Már több projektről írtunk, melyeken keresztül hivatalosan Magyarország jót tesz a valamilyen szempontból rászorulókkal, fogalmazzunk úgy: nemes célokat támogat. Nem lenne ezzel gondunk, ha közben nem éreznénk azt, hogy elsőbbséget kellene élvezniük a hazai szegényeknek, éhezőknek, betegeknek, iskolásoknak, stb.
Ezért fáj a fülöp-szigeteki öbölkotrás, az olaszországi templom-helyreállítás, a nigériai pénzkölcsönzés, a nagyváradi püspöki palota felújítása, a Ghánában építendő sportlétesítmények és sok egyéb.
Nem sajnálnánk a támogatást a lerombolt aleppói iskoláktól sem – legyenek keresztények vagy nem keresztények -, ha nem éreznénk képmutatónak.
Orbán Viktor ugyanis – miközben itthon sokan rettegnek az éhezéstől, kihűléstől, kilakoltatástól – a Jean-Clément Jeanbart aleppói görögkatolikus érsekkel tárgyalt szerdán az Országházban az üldözött közel-keleti keresztényeknek nyújtandó (további) magyar segítségről is.
A megbeszélésen az hangzott el, hogy egy, a szíriai harcokban lerombolt iskola újjáépítésének anyagi támogatásán túl Magyarország ösztöndíjat is biztosítana a helyi keresztény közösség diákjainak.
A munkaebédről nem maradhatott le Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere sem.
Nem hisszük, hogy Krisztus (keresztény = krisztusi) a nemkeresztényeket következetesen kizárná a kegyeiből, és azt sem, hogy nemes cselekedeteit, együttérzését csupán a tőle többszáz vagy -ezer kilométer távolságban élő rászorulók irányába gyakorolná.
Pláne nem a rábízottaktól ellopott javakból.
