Ha nem a Gestapo és az Államvédelmi Hivatal (ÁVH) NER-kompatibilis megfelelője lenne a „Szuverenitásvédelmi Hatóság”, bohózatnak és nevetséges giccsparádénak is nevezhetnénk azt a hazudozást, amit ezzel kapcsolatban folytatnak. Mivel ez a nyílt diktatúra törvényessé tételét jelenti, nincs mit nevetni rajta, mert habár röhejes, viszont rendkívül veszélyes.
„A Szuverenitásvédelmi Hivatal információt kérhet magyar médiumoktól, újságoktól is az esetleges külföldi források ügyében, de szankcionáláshoz nincs joga – mondta Gulyás az egyre cinikusabb kormányinfón. „Ezért a sajtószabadságot a hivatal nem veszélyezteti” – tette hozzá.
Ez azt jelenti, hogy az Orbán-ÁVH feladata és jogköre mégis kiterjed a sajtóra, amit eddig tagadtak, s egy nap alatt kiderült, hogy erről is hazudnak. Mint arra korábban utaltunk, a csalás és a trükk abban a mondatban van elrejtve, hogy „nem sérti a sajtószabadságot”. Erről már amúgy is elkéstek, Magyaországon nincs sajtószabadság, a szabad sajtó nem ez.
De ez az aljas cinizmus, amit Gulyás előad, minden képzeletet felülmúl, mert ezzel csak azt mondja, hogy nem az SZVH fogja szankcionálni a sajtót, ha bármilyen külföldi alapítványtól pénzt kap, amire törvényesen pályázott, hanem az SZVH nyomozása és határozata alapján a rendőrség, az ügyészség vagy valamelyik más állambiztonsági szervezet.
Az SZVH (ÁVH) felszólítja majd a sajtóorgánumokat, közöljék, honnan milyen bevételeik vannak (amihez egyébként a hatalomnak semmi köze), majd a válasozk alapján az SZVH megállapítja, hogy a külföldi pályázati támogatás sérti Magyarország (értsd: Orbán Viktor) szuverenitását, s a diktátor korlátlan hatalmát, ezért feljelentést tesz a törvény alapján.
Az illetékes államvédelmi szervezet (rendőrség és/vagy ügyészség) lefolytatja a törvény szerint az eljárást, és az adott médiumot vagy megbünteti, vagy a pályázati pénzt elveszi, vagy bezáratja, esetleg a vezetőit bebörtönzi, a diktatúra kedve és a médium befolyása szerint. Ami veszélyesnek számít, mert a dezinformációt leleplezi, azzal bármi történhet.
Erre mondja a Gulyás, hogy nem sérül a sajtószabadság, mert a szankciókat nem a náci Gestapo és a kommunista ÁVH szerepét betöltő SZVH veti ki, hanem valamelyik másik orbánista államvédelmi hatóság. Így igaz minden, amit ezek mondanak: így igaz, hogy a sajtót nem érinti a „szuverenitásvédelmi törvény”.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy az egyszerűbb esetek közé tartozik, ha valamelyik sajtó kap külföldi pályázati támogatást, mert arra azonnal rá lehet fogni, hogy ezzel idegen érdeket szolgál, mert ha egy sajtó a jogállamot kéri számon, a külföldi alapítvány pedig a jogállam erősítésére ír ki pályázatot és pénzt, azzal a nem jogállam orbáni Magyarországot sérti.
Vannak az olyan nehezebb, de nem megoldhatatlan esetek, amikor nem kap pénzt az adott médium, de külföldi pénz nélkül is a jogállamiságot követeli, a fasiszta diktatúrát kritizálja, viszont azzal demokratikus külföldi országok gyakorlatát és értékeit követi, ezért a pénz és a külföldi támogatás nélkül is kimuatatható lesz a szuverenitás sérelme.
Ami nem egyezik Orbán és az Orbán-rezsim ideológiájával, nézeteivel és politikájával, vagy magát Orbánt és a rendszerét meg akarja buktatni, és a fasizmus helyett demokráciát akar, az már a szuverenitásvédelembe ütközik, mert más országok demokratikus értékrendjét akarja Magyarországra átültetni. Ez már bűncselekmény lesz. Mi ez? Fasizmus. Nácizmus.
Feltételezésünk szerint lépésről lépésre ültetik be ezt a sok baromságot, fasiszta ideológiát a magyar emberek fejébe, és a közvélemény megdolgozásával párhuzamosan durvulnak a sajtó, az ellenzék és a megmaradt civil társadalom elleni támadások, eljárások, büntetések és szankciók. Egészen addig, amíg be nem járódik, föl nem pörög, és totális terror lesz.
Érdeklődéssel várjuk, mikor történik meg az első házkutatás valamelyik szerkesztőségben, ahova kiszáll az SZVH (a Gestapo és az ÁVH keveréke), és a szuverenitást veszélyeztető adatok, információk, bizonyítékok után kutat. Esetleg az SZVH használja ehhez a rendőrség vagy más államvédelmi hatóság embereit.
Ami alapján Gulyás majd mondhatja azt, hogy nem sérti a Szuverenitásvédelmi Hatóság a sajtószabadságot, hiszen ő csak elrendelte, de az intézkedést nem ő hajtotta végre. Nincs itt semmi látnivaló, ahogyan az egyébként kiváló Tóta W. Árpád írta élete talán legnagyobb tévedésében.
