Ki és miért bízik még Áder Jánosban?

Közzétéve december 15, 2018, 2:26 du.
10 mins

Csodálatra méltó az a türelem és naivitás, ahogy egyesek még mindig abban bíznak, hogy Áder János egy szuverén személyiség, a nem létező köztársaság “elnöke”, akinek lehet saját véleménye és döntése. A Nemzet Pecása, akit a CEU-tüntetéseken találóan és igen helyesen “Bajszos Szar”-nak nevezett el a diákság, minden eddigi alkalommal megmutatta, hogy Orbán kesztyűbábja, aki parancsokat teljesít, és a legkisebb köze nincs a pozícióhoz, amit betölt.

Áder önmagában is alkalmatlan és méltatlan lenne az elnöki pozícióra, a világ legszürkébb, legunalmasabb és legjelentéktelenebb embere, aki a világon semmi olyat nem tett, amivel a legmagasabb közjogi méltóságnak járó tiszteletet és tekintélyt megérdemelné, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében kifejezetten arra a feladatra vállalkozott, hogy pénzért és a Sándor Palotában való pöffeszkedésért, az arisztokrata életmódért cserébe kiszolgálja Magyarország korlátlan urát, és a legaljasabb, legmocskosabb ténykedéseihez is asszisztáljon és azokat hitelesítse.

Áder maga a kikapcsolt elnöki hivatal, azért van ott, nehogy tényleges elnöke legyen Magyarországnak. Áder a mellékhelyiségbe nem mehet el Orbán engedélye, jóváhagyása vagy parancsa nélkül. Soha nem volt egyetlen olyan eset, amikor fontos ügyekben szembefordult volna Orbánnal. Erre sem joga, sem lehetősége nincs. Orbán kezében van, tőle függ az élete, és ha bármit nem jól csinál, leordítja a fejét. Áder egy dolgot tanult meg azon kívül, hogy politikai életben maradása és szabadlábon maradása egyetlen záloga a teljes engedelmesség, s ez a “méltóságteljes” viselkedés.

Ennek a kimért és felvett pózolásnak bedőlt maga is, és láthatóan elvárja, hogy vele tisztelettel és a rangjához méltóan viselkedjenek. Csakhogy ezt ki kellene érdemelni. Ezért volt nagyon is találó a CEU-tüntetés diákjainak elnevezése, mielőtt Áder tévedésbe esne, és azt gondolná, hogy ő egy méltóság, hogy ő nem más, mint egy senki, egy “Bajszos Szar”, egy diktátor bábja, pincsi kutyája, akivel akkor törli fel a padlót, amikor akarja. Aki előtt bokáznia kell, mint egy őrmesternek. Áder egy nagy NULLA, és nemcsak a képességei és az érdemei miatt, hanem a feladat miatt, amit ezekkel a feltételekkel elvállalt.

Áder ugyanis téved, amikor azt gondolja, hogy az ő szerepe ártalmatlan a bűnszervezet vezetőjéhez képest, mert hivatalosan a tiszte alapján ő lenne a törvényesség őre egy olyan országban, amelyet köztörvényes bűnözők vezetnek, akik a törvényeket igazítják saját cselekedeteikhez, akik szervezett formában rabolják ki az ország anyagi értékeit és rombolják le a szellemi kincseit. Áder ehhez nyújt segédkezet azzal, hogy nem kontrollja a hatalomnak, és nem vizsgálja felül a törvénytelen országgyűlési határozatokat, hanem minden törvénytelenség úgy megy át rajta, mint Vajna Tímea kutyája a biztonsági ellenőrzésen.

Áder János becstelen ember, aki elvállalt egy olyan funkciót, amit nem tölt be. Aki tisztában van azzal, hogy semmi önállósága nincs, a feladata az, hogy egy bűnözőnek falazzon.

Ezt vállalta el a hiúsága miatt, a látszat kedvéért és pénzért. A legnemesebb feladatot züllesztette a haramiák szintjére, ő maga is egy haramia. Bűntársa Orbánnak, és a funkciójánál fogva Schmitt Pállal együtt az Orbán és társai per potenciális másodrendű vádlottja, közvetlenül Polt Péter bűnpártoló “legfőbb ügyész” előtt. Egy jellemtelen korrupt gazember, aki becsapja és megtéveszti a naiv magyarok millióit.

Áder már bizonyította, hogy egy nagy darab szar, úgy ahogy van, egy ócska, mocskos, aljas ember. Ezért valóban csodálatra méltó az a szakadatlan optimizmus és naivitás, ahogy egyesek állandóan arra kérik Ádert, hogy “ne írd alá”. A hülyébbek még bizalmaskodón hozzáteszik, mintha Áder a magyarok szeretett apafiguráinak egyike lenne, hogy “János”. De Jánost nem hatja meg a bizakodó reménység, amivel a naiv emberek kapaszkodnak belé, hanem nagy ívben tesz rájuk, és teljesíti főnöke utasításait.

Amikor egyesek arra kérik Ádert, hogy “ne írd alá János”, az olyan, mintha arra kérnék Ádert, hogy űrhajó nélkül repüljön a Holdra vagy növesszen kopoltyúkat. Neki nincsenek ilyen jogai, lehetőségei, neki még annyi szava sincs, hogy megkérdőjelezzen bármit. És ezzel tisztában van, ennek ellenére eljátssza az “Elnök” szerepét. Ezért “Bajszos Szar”. Egy jellemtelen undorító senki. El kellene felejteni az Áderhez való vonulásokat is, hacsak egyszer nem azért mennek, hogy a nyakánál fogva kirángassák onnan, ahova nem való, és ahova egy törvénytelen hatalom ültette.

