Nincs az a fasiszta disztópia, amely túltenne a magyar valóságon. Orbán diktatúrája a legprimitívebb csalások, manipulációk és hazugságok sorozata, maga az abszurditás. Ehhez képest a Kádár-rendszer virágzó és intelligens demokrácia volt, amelyben komolyan vették az embereket és nem néztek mindenkit hülyének. A Tanú című film semmi Orbán rendszeréhez, Bástya elvtárs egy felvilágosult demokrata Orbánhoz képest. Európa közepén működtetnek egy agyalágyult rendszert, amelynek groteszk működését legjobban a szankciók elleni „konzultáció” szemlélteti.
Ez az Orbán-rezsim egyik állatorvosi lova, de így működik minden. Érdemes ennek logikáját követni, s ha valaki azt mondja, hogy akik ezt működtetik, nem súlyos elmebetegek, annak mentségére azt kell felhoznia, hogy akkor gátlástalan gazemberek. A hatósági áras csirkefarhát idején, amikor a benzin hatósági ára miatt már tankolni sem lehetett, s amikor a tanárok már egy éve tüntetnek a fizetésük tarthatatlan állapota miatt, miközben a rezsiárak az egekbe nőttek, az infláció rekorder Európában, 3 milliárdért indítottak egy „nemzeti konzultációt” az uniós szankciók ellen.
Ebben az árban nincs benne a marketing, a reklám és a propaganda költsége, az legalább még egy milliárd lehetett, ha nem több. Az akció egyetlen logikus része az, ha ennek a pénznek egy részét a szokásukhoz híven ellopták (baráti stróman zsebekbe juttatták). Az Orbán-rezsimben az adófizetők és a közvagyon ipari méretekben zajló ellopása az egyetlen következetes, kiszámítható és logikus történés, aminek legalább az ő szempontjukból van valami racionális értelme.
Arról nem is kell szót ejteni, hogy a „nemzeti konzultáció” nevű propagandaakció a jellegénél fogva soha nem az, aminek hivatalosan lennie kellene. Nem az emberek véleményére kíváncsiak, nem a döntéseikhez akarnak bármit is figyelembe venni, s nem is a demokrácia és a népakarat kinyilvánításának módja, hanem a diktátor által egyszemélyben eldöntött kérdésekhez csinálnak utólag valamiféle legitimációt, méghozzá úgy, hogy kérdések helyett propagandakampányt és agymosást folytatnak, az álkérdésekre pedig nem lehet másképp válaszolni, csak az elvárt eredmény szerint.
Képzeljük el tudományosan azt a kérdőívet, amely a tendenciózusan feltett kérdések mellett olyan plakátokkal kerül a polgárok elé, amelyeken bombaként ábrázolják a szankciókat, amelyeket az EU dob Magyarországra, mintegy lebombázva vele Magyarországot, azzal a szöveggel, hogy a „szankciók tönkretesznek minket”. Azt mondani sem kell, hogy a konzultációt meghirdető és a bombás propagandát végző szervezet ugyanaz a magyar állam, amely az adófizetők pénzét költi minderre a primitív álkonzultációra.
A szankcióellenes „konzultáció” hivatalos célja az lett volna, hogy Orbánnak felhatalmazást adjon a szankciók megtagadására és vétójára. Orbánnak erre kellett volna hivatkoznia az Unióban, hogy nem szavazhatja meg az Oroszország elleni szankciókat, mert Magyarország polgárai nemzeti konzultáció keretében elutasították azt. Csakhogy, az uniós pénzek visszatartása és az uniós országok felháborodása miatt, ami Tündér-Magyarországot csőd közeli helyzetbe vitte volna, Orbán megszavazott már előre minden szankciót, mint a kisangyal, függetlenül a konzultáció eredményétől.
