Mint megírtuk, Magyarország legnaivabb emberei azok, akik kitartó türelemmel könyörögnek állandóan a CEU-diákok által találóan „Bajszos Szar”-nak nevezett Ádernek, hogy a különféle törvénytelen törvényeket ne írja alá. Ezzel a bizalmas megszólítással: „Ne írd alá, János!” Mintha ez a „János” a mi oldalunkon állna. Mintha ennek a „Jánosnak” annyi mozgástere lenne, hogy megtörülheti saját orrát. Ez az ember eladta a lelkét az ördögnek azért, hogy egy palotában lakhasson és elnöknek látszó tárgy legyen. Ettől az embertől várnak bármilyen bátor cselekvést. Aki a testnedvein csúszna ki a Sándor-palotából, ha ellene merne tenni Orbánnak.
Még szerencse, hogy „János” időben aláírta a rabszolgatörvényt, nem kellett szégyenkezni senkinek, olyan jelszó alatt vonulni a Várba, hogy „Ne írd alá János”. Normális ember ilyen jelszó, zászló alá nem áll be. Ennek ellenére a tömeg felmegy a Várba, csak azt nem tudjuk, minek. Ez a szerencsétlen gerinctelen pecás nem tehet semmiről, nem ő találta ki, vele csak aláíratták. Aljas gazember, hogy erre a munkára vállalkozott, de vagy le kell köpni, vagy ki kell dobni az elnöki rezidenciából, vagy az Orbán és társai főtárgyalásig el kell fejteni ezt a nyomorultat. Aki képes eljátszani, mintha ő egy elnök lenne, aki őrködik a törvényesség felett, mindennél aljasabb ember. Mocskos gazember. Az, hogy „Bajszos Szar”, nem kifejezés.
De most mit csinálnak, akik felmennek Áderhez? Ha nem dobják ki ezt a szürke, jellemtelen, névtelen senkit, miért mennek oda? Úgy tenni, mintha ott egy elnök lakna? Minek legitimálni ezt a képződményt? Ez az ember arra sem méltó, hogy a nevét kiejtsük. Esze annyi, mint egy sültkeszegnek. Még eljátszani sem tudja az együttérzést, ami egy ilyen helyzetben minimális követelmény lenne. Ehelyett azt mondta, hogy „A Munka Törvénykönyvének módosítása az aggodalmak ellenére sem lehet akadálya annak, hogy a munkavállalók karácsonya áldott, a két ünnep közötti időszak békés, az új esztendő pedig nyugodt legyen.”
Áder megrendelte a két ünnep közé és a jövő évre a nyugalmat. Senkinek nincs oka nyugtalankodni és békétlenkedni. Megrendelte a munkavállalóktól a saját nyugalmukat. Ne pattogjon senki. Mindezt pedig a „karácsonyhoz” kötve. A rabszolgatörvény nem akadálya annak, hogy a munkavállalók karácsonya „áldott” legyen. Nem annyira, mint amilyen áldott az Orbán-családé, a Mészáros-családé, a Rogán-családé és a többi címeres gazemberé, de azért áldott.
Az idióta Áder megspórolta a karácsonyi elnöki jókívánságokat, és esztelen módon összekötötte azt a rabszolgatörvénnyel. Azt mondta: „Magyarország minden polgárának szeretetteljes karácsonyt, a család és a barátok körében örömteli perceket és boldog új évet kívánok.” Örömteli perceket kívánt ez a szerencsétlen, mint aki tudja, a rabszolgáknak legfeljebb percek jutnak, amelyek örömmel telnek, és az is akkor következik be, ha valami jó hírt hallanak felőlük, hogy valamelyik vérszívó aljas pióca megjárta közülük, pofára esett. Az tényleg örömteli perceket tud szerezni.
Ezek az elsőgenerációs, zöldfülű diktátorok, nem tudják, milyen jelentősége van egy-egy gesztusnak. Mi lesz az a gyufa, amely lángba borít mindent. Áder mindenesetre a rabszolgatörvény gyorsított menetben való aláírásával, majd a megalázottaknak való részvétlen jókívánságaival önti az olajat a fára. Már csak a gyufa kell, ami meggyújtja ezt a tüzet.
Hátha lesz valamikor alkalmankunk, hogy ne csak percekig örülhessünk, hanem órákig hahotázzunk, napokig, hetekig, évekig boldogok legyük, hogy ez a minden értelmet felülhaladó rohadék banda megbukott.
