tudni lehetne, hogy csődben van. Török elemző nem lát semmit. Ettől még sokáig uralkodhat a gonosz, de az nem őt minősíti.