Miután a konzultáció jellegéből tudni lehetett, hogy annak egyetlen lehetséges kimenetele a szankciók elutasítása lesz, Orbán annak tudatában szavazott meg minden szankciót, hogy a konzultáció várható eredménye megtiltotta neki azt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a „konzultációt” a hazug uszításon és gyűlöletkeltésen kívül semmi egyébre nem használták, hanem azt is, hogy a konzultáció a legnyilvánvalóbban demonstrálta, hogy Orbán Viktor egy diktátor, azt csinál, amit akar. A nép véleménye és döntése őt nem érdekli, saját hazug konzultációja sem kötelezi semmire. Öntörvényű.
A poénnak nincs vége, mert az Orbán-féle szabálytalan közvéleménykutatással szemben, azzal szinte egyidőben, az Európai Parlament megbízásából a Kantar Intézet végzett egy egész Európára kiterjedő reprezentatív kutatást, amely a közvéleménykutatások szakmai követelményeinek betartásával készült, s az Eurobarométer tette közzé. Ebben pedig az áll, hogy a „konzultáció” milliárdos propagandája és a hideglelősen elmebeteg bombás plakátok ellenére a magyar lakosság 72 százaléka (!) támogatja a szankciókat és csak 22 százaléka ellenzi.
Ám az Orbán-féle konzultáció eredménye az lett, hogy a konzultációra válaszolók 97 százaléka nemet mondott a szankciókra. Ebben a hangsúly azon van, hogy „a konzultációra válaszolók”, és nem az összes magyar (vagy a magyarok többsége) 97 százaléka. Ez 1,4 millió ember volt. Ha csak a választásra jogosultak számát nézzük, akkor Magyarország lakossága elutasította a szankcióellenes konzultációt, mert 8 millió 200 ezer szavazásra jogosultból 6 millió 800 ezer ember nemet mondott rá azzal, hogy nem töltötte ki. Ez volt az egyetlen lehetséges forma az elutasításra.
Ez azt jelenti, hogy a propaganda mozgósítása ellenére az agymosott Fidesz-szavazóknak is csak a harmada támogatja, az ország egésze egyértelműen elutasította a szankcióellenes konzultációt. De ez nem érdekli az észak-koreai színvonalú propagandát, ők újabb milliárdokért teleplakátolták az országot azzal a nyilvánvalóan hamis, hazug és csaló szöveggel, hogy „a magyarok döntöttek: 97% NEM a szankciókra”. Vagyis: tökmindegy, mi lett a végeredmény, ők kihirdették – az előre eldöntött – győzelmet.
Nem számít az sem, hogy mindenki tudhatja, hogy ez hazugság, mert a populista hazugságokon tartott híveknek kell a napi adag, mint a drogosoknak, nehogy kijózanodjanak. A tömegpszichózis kutatásának szempontjából Orbán fasiszta diktatúrája aranybánya, ahogy a szankcióellenes hamis konzultáció is egy szociálpszichológiai tesztnek kiváló: megmutatja, hogy az emberi hülyeségnek és befolyásolhatóságnak nincs határa, az érzelmi alapú manipuláció eltöröl minden racionalitást, az embereket bármilyen hazugságra rá lehet venni, mert korlátlan a hazugságba vetett hit ereje.
Azon pedig nem kell csodálkozni, hogy az eredménytől függetlenül kiplakátozták a győzelmet, mert Orbánnak minden „győzelme” ilyen, s ezeket a plakátokat vélhetően már a kérdőívekkel együtt kinyomtatták. Az eredmény már azelőtt megvolt, hogy a konzultációt elindították. Az eset pontosan megfelel annak, amikor Virág elvtárs a tárgyalás előtt a hamis tanúvallomás helyett véletlenül az előre megírt ítéletet húzta ki a táskájából. Minden diktátor és minden diktatúra törvényszerűen nevetségessé válik.
Orbán legnagyobb szégyene, hogy már Bástya elvtársnál is rosszabb, a Rákosi-rendszer pártvezetőinél is mélyebbre süllyedt. A mélységet mutatja, hogy már szégyenérzete sincsen.