Most a szakszervezeti vezetők is elzarándokoltak “Szar” úrhoz, hogy a rabszolgatörvényt ne írja alá, és ettől tették függővé, hogy általános sztrájkot hirdetnek-e. Ha ezzel az a szándékuk, hogy jelezzék, ők megtettek mindent, ez érthető. De valójában ez a gesztus elfogadása annak a piszkos játéknak, amit Orbán játszik az országgal, mintha itt egy demokrácia lenne, mintha ez egy állam lenne, mintha itt működne egy államgépezet, mintha lennének hivatalok és funkcionáriusok, akiknek bármilyen hatalmuk és beleszólásuk van.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Magyarországon semmi ilyen nincs. Egy bűnöző az általa zsarolt, megfélemlített, sakkban tartott és lefizetett embereivel elfoglalta a közhatalmat, megszállta az államot, saját embereit ültette ezek élére, akik az ő parancsait hajtják végre, különben elveszítik mindenüket, és ha szerencséjük van, nem mennek a börtönbe és nem veszítik el az életüket, mint Simicska és társai. Ezekhez a vérszívó és a lelküket áruba bocsájtó pojácákhoz fordulni, mintha bármi közük lenne bármihez, és bármit tehetnének Orbán ellen, nevetséges és kontraproduktív.

Ezzel csak legitimálják a NER-t, mintha ez egy legitim államhatalom lenne, mintha ez egy demokrácia lenne, ahol működnek hivatalok, amelynek van saját Elnöke, aki ura önmagának, és a szakácson kívül utasíthat bárkit. Hagyjuk Ádert ücsörögni a Téli Palotában, szarjuk le őt nagy ívben úgy, ahogy ő teszi ezzel az országgal és néppel, és csak akkor menjünk a Sándor Palotához, amikor a fülénél fogva rángatjuk ki, és feltesszük neki a kérdéseinket: ezt az egészet hogyan képzelte, ezt hogyan merészelte?

 

 







Egy hozzászólás : Ki és miért bízik még Áder Jánosban?

  1. Tóth Zoltán

    december 16th, 2018

    Szerintem a szakszervezeti vezetők “takarózni” mentek Áderhez, hiszen ezzel mímelhetik a nagy látszatküzdelmüket – miközben már nincsenek is igazi szakszervezetek, támogatói és mozgosítható tömegek nélkül pózolnak szintén királyi bérekért a kamerákba, már évek óta. Olyanok ők is, mint a sereg nélküli tábornokok. Persze, logikusan gondolkozva rögtön belátható, mire és kinek jó ez az egész, legutóbb meg is dobta a vazallusait “néhány millióval”. A m̶u̶n̶k̶á̶s̶ rabszolga meg bekaphatja, ha ellenkezni merészel, majd jön a korbács … vagy az aréna …

    Azt is meg kell jegyezni persze, hogy a szakszervezetek “önfelszámolásában” jelentős szerepet játszott a dolgozók hanyag, öncélú, önző és egyben a bátor kiállástól mindinkább elforduló közreműködése is, és gyakorlatilag az elmúlt évtizedek során egy mikulásnapi ajándékosztogató, jópofizó, cégesen ingyenes tarifával használható mobiltelefonokat szervezgető gittegyletté silányították ezt az eredetileg erős érdekvédelemre létrehozott szervezetet. Most érik be mindennek gyümölcse. Közös érdemünk a tehetetlenség.

    Nem szeretnék senkit sem elkeseríteni, de nekem úgy tűnik, mindinkább vesztésre áll ez a történet, erről nemrég írtam is az AN korábbi Fb-bejegyzéséhez: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2335219519840325&id=177083425653956&comment_id=2335307926498151 (A kommentem célja nem az elkedvtelenítés, hanem a figyelmeztetés volt. Eddig nem látom jelét az érdemi reakcióknak.) Javaslom az AN-szerkesztőségének, akár, miután hangzatosan elhatárolódtak ez utóbbi megállapításomtól, hogy dőljenek kicsit hátra, és gondolják át újra az elmúlt időszakot, annak összes körülményével (beleértve a hétköznapi emberek, a vidékiek reakcióját, vagy épp a kommentekből kirajzolódó képet). Ennek tőkrében talán megértik a kritikámat, mely tekinthető bátorításként egy tüzes szavú, ízzó lelkületű cikk megírására, melynek célja az önkritikus számonkérés valamint az erélyesebb kiállás gerjesztése.

    Mert jelenleg vesztésre áll az a történet, és szerintem Orbán erre utalt legutóbb, mikor “Abrüsszelből” hazaüzent: “Most még volt egy nagy támadás, de hamarosan vége a dalnak” (Ez is a hazai “celebzsurnaliszták” alkalmatlanságának egyik bizonyítéka – hiszen minden máshoz hasonlóan, döntően ez is belterjes, kiváltságos, s ekként tehetségtelen szakterületté silányodott felénk az elmúlt évtizedek során -, hiszen képtelennek bizonyultak már ennek a teljesen egyértelmű metakommunikációs üzenetnek az értő dekódolására és elemzésére is.)

    Orbán már Erdogan nyomdokát próbálgatja…

    Válasz

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